Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-50
50. országos ülés 1902 február id-án, csütörtökön. 373 A 67-es kiegyezésben biztosított paritás nem érvényesült soha, sem befelé, sem kifelé, nagy áldozataink mellett az osztrák czimer, az osztrák befolyás, osztrák lobogó, osztrák diplomáczia és osztrák nyelv tiporja el minden nemzeti nyilvánulásunkat a külföldön, (Zaj. Elnök csenget.) És ime, a magyar kormány kötelességszerű hozzájárulásával előkészített kiváló politikai küldetésnél is mellőzve^ látjuk a magyar államiság külön kifejezését. És a trónörökös pétervári utazásánál e mellőzésünk különösen fájdalmasan érinti a nemzetet. Oroszországban tudnak Magyarország létezéséről. Magyarország egyik legdicsőségesebb korszakában, a magyar nemzetnek függetlenségéért vívott hősies küzdelemben Oroszország segélyéért folyamodtak, hogy a nemzeti ellenállás letörjék, de Magyarország azóta felszabadult. Oroszország tüntetőleg igyekezett meggyőzni hazánkat arról, hogy e nemzet fényes történelmi tényeit és hősiességét becsüli és hogy nemzeti felocsudását rokonszenves szeretettel kiséri. (Halljuk' Halljuk.' a bal- és a ssélsíJbaloldalon. Elnök csenget.) A magyar nemzet hagyományai és őserényei közé tartozik a lovagiasság és nagylelkűség. Megtartja a magánéletben is és a politikában sokszor több helyet juttatott neki, mint kellene. Mikor a magyar nép szive a legolvadékonyabb volt és a legmelegebb érzések árasztották el lelkületét és hazafias indulatait, az ezeréves államléte megünneplésének napjaiban az orosz czár nemes gyengédséggel Rákóczy diszkardját, e nemzeti ereklyét, ajándékozta a magyar nemzetnek, a hősiesség és a nemzeti küzdelmek fenségének e szimbólumát. Konstantin orosz nagyherczeg is szíves szeretettel járult hozzá, hogy látogatását tüntetőleg a magyar királynál, annak magyarországi székvárosában, Budavárában tegye meg. És az orosz sajtó is majdnem kivétel nélkül — méltóztassék épen a most megjelenő orosz lapokat figyelemmel kísérni — Ferencz Ferdinánd föherczeg látogatása alkalmával a magyar nemzethez való baráti közeledés örvendetes jelenségeit jegyezi fel és Ausztria-Magyarország részéről politikai küldetésben megjelenő föherczeg kíséretéből épen a magyar képviselő hiányzik. (Igaz! Uqy vau! a szélsöbaloldalon.) Mit higyjenek rólunk ? Hová lettünk? Mily félreértések és végzetes eredmények járhatnak e mulasztásnak nyomában? Az orosz udvarral és fejedelemmel szemben e mulasztás százszorosan esik latba. Kik reprezentálják a magyar államiságot ott, és ki viszi hírül az orosz néjonek, hogy Magyarország az ő múltja dicsőségéből és történelmi tanulságaiból mindig erőt és anyagot merit az ő jövője kiépítésére és államiságának továbbfejlesztésére, de mint politikailag érett nemzet a multak gyülölsége és engesztelhetetlensége rögzítő emlékét mindig képes eltávolítani az ő továbbfejlődésének és nagy nemzeti miszsziójának útjából ? De senki sincs Szént-Pótervárott Ferencz Ferdinánd föherczeg ur kíséretében, a ki mindezt elmondja az orosz népnek. A következő interpellácziót intézem az igen t. miniszterelnök úrhoz : (Halljuk! Halljak !) »Interpelláczió a magyar királyi miniszterelnök úrhoz, 1. Ferencz Ferdinánd föherczeg ur szentpétervári látogatása — és az ezzel összefüggő kiváló politikai küldetés előkészítésében, czéljainak megállapításában érvényesítette-e a magyar kormány a miniszterelnök ur utján a magyar érdekek szempontjából azt a befolyást, melyet az alkotmány az 1867. évi XII. t.-cz. 8. §-ában ugy az általános külügyi politika irányítására, valamint e politika folyományaként jelentkező külpolitikai és diplomácziai tényekre nézve a magyar kormánynak biztosit? 2. Azon helyzetben van-e a t. miniszterelnök ur, hogy a trónörökös szentpétervári látogatásának czéljairól, az Ausztria-Magyarország és Oroszország között netalán létrejött megállapodásokról felvilágosítást adhatna; hajlandó-e erre és nyujthat-e megnyugtatást abban az irányban, hogy semmi olyas nem terveztetik és megállapodás tárgyát nem képezi, a mi Magyarország különös politikai és sajátos közgazdasági érdekeit sértheti ? 3. Vájjon Ferencz Ferdinánd föherczeg ur diszkiséretében miért nincsen Magyarország közjogi helyzetének és külön államiságának reprezentálására magyar kisérő? Az alkotmányos miniszter felelőségének és kötelességeinek tudatával képes-e a t. miniszterelnök ur e mulasztásért feleletet állni ?« (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon,) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a miniszterelnök urnak. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljak! Halljak!) Nem annyira a kérdések, melyeket az előttem szólott t. képviselő urak hozzám intézni szíveskedtek, képeznek a maguk tartalmában vádiratot, mert teljesen és minden izükben jogosultnak tartó.ü, ha kérdést tesznek ebben az ügyben, de bevezető beszédjük és fejtegetéseik nem annyira a megkérdezésnek és annak a karakterét viselik magukon, hogy mondjam meg, hogy ez vagy az miért és iniképeis történt, hogy azután ítéletet mondjanak a történtek felett; hanem már előre oly módon vádolnak meg, mielőtt a választ hallanák, feltevések alapján, melyek, a mint leszek szerencsés kifejteni, nézetem szerint nem állnak : hogy ezen vádakkal szemben részemről nem akarok késni egy napig is a feleletnek megadásával. (Tetszés. Halljuk! Halljuk!) Bár elismerem, hogy nem ugyan a kérdések ma.guk, hanem azok a fejtegetések, melyek kíséretében felállíttattak, nem teszik könnyűvé a választ. Egyszerre akarok válaszolni mindkét interpelláczióra; azok. a miket előadandó leszek, gondolom, kimerítik az egész kérdést és ki fognak terjedni az összes kérdőpontok tartalmára. (Halljuk! Halljuk!)
