Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-51
51. országos ülés 1902 február 14-én, pénteken. 385 párt padjain — vallják raeg őszintén — nem léteznek-e különböző árnyalatú, kevésbbé szabadelvű és legkevésbbé szabadelvű felfogások? (Zajos ellenmondások a néppárton.) Rakovszky István: Nálunk? Szó sincs róla! Molnár Jenő: Egy szabadelvű sincs! Rakovszky István: A szabadságot szeretjük, de a bankszabadságot nem. (Egy hang a jobboldalon: Az a leérdés, kit értenek alatta?) Az ipar- és kereskedelmi bankot és hasonló üzleteket. (Zaj.) Sándor Pál: József nádor a 40-iki országgyűlés megnyitása alkalmával a következőt mondotta: »Az egyesülés csak addig nehéz, mig általános elv általános elvnek szegeztetik ellene. Mihelyt részletekbe bocsátkozunk, sokkal könynyebben egyesülünk. Az agráriusok és merkantilisták közötti harcz, ha ahhoz a kulisszák mögött nem járul előttem ismeretlen, esetleges politikai, vagy társadalmi inellékczél, megfér a szabadelvű párt kereteiben. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Lehet, hogy olykor összeütközések lesznek, de azért meggyőződésem, hogy a gazdasági érdekek a részletekben összeegyeztethetők, (Igazi Ugy van! a jobboldalon.) Igaz, hogy az utolsó időkben agrár jelszavak alatt oly heves kirohanások intéztettek a nemzetnek egy másik gazdasági osztálya ellen, mintha veszedelmes ellenséget akarnának megsemmisíteni. Ha a gyanúsításnak, a sárbatiprásnak, a keresetelvonásnak ezen fegyvereit nem fogják hamarosan tokba rejteni, államszervezetünket oly veszélynek teszszük ki, a melyről ma még fogalmat sem alkothatunk. A sok kis ember, a ki eddig az áruközvetitésben találta keresetét, a ki ebből is csak keservesen fizethette adóját és még keservesebben tarthatta fenn magát és családját, ki fogja nyújtani a társadalom elé üres kezeit és jóval szaporítani fogja a munkanélkülieknek amugyis nagyszámú tömegét. Várhatja a t. pénzügyminiszter ur ezektől a földhöz ragadt emberektől, hogy jövőre adót fizessenek. Ezek ellen a kényszereszközök, a foglalás, az árverés már elvesztették elrettentő hatásukat, ezeknek nem maradt egyebük mint a koldusbot, és azt nem lehet lefoglalni. Félek, hogy csak akkor fogja a nemzet képviselete a bajt egész nagyságában meglátni, ha már az adóbevételek számadatai fogják hirdetni a kereskedelem pusztulását. (Egy hang balfelöl: Pusztítását!) Pusztítani önök pusztítanak! Rakovszky István: Az uzsorások pusztítanak ! Azokról beszéljen! Sándor Pál: Én azt állítottam, hogy fogyasztási szövetkezetekből egy állam meg nem élhet, legyen az keresztény, vagy akármilyen fogyasztási szövetkezet. Ivánka Oszkár: Uzsorából még kevésbbé! Sándor Pál: Micsoda uzsorából? Rakovszky István: Áru-uzsorából! Sándor Pál: Rám czéloz ezzel ? Rakovszky István: Én nem is tudom, mivel foglalkozik! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. II. KÖTET. Sándor Pál: Mindenesetre okosabb dolgokkal, mint Rakovszky r képviselő ur! (Derültség és tetszés jobbfelöl.) Én nem lépek a személyes térre, mikor nincs okom; de velem léphet a személyes térre, ha akar, és velem a személyes téren is megismerkedhetik. Rakovszky István : Köszönöm szépen! Sándor Pál: Szívesen, máskor is! (Derültség.) Az 1897, és 1898. évi rossz termések nemcsak gazdáink közt pusztítottak, hanem elseperték a vállalkozásokat ós megbénították a kereskedelmet. Sajnos, agrár képviselőtársaink másutt keresik a bajt, és mikép előbb is, ugy ma is bármikor, ha gazdasági viszonyaink rosszabbra fordulnak, mindjárt a tőzsdét okozzák. A tőzsde nálunk minden rossznak a kútforrása, a polgárok megrontója, a szennynek, a piszoknak természetes, legtermékenyebb talaja, a népnek átka, és a merkantilizmusnak életfeltétele, ereje. Irtó háborút viselnek ellene agrár barátaink. Rendszabályozni kell a tőzsdét, mondják, a népnek testebői a fekélyt ki kell vágni, a fát meg kell nyirbálni a fattyuhajtásoktól és egyéb ilyen bájos hangzású kívánságok merülnek fel ilyenkor. Milyen öröm, milyen dicsőség egy ilyen intézménynek tagja lenni! Nem tagadom, t. ház, vannak a tőzsdének kinövései, ármoldalai, de ezek ellen küzdött a tőzsdetanács eddig is érdemes, igen erélyes elnökének vezetése alatt a mostani törvény alapján és az autonómián belül, és a törvényhozás meg fog alkotni egy ujabb törvényt, mely talán teljesen ki fogja küszöbölni ezeket a hiányokat. De méltóztassanak nekem, t. ház, egy másik emberi alkotást mutatni, melynek árnyoldalai, kinövései ne volnának, (ügy van ' Ugy van! jobbfelöl) Förster Ottó.' Itt van a néppárt! (Nagy derültség.) Sándor Pál: Vagy talán a parlamentarizmusnak, a szabiidság talpkövének, nincsenek-e kázhozatos kinövései? Vagy talán önök nem ismernék a szabad sajtó orgryilkoNait, a kik könnyedén piszkolják be még a családi küszöb szentélyét is ? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De azért senki sem fogja akarni a parlamentnek becsuk áfását, vagy senki sem akar a sajtószabadságon, e hatalmas védbástyán rést ütni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A tőzsde is ily intézmény, t. ház. Kár tehát oly vakon nekirontani. Tanuljunk a külföld példájából. Ott próbálták a tőzsdét agyonrendszabályozni, de ez nagyon rosszul sikerült. Az agrár-körök re ebből haszon nem származott. Ott, Németországban katasztrófa a törvényt nem kisérte, mert a kereskedelem és ipar duzzadó ereje mellett ott az ilyen kísérleteket mint luxust meg lehetett koczkáztatni. De nálunk a tőzsde gyenge, és egy rossz törvény súlyosan nehezednék közviszonyainkra. (Mozgás.) A baj kútforrása az, hogy nálunk minden, a mi a tőzsdével összefüggésben áll, legyen az bármilyen kereskedelmi, vagy ipari intézkedés, 49
