Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-50

370 50. országos ülés 1902 február lá-án, csütörtökön. Köztudomás szerint Ferencz Ferdinánd főberczeg, a magyar királyi trón várományosa, a a közelmúlt napokban az orosz czári udvarnál látogatást tett. Ezen tényből kiindulva kérdem a m. kir. miniszterelnök úrtól: 1, Résztvett-e a magyar miniszterelnök utján a magyar kormány ezen látogatás tervének és részleteinek megállapításában ? (Helyeslés a szélsöhaloläalon.) Gyakorolta-e azon alkotmányos befolyását, mely törvényeink szerint a magyar kormányt megilleti és a melynek gyakorlása kötelessége is ? (Ugy van! TJgy van ! bal felöl.) 2. Igaz-e az a hir, hogy a megnevezett főherczeg ur a magyar kormány egyik tagját, a felség személye melletti minisztert, midőn ez nála ezen ügyből kifolyólag jelentkezett, nem fogadta el, és igy alkotmányos jogának és kötelességének gyakorlásában meggátolta? (Szűnni nem akaró éljenzés és taps a szélsőbal oldalon. A szónolcot számosan üdvözlik.) Elnök: Következik Visontai Soma képviselő ur interpellácziója. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon; Halljuk a miniszterelnököt!) Visontai Soma: T. képviselőház! A ki figyelemmel kiséri monarchiánk külügyi politikáját, annak észre kell vennie, hogy az utóbbi időkben nem egy olyan jelenség merült fel, mely arra utal, hogy e külpolitika iránya a hármasszövetségen kivül más pontokon keres elhelyezkedést. A hármasszövetséget ugyan még ma is ugy alakulatában, mint tartalmában és czéljára nézve épnek és érintetlennek hirdetik a hivatalos körök, de már nem esküsznek rá ugy, mint eddig. Egy bizonyos nyugtalanság látszik épp azoknál a hatalmaknál, melyek a szövetség megalkotói, és az egyik kézzel való erős parolázás mellett a másik kezet ujabb barátkozásokra nyújtják ki. Ez utóvégre még nem volna sem különös, sem uj jelenség, mert hiszen az államok külső szövetségeiket és az állam biztonságának minden esélylyel szemben való biztosítását helyesen sohasem intézhetik ugy, hogy minden jelent és jövendőt egy játszmára tegyenek föl. Azt sem kellene tehát külön mérlegelés tárgyává tenni, hogy akár monarchiánk, akár az ezzel szövetséges másik két állani a hármasszövetségben való közös utak mellett külön utakon haladnak, egyéb megóvandó fontos külpolitikai érdekek szempontjából. Ámde mégis a hármasszövetségen kivül mutatkozó különleges és érdekes politikai alakulatok csirái a rendesnél nagyobb méltatást és figyelmet azért érdemelnek, mert ugyanezek mellett a mennyi erőt ez alakulatok involválnak, annyi erőben látszik a békeműnek nevezett és kiválólag védelmi czélokra szolgáló hármasszövetség is gyengülni és jelentőségében alább szállni. És fokozzák e különalakulatok a közfigyelmességet még azért is, mivel ez uj alakulások akkor tűnnek fel a láthatáron, midőn a politikai szövetségek legporczosabb részét képező közgazdasági, baráti viszonylatok nemcsak lazulásnak indulnak, hanem valósággal a gazdasági és vámháboruzás jövőjének rémeivel ijesztgetnek. Annak az államférfiunak, a ki a külszövetségek és diplomácziai barátkozásnak hajóját biztos révpartra tudja vezetni ugyanegy időben és korszakban, a midőn e szövetségek szerződő felei egymás ellen a népek életére, vagyoni fejlődésükre és védképességükre legfontosabb jelenséggel biró közgazdasági kérdésekben egymással háborúskodásban állanak: annak az államférfinak, t. ház, méltóztassék már életében szobrot emelni, mert az állami lét és politikai szövetségek pszichológiájával, sőt íizológiai feltételével teljesen ellenkező és ezeket egyenesen megtagadó módon kisérlené meg politikájának irányítását. A ki olyant hisz, hogy népek a teljes őszinteség és a meleg bensőség érzetének melegével, és hatalmával, és súlyával és tartósságával támogassák egymást a külpolitikai czélokban, mig ugyanakkor egymásban a legelemibb életfeltételeknek pusztítóit látják és érzik, az csodás jelét adja bátorságának, nagy önhittségének, oly nagy fokát e tulajdonságoknak, a mely majdnem bámulatba ejt. Azt felelhetnék erre, t. ház, hogy az ilyen hitet a mi legközelebbi közelünkben is megtaláljuk, csak kutassunk utána. Hiszen ott van a mi t. külügyminiszterünk, gróf Goluchowsky Agenor ur. (Egy hang a szélsöbaloldalon: A nagy kibicz!') Milyen erős lélekkel és önbizalommal hirdette ő még csak nem is rég a mi delegácziónk üléseiben, hogy a közgazdasági barátkozás az semmi, a kereskedelmi szövetség az semmi, mindez alárendelendő és alárendelhető a politikai szövetségnek. A hármas - szövetségben ne keressen senki gazdasági előnyöket, viselje annak hátrányait és a hadvédelmi szövetség által megkívánt irtózatos nagy áldozatokat. A monarchia és különösen hazánk népei a birka türelmességével nyújtják oda testüket a megnyirásra. És mindezt akkor hirdetik, a mikor a derék szövetséges gazdasági fejlődésünk elé ver éket, baráti mosolylyal hurkot dob a nyakunkba és édes fojtogatással teszi kellemessé a mi szövetségi helyzetünket azokban a hétköznapokban, a mikor nem szokott poharat üríteni a drága barátok és szövetségesek egészségére és hosszú életére. Goluchowsky külügyminiszter ur ilyen nagy jn'oblémákra adta magát és fényes sikerét legjobban bizonyítja az, hogy ilyen rövid időre reá minden oldalról és minden irányban megmozdultak a három egyesült barátságban szövetkezett társaink; az egyik, a német birodalom, hogy egész jövendő gazdasági és vámpolitikája számára oly keretet teremtsen, a melyen belül a monarchia és különösen Magyarország számára minden szerződéses együttélés feltételei előre is