Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-50

5U. országos ülés 1902 t lehetetlenné tétettek és gazdaságunk kifejlődése ellen torlaszokat emeljen, és hogy ugyanakkor a mi külkormányzatunk elveivel homlokegyenest ellentétben világgá kürtöltesse birodalmi kanezellárja által minden egyéb politikát, épen a népek gazdasági érdekeinek alárendelő azon axiómáját, melyet hirdetett Bülow német kanczellár a német vámtarifajavaslat első tárgyalásánál: »die beste "Weltpolitik ist die Heimatspolitik«, ugyanegyben pedig egy másik beszédben Bülow ur kegyeletes emlékezést tartott a hármas-szövetségről, meghagyván mindenkinek az alkotás iránt való pietásérzetét, a reá való gondolást, ha bennünket baj érne, az edizmus német híveinek példájára, a kik minden betegséget és bajt kegyeletesen leimádkozni tudnak. (Derültség balfelöl.) Olaszország pedig szintén félreállt, Francziaországgal való kaczérkodásával kezdte magát kelletni, de szintén nem azért, mint a mi hivatalos külkormányzatunk proklamálta, hogy gazdasági érdekeit tisztán alárendeli a politikai szövetségnek, hanem ellenkezőleg azért, bogy a szövetségben első sorban gazdasági érdekei számára találjon oltalmat és védelmet, borai számára piaezot. A hármas - szövetségben beállott ezen diszszonanczia ébresztette föl álmából a magyar közvéleményt is. Mi, a kik Ausztriával való állandósított közjogi szövetségünknél fogva arra vagyunk elitélve. hogy közgazdasági életünket ne irányithassuk önállóan, hogy mindenkor az osztrák érdekek előtérbe hatolásával találkozzunk, a midőn életfeltételeinket megszabjuk, s a közismert módon Ausztria számára egyenes kizsákmányolási területet képezünk, aggódva kezdtük szemlélni azon gazdasági átalakulásokat és törekvéseket, a melyek épen a hármas-szövetség népeit egymással szembeállítják, a mellett életei'einket valósággal alákötik és Ausztriával való gazdasági egybeolvasztásunk és függő, közössé tett gazdasági politikánk szánalmas helyzetében a bekövetkező eseményeknek egyenesen kiszolgáltatnak, vagy oly alakulatokat engednek bekövetkezni, a melyeken belül ismét a mi szerencsétlen hazánk gazdasági érdekei húzzák a rövidebbet. Ilyen lelki állapotban kezdtük mi szemlélni ezen a hármas-szövetségen kivüli politikai vonzódásokat, érintkezéseket és találkozásokat. És ezek közé tartozik bizonyos erősebb kidomborodása Oroszországgal való barátságos viszonyunknak, ezek líözé tartoznak azok a tünetek, melyek arra mutatnak, mintha az orosz birodalommal való egyszerű, barátságos viszonyt a határozottabb és kijelölt czólokat szolgáló, tényleges megállapodásokat formulázó szövetségi viszony váltaná fel. És erre az időre esik bizonyos osztrák köröknek egyenesen agitáló ráutazása egy kötendő osztrákmagyar-orosz antant eszméjére, a mely eszme számára az osztrák és cseh sajtó bőségesen megnyitotta hasábjait. >ruár í3-án, csütörtökön. 371 Nem azért, t. ház, a mint Groluchowsky ur hirdette, hogy a gazdasági érdekeket alárendeljék a politikai szövetségeknek, oh nem, az osztrák urak ravaszok; hanem azért, hogy Ausztria és a cseh és morva gyáros urak valahogyan kiláboljanak a Németország által megteremteni szándékolt öldöklő vámpolitikai helyzetből és kiláboljanak, ha másképen nem megy, Magyarországnak egyenes tönkretételével és gazdasági elpusztításával. Mert hiszen azt hirdették mindenütt, hogy ha az osztrák iparczikkeket és gyártmányokat a német határon átvinni többé nem lehetséges és Oroszországnak is meggyülik a baja az ő nyersterményeivel Németországgal szemben, hát egyenlítsék ki és kölcsönösen nyissák meg jobban a monarchia kapuját az orosz nyerstermények számára, ha ugyanily módon uj és az eddigieknél még kedvezőbb piaezot nyerne az osztrák ipar. Hogy e kérdés ilyetén felvetése is magában véve mily vakmerő, hogy Magyarország érdekeinek szemmel látható semmibe vétele e kombinácziónál mily nyilvánvaló, hogy mily veszélyt rejt e terv Magyarországra nézve, azt bővebben fejtegetnem a t. ház előtt, ugy vélem, felesleges. De hogy ez eszme fel lett vetve, hogy azóta hol itt, hol ott vagy az orosz, vagy a cseh, vagy az osztrák sajtóban fölütötte a fejét, arról a t. háznak, ugy vélem, kellő tudomása van. És ha maguk a tervezgetések mély aggodalommal nehezednek Magyarország közérzületére, ugy ez aggodalmat enyhíteni csak az a tudat képes, hogy nem hiszem, hogy akadna magyar államférfiú, a ki az ily vagy hasonló gazdasági megoldáshoz hozzájárulását, vagy beleegyezését adná! De azért az óvatosság, a körültekintés, a figyelem minden irányban szükséges. (Halljuk! Halljak!) És igy kell, hogy ezen ujabb külpolitikai alakulatok felé is irányitsuk figyelmünket, ugyanakkor, midőn Ausztriával szemben keli megvivni közgazdasági harezunkat és midőn ugyanegyben a külállamokkal szemben kell előkészíteni gazdasági szerződésünket. És azért érdemel kellő méltatást most már épen az Oroszországhoz való közeledés szempontjából két fontos esemény, a melynek az utóbbi időben tanúi voltunk. Az egyik az a látogatás, a melyet Konstantin orosz nagyherczeg tett meg királyunknál Budavárában ; a másik tény, a mely nyomban ezt követte, t. i. Ferencz Ferdinánd főherczeg trónörökös ur látogatása az orosz czárnál és orosz udvarnál Szent-Pétervárott. Mindkét látogatásnak a közönséges udvarias tényen felülemelkedő politikai fontosságot lehet tulajdonítani. Különösen a fogadtatás és ünnepeltetés azon tüntető módja, melyben Ferencz Ferdinánd főherczeg és Ausztria-Magyarország trónjának várományosa és örököse a szentpétervári udvar és a czár által részesül, alkalmas ez utazás kiváló politikai horderejét a maga egészében ós teljes jelentőségében feltüntetni. (Zaj, 47*