Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-50

50. országos ülés 1902 február 13-án, csütörtökön. 375 magyar nemzetnek oka van szeretettel, tisztelettel, és bámulattal körülvenni, a mint ezek a nemzet igazi elévülhetlen érzései 0 Felsége iránt. (Hosszantartó élénk éljenzés a jobboldalon. Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ferencz Ferdinándról van szó!) Azokat a premisszákat a mi alkotmányos szeretett királyunk uralkodásával szemben nem tartom helyesen alkalmazottaknak és talán . . . Rákosi Viktor: Nem a királyról van szó, hanem a trónörökösről! (Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Széll Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő ur legyen kegyes a türelmét egy kicsit fékezni. Nekem is szabad premisszákkal élnem és fejtegetésekbe bocsátkoznom. (Helyeslés a jobboldalon.) és a t. képviselő urnak — engedelmet kérek — kötelessége engem meghallgatni, a mint nekem kötelességem a képviselő urat meghallgatni. Majd beszélek én arról is. Mondom, azt tartom, azok a premisszák, a melyekkel a t. képviselő ur a maga fejtegetéseinek hátterét felállította, ma és a mai helyzetnél fogva nem állanak meg és nincsenek ma helyükön. Az egész okfejtése pedig nem tartotta meg azt az arányt és azt a mértéket, a melyet ezen kérdéssel szemben alkalmazni kell, hogy azt objektíve és igazságosan megítélni lehessen, (Helyeslés és tetszés jobbról.) Azt tartom tehát, hogy Komjáthy t. képviselő ur a politikai horizont, vagy prespektivát oly túlságos nagy mértékben állította fel ennél az ügynél, és oly sötét háttérrel, a mely épen nem illik ide. Mielőtt arra mennék át, hogy milyen benyomást tett rám Visontai képviselő ur fejtegetése, Komjáthy képviselő urnak még csak egy megjegyzésére akarok reflektálni; a válaszra majd rátérek, most csak előzetes fejtegetéseivel foglalkozom. Nem kell arra kitanítani sem bennünket, sem a trónörököst, hogy mik az ő jogai, a melyek — adja Isten, hogy minél tovább késsék az idők homályában — majd egykor az ő királyi jogai lesznek. A királyság jogai reá nézve akkor, abban a perczben nyílnak meg, a mikor mint jogutód a trónt elfoglalja. Madarász József: A koronázás után! (Mozgás jobbról.) Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsánatot kérek, akkor nyilík meg. Ha méltóztatik közjogi distinkcziókra figyelemmel lenni, akkor e felett nem méltóztatik megbotránkozni. (Ugy van! a jobboldalon.) Komjáthy Béla: Nekem mondta, hogy értek-e hozzá? Annyira bizonyosan értek, mint a miniszterelnök ur! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem Komjáthy urnak mondtam, a közbeszóló kéjDviselő urnak mondtam! Jól tudom, nem egyszer elismertem, hogy tanújelét adta. (Halljuk! Halljuk!) Alkotmányunk és közjogunk szerint a koronázás előtt nem adhat nemességet, nem adhat donácziót és nem szentesíthet törvényt. Ezt csak a koronás király teheti, mert ő lép ezen királyi teljes jogok alkotmányos gyakorlatának a birtokába. így áll a kérdés a mi alkotmányunk szerint és ezt a trónörökös tudja, és ezt — ez az én erős meggyőződésem és még feltenni sem szabad mást — meg is fogja tartani. Már most, a mi Visontai t. képviselő urat illeti, ő nem politikai jierspektivát rajzolt meg a vádoló kép hátterének, hanem gazdaságit. A t. képviselő ur abból indul ki, hogy a hármas-szövetség meg van ingatva. Hát a t. képviselő urnak szive kívánsága most a szemét egy kicsit megkápráztatta. Tudom, hogy ő és a hozzá közelálló politikusok a hármas-szövetségnek nem barátai, és minden jelt, a mi arra mutat, hogy a hármasszövetség talán némelyekben és legnagyobb részben ellenfeleinek és ellenségeinek az állítása szerint — és én ugy gondolom, hogy csak ezeknek az állítása szerint — nem áll olyan szilárd lábon, mint azelőtt, tapssal és örömmel üdvözölnek. Pedig a t. képviselő ur csalódik. A gazdasági életnek mai és az utolsó évtizedben történt hullámzása a gazdasági érdekeket előtérbe tolta egész Európában. Hogy akkor, a midőn minden ország — ós majd erre rátérek a budget általános vitájának a végén. — az elzárkózásnak politikáját teszi magáévá, hogy akkor, a mikor minden ország az ő specziális és sajátos gazdasági erdekeinek érvényesi tését irja a zászlójára, és pedig most, a midőn az előkészítés és a terv folyik, mert most még csak tervről lehet szó, minden tekintet és kímélet nélkül, hogy akkor, különösen azok. a kik mindenben tünetét akarják látni a hármasszövetség meglazulásának, könnyen találnak módokat arra, hogy ezen gazdasági tünetekből, a nem kellemes hangulatból kihalászszanak oly dolgokat, a mik a hármasszövetség ellen szólanak, de part et d'autre, minden oldalról, Németországban éppúgy, mint Olaszországban, az nagyon természetes. De én azt tartom, hogy bármilyen legyen a sorsa a mi gazdasági viszonyainknak azzal a két állammal, a melylyel politikai kapcsolatban vagyunk, bármilyen legyen a sorsa, a mi hármasszövetségünk nagy politikai motívumai sokkal erősebben, sokkal mélyebben gyökerezvék mind a három állam, és különösen e két állam országainak érdekeiben — ez a két nagyhatalom politikailag egyenesen egymásra van utalva — hogysem ez ne adna erőt és biztosságot arra, hogy a gazdaságnak, remélem, nem állandó, de múló bajain, egyes ujjhuzásokon. vagy gazdaságilag feszélyezett helyzeteken tul ne essék és ezeken a szirteken át ne jusson. (Helyeslés a jobboldalon.) Hát én azt hiszem, hogy a mit a t. képviselő ur a hármasszövetségről mondott, az nem állhat meg. Még tovább megy a rajzban, azt fejtegeti, hogy milyen kárhoztató és milyen veszélyes az reánk nézve és ezt kiszinezi, hogy a maga eszméjének talajt adjon és hogy mi