Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-49

é9. országos ülés 1902 február 8-án, szombaton. 339 Molnár János: Nekem két esetem volt ilyen ! Azután elengedik, de először megvekzálják az embert! Marjay Péter: Egészen el nem engedik. De ha elengedik is, micsoda eljárás az, mit vétett az a polgár, a ki igazságát keresi? (Helyeslés a szélsöbáloldalon. Zaj.) Nem jogosulatlan, méltatlan üldözés-e ez az igazságát kereső polgárnak? Az a baj, t. ház, hogy ezeket senki sem látja. Mi hiába panaszoljuk, a miniszter urak semmit sem adnak a mi panaszainkra. Igaz ugyan, hogy mi is csak olyanformát adunk az ő eljárásukra, mint ők a mienkre. Nessi Pál: Legnagyobb uzsorás maga a kincstár! Marjay Péter: Az adóbehajtásnál még a gyűlölt Bach-korszakban sem volt olyan szigor, mint mostanában. Legalább azt mondják azok, a kik ismerték. Hogy mily kíméletlen szigorral járnak el a pénzügyminiszter pénzügyigazgatósági közegei odalent a nép között, azt mutatják azok a szomorú végrehajtási esetek, mutatja az a körülmény, hogy nincs olyan esztendő, a mikor végrehajtásoknál vérengzés ne fordulna elő. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) S vájjon nem a polgárok ellen való aknamunka, áskálódás és illetlen eljárás-e az, hogy a pénzügyminiszter jutalmat tüz ki annak a községi jegyzőnek és azoknak a pénzügyigazgatósági tisztviselőknek, kik a legnagyobb szigort fejtik ki (Zaj. Helyeslés a bal- és szélsöbáloldalon.) és a kik legjobban tudnak gorombáskodni, erőszakoskodni a polgárokkal? Én azt gondolom, hogy ez a pénzügyigazgatósági tisztviselő mind megkajua a maga fizetését, meg sem érdemlik azt, annyit sem érdemelnek, de azt a jutalmat, a melyet azoknak ad, jobb lenne talán inkább valamely szegényügy istápolására fordítani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Nessi Pál: Valóságos Judáspénz! (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Marjay Péter: Jobb lenne azt talán összegyüjtögetni és a közczélok felsegélyezésére használni. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) T. ház! Hogy mily fennhéjázó módon viselkednek a pénzügyminiszter ur alárendelt közegei odakünn a közönséggel, arról mindenki meggyőződhetik. A múltkoriban találkoztam egy végrehajtóval, a ki, midőn mérsékletre és a közönséggel szemben egy kissé engedékenyebb magatartásra szólítottam fel, azt mondotta: » Tessék csak mondani rólam mindent; tessék azt mondani, hogy vérszopó vagyok, nekem az használ!* (Mozgás és felkiáltások a szélsöbáloldalon : Hallatlan! Jellemző!) Hát, t. ház, nem jellemző és nem lealázó dolog-e ez, hogy az az alárendelt közeg azt tartja a legfelsőbb hatóságról, a kormányról, hogy annak szemében neki az használ, ha annak az adófizető népnek a vérét szopja? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Ily körülmények között azután nem csoda, ha az az üldözött nép... (Lukács László pénzügyminiszter tagadólag int.) igenis, az az üldözött és kifosztott nép! A t. pénzügyminiszter urnak könnyű nevetgélni; macskának játék, egérnek halál! (Élénk tetszés, helyeslés és taps a szélsöbáloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: Nem értem! Marjay Péter; Ha nem értette a miniszter ur, leszek oly szives még egyszer megmagyarázni. (Derültség a szélsöbáloldalon. Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Szíveskedjék, hadd hallom én is! Marjay Péter: Azt mondottam, hogyha a miniszter ur ezen olyan kedélyesen nevet, az bizony nem nagyon jól esik a mi lelkünknek. (Felkiáltások a szélsöbáloldalon: De nem ám!) Akkor nevessünk, a mikor van min nevetnünk. Látva, hogy a miniszter ur olyan kedélyesen fogja fel ezt a kérdést és nevet fölötte, azt mondtam, hogy könnyű a miniszter urnak, mert macskának játék, egérnek halál. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbáloldalon.) A ki a terhet viseli, a ki fizet, a kit üldöznek: annak ez a dolog halála, a miniszter ur pedig e felett csak mosolyog. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Azt hiszem, hogy most már megértette a miniszter ur és talán szánja-bánja is . . . (Nagy derültség a bal- és szélső old álon. Egy hang: Bűneit!) ezt az eljárási módot. Ily körülmények között azután az üldözött nép kapkod mindenhez, mint a vizbe haló a szalmaszálhoz. Egyleteket alapit, a melyekből pénzt szeretne nyerni; temetkezési, kiházasitási egyleteket hoz létre; és hogy hova viszi a közönség erkölcseit ez a pénzügyi politika, ez a kormánypolitika, azt mutatja az, hogy kinos kényszerhelyzetében, a midőn fizetni nem tud, gyötrelmei között az a nép gondol mindenre, gondol a bűnre is, és ugyan mi egyébhez nyúljon? Van még egy egyletből való részvénye s van még anyja, a ki biztosítva van annál az egyletnél: »hátha meghalna*, gondolja magában, »milyen derék dolog lenne, kijönnénk ebből a a nagy zavarból«. (Mozgás a szélsöbáloldalon.) így származnak a bűnök, és igy teljesedik be az, hogy fejétől szagosodik a hal. (Ugy van! Ugy van! Mozgás és felkiáltások a szélsöbáloldalon : Büdösöclik! Derültség.) így teljesedik be az, hogy az a tudatlan, kellő műveltségben és nevelésben nem részesíthetett nép az ő egyszerű felfogása mellett ilyen könnyű szerrel űzetik ezen erőszakos politika folytán a bün karjaiba. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) A múlt esztendőben feloszlatott temérdek temetkezési és kiházasitási egylet megint százezrek erejéig károsította meg azt a szegény üldözött népet. (Igaz! Ugy van! a .szélsöbáloldalon.) És nem szégyen-e az, hogy a népek vagyonát és érdekeit védelmezni hivatott kormány nem vette észre, és a tisztviselők serege nem vette észre, hogy azon egyletek alapszabályaiban nincsen meg a garanczia arra, hogy a 43*