Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-50

372 50. országos ülés 1902 február 13-án, csütörtökön. Elnök csenget.) Kétségtelen tehát, t. ház. hogy ugy az orosz nagyherczegnek a mi királyunkhoz való jövetele, valamint különösen a mi trónörökösünknek Szent-Pétervárra történt utazása nem az egyszerű barátság által sugalt udvariaskodás esetleges tényei, nem egyszerű mozzanatok, a mellett pusztán a két fejedelem vagy a két látogató egyéni hajlandóságai és impulzusuknak mozzanata, hanem a monarchia és — a mi első sorban reánk tartozik, és a minek érvényesülésére alkotmányunk kellő biztosítékkal rendelkezik — Magyarország érdekeivel számoló külpolitikának tudatosan előkészített alkatrésze. Ezen egymást felváltó látogatások és különösen Ferencz Ferdinánd fó'herczeg ur látogatásának és fogadtatásának körülményei igen is kiváló politikai jelentőségnek tüneteit tárják fel és így fel kell tennem, hogy e látogatásokat és különösen trónörökösünk látogatását monarchiánk külügyi képviselete és drplomaczíája a szokásos módon és kellő czéltudatossággal előkészítette, szervezte és irányította és hogy ebben, mint szintén e látogatás czéljainak megállapításánál, valamint a netalán a két állam fejedelmei és külkormányai közt létrejövendő megállapodások előzetes tárgyalásainál és netaláni utólagos megerősítésénél a magyar kormány a miniszterelnök utján, mint az 1867 : XII. t.-cz. 8. §~ának alkotmányos biztositékából folyólag súlyát, szavát és akaratát érvényesítette és hogy mindehhez a magyar minisztérium egyetértése és beleegyezése — mint azt a törvény parancsokság előírja — kikéretett. Akár pusztán politikai szempontból, a mint a sajtó egy része hangoztatja, hogy t. i, 1897-ben királyunk által az orosz czárnál tett látogatás alkalmával kötött és a Balkán-államok irányában való politikának egyetértő intézésére irányuló megállapodások megerősíttessenek, vagy megujittassanak, akár hogy tán, amint beszédem elején emiitettem, a jövő esélyei szempontjából bizonyos közgazdasági megállapodások történtek meg trónörökösünk szentpétervári látogatásán, kétségtelen, hogy ez nem eshetett meg és nem történhetett meg a nélkül, hogy hazánk vitális érdekeinek szempontjából mindezek előkészítésében a magyar kormány is alkotmányadta jogánál fogva befolyjon és ehhez egyetértését és beleegyezését adja. (Helyeslés halfelöl,) Világos tehát az is, és fel kell tennem, hogy ez utazás bekövetkeztéről, ennek czéljáról, ennek politikai horderejéről és szükségességéről, Magyarország miniszterelnöke is, mint a kinek az alkotmány befolyást biztosit a külügyek vezetésére, előzetesen tudott, meg volt győződve, hozzájárulását kikérték és ő a magyar érdekek szempontjából ezen külpolitikai esemény szervezésénél befolyását kellő módon érvényesítette. Nélküle, hozzájárulása, beleegyezése nélkül e diplomácziai természetű látogatást sem nem tervezhették, sem nem határozhatták el mérvadó helyen, mert ha teszik vala, ugy nem kétlem, hogy a miniszterelnök ur és vele az egész kormány ennek a konzekvencziáit a maga részére az alkotmányos felelőség elvei szerint levonta volna. így ítélem én meg tehát, t. ház, trónörökösünk szentpétervári utazását és ezen alkotmányos törvény által nyújtott szilárd és biztos alapon lépek ma felszólalásommal a t. ház elé, és kérdéseimmel a t. miniszterelnök ur elé, midőn felvilágosítást kérek, egyrészt az utazás jelentősége és czéljai, másrészt egy megütközéskeltésre alkalmas különös feltűnő és megdöbbentő jelenség iránt. Minél inkább jelenti Oroszországhoz való politikai közeledésünket a trónörökös ur szentpétervári látogatása és minél inkább bir e látogatás fontos politikai küldetés jellegével és minél inkább hozza a közeli eshetőségek körébe azt, hogy a látogatás nyomában nagy horderejű politikai, vagy gazdasági természetű megállapodások jönnek létre, annál inkább kötelessége tehát, a mi hazánk érdekei szempontjából, hogy a látogatás előkészítésében, a nemzeti érdekek külső keretében és képében pedig mindenképen Magyarország külön közjogi helyzete és államisága kifejezésre jusson. Sőt az utóbbi az előbbinek szoros logikai és közjogi folyománya. Ha a magyar kormány és a magyar miniszterelnök alkotmányos kötelességei kellő tudatában befolyást gyakorol és kellő súlyt érvényesít a monarchia külpolitikájára általában, valamint az ezzel összefüggő külpolitikai eseményekre és diplomácziai irányításokra, akkor lehetetlen, hogy szem elől téveszsze, hogy mellőzze a magyar nemzet szégyenére ós gyalázatára a magyar külön államiságnak és nemzeti érdekeknek külső kifejezését is az illető események és tények keretében. A t. miniszterelnök urnak nemcsak tudni kellett arról, hogy Ferencz Ferdinánd főherczeg trónörökös ur fontos politikai misszióban SzentPétervárra fog utazni, hanem az utazásra az ő előzetes beleegyezését is ki kellett kérni. Ez utazás czéljaira éppúgy, mint időpontjára a trónörökös kíséretének megválogatásáról és különösen e politikai természetű utazáshoz kiszemelendő s a magyar államiságot feltüntetni hivatott külön magyar kisérő személyének kijelölése tekintetében is kell, hogy meg lett légyen az ő alkotmányos hozzájárulása és szava, És ime mit látunk ? Altalános megütközést és megdöbbenést kelt, hogy midőn a trónörökös kíséretében gróf Windischgrätz herczeg ott diszeleg, Magyarország részéről senki sincs a kíséretbe beosztva. A főherczeg látogatásában Ausztria igen, de Magyarország államisága nem jut külön kifejezésre. Épp e fényes tündöklő alkalmak azok, a midőn Magyarország az ő külön állami létéről és nemzeti életéről adhatna tanújelét a külföld előtt és épen egy ilyen alkalommal szégyenszemünkre mellőzve látjuk a mi államiságunk külön rejwezentánsát. Egyébkor sem emlékeztet semmi a diplomata képviseletünk mellett Magyarországra. Czimerünket, lobogónkat nem ismerik, nem látják sehol.