Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-49

340 49. országos ülés 1902 február 8-án, szombaton. tagok érdekei meg legyenek védelmezve. Derüreborura, talán pipaszó mellett, talán kvaterkázás közben megeró'sitgették azokat az alapszabályokat, és következett utána legnagyobb részben, talán kilencz-tizedrészben, a nagy bukás. Most, mikor ezeknek a bűnöknek a tudatára jött a t. kormány, akkor aztán oszlatgatta fel egymásután és tiltotta be egymásután az egyleteket, meghagyván mindegyiknek, hogy a megmaradt tőkét oszszák fel. A szegény nép várja is ezt. jár mihozzánk, hogy interpelláljunk, vagy valami más módon kényszeritsük rá azokat, a kiknek kezében maradt a veszett fejsze nyele, hogy azt a kis maradványt oszszák fel közöttük. Ha, t. miminiszter urak, önök meg nem értik innen, mi nem interpellálunk, hanem vegyék a lelkükre, és valahára számoltassák le azokat a bukott egyleteket. Mikor a költségvetés összegének nagyságát látjuk, fel kell tennünk a kérdést: vájjon ki boldogul ezen nagy összegnek elköltése által ebben az országban ? Én ugy látom, hogy a földmivelő, az iparos nem boldogul, a kereskedő meg nyakra-főre bukik. Azt hallom és azt látom, hogy a kistisztviselők mind sirnak, rimánkodnak, gyűléseznek és kérelmeznek egy parányi kis fizetésemelésért; tehát a tisztviselőknek épp az a része, a mely igazán dolgozik, mert az alantas állásban levők dolgoznak, nem boldogul. De hát ki boldog ebben a hazában ? (Egy hang balfelöl: Az uzsorás!) Azt hiszem, hogy az óriási dotácziőval korhelykedő, nem dolgozó magas állású tisztviselők, továbbá a tőkével spekulálók, a börziánerek és azok boldogok, a kik üzérkedéssel foglalkozván, jól meg tudták válogatni az eszközöket és irányt embertársaik kifosztására. (Ugy van! balfelöl.) Boldogulnak ebben az országban a bélyegilleték-mentességben részesülő társaságok, bankok, biztosító-társaságok, a melyek milliókat gyűjtöttek és az üzérkedő bankok. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A midőn ezek igy vannak, és azt látjuk, hogy azok, a kik boldogulnak, gonosz játékot űznek a munkás-osztálylyal, akkor elkeseredik a lelkünk, és méltán követeljük, sürgetjük a rendszer megváltoztatását. Ugy játszanak azok a börziánerek, kivált a földmivelő néppel, a gazdaközönséggel, mint a gyermekek a labdával, egyszer a földhöz ütik, majd ismét felveszik, messze eldobják, meg visszahajítják. Vájjon nem ezt mutatja-e a gabonaárak hullámzása? Már most, akkor, a mikor a gabona ke zébe jő a gazdának, az őszi hónapokban, mikor már azok le vannak kötve és az átvétel ideje közeledik, augusztustól novemberig, ugyebár, 7 frt. a búza ára ? Most pedig felszökött a búzának ára. Már pedig minden ember tudhatta, hogy a múlt esztendőben nem volt elegendő termés búzában. Most már megfordítva a. dolgot, a gazdának el kellett adni a búzát; az árát részben előre felszedte, részben elvitte adóban a péüzügyminiszter, családját is el kellett látni, gyermekeit is neveltetni és ruháztatni kellett, eladta tehát akkor 7 írtjával; most pedig 10. frt a búza ára. Ugyan ki tudhatta volna, ha csak nem a börziáner, hogy jobb lesz az ára? És igy tart ez egészen az újig. Ez, t, ház, gyilkos politika. És azt mondják azok, a kik a közös vámrendszer hivei, hogy ha nálunk az önálló vámterület törvényesíttetnék, akkor rosszabb állapot volna. Kérdem, van-e ennél rosszabb állapot ? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Csodálkozom azon, t. ház, és őszintén megvallom, a t. agrárius uraktól más konzekvencziát vártam volna; mert, ha mindnyájan szépen, rövidebb vagy hosszabb beszédben kifejtik itt az agrárkérdésnek árnyoldalait, a mezőgazdaság sötét képeit, akkor ennek az volna a logikai rendje, hogy tehát ne éljen a közös vámterület, hanem az eddigi nyomort, a mely előidézte, azt a rendszert teljesen meg kell semmisíteni és helyette mást állítani. Szerintem minden bajuak oka a gazdasági önállóság hiánya. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen nem is lehet ez másképen. Tiszta munka, hogy akár egyes embernek, akár egyes társaságnak, mely kötve van egy másik által, minden olyan ügye, a melyben tulmértékben az egyik félnek érdekét kell szolgálni, reá, nézve csak ártalmas, veszedelmes lehet. Mennyivel más állapotok lennének itt. hogy ha a szűkmarkú és kötött kezű osztrák-magyar bank helyett egy magyar nemzeti bank szolgálná a közgazdaság, kereskedelem és ipar érdekeit; hogyha a gazdasági önállóság mellett az önálló vámterület áldásai között folynának itt a gazdasági müveletek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A közös vámterületet támogató és itt a mellett beszédet tartó egy képviselőtársam azt állította, hogy a magyar gazdaság válságba jutna és a gabona ára leesnék. Szerintem ez gyermekes ijesztgetés, olyan falra festett ördög, a melyet nem látott, senki sem és a melyet még nem próbált senki. És vájjon meggondolva nyilatkoztak-e azok, a kik igy nyilatkoztak? Ha igen, akkor kétszeresen bűnösök ; mert ellenségeink kezébe fegyvert szolgáltatnak és maguk kiáltják ki, hogy mi élhetetlenek, nyomorultak, semmik se vagyunk ti-nélkületek. Mi ez ellen utolsó lehelteiig tiltakozunk, ezt veszedelmes, öngyilkos politikának tartjuk. (Ugy van! Ugy van \ a, szélsőbaloldalion.) Még a pénzügyminiszter urnak lett volna, bár kizökkentem a sorrendből, valami mondanivalóm. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Nevezetesen a pénzügyminiszter ur, mint már többen a szemére vetették, a teherviselő közönség érdekében egyetlen törvényt sem hozott nemcsak, hanem még itt a házban nyilvánosan öt év előtt tett és azóta minden évben ismételt igéretét sem váltotta be. Azt mondta ugyanis öt évvel ezelőtt^ hogy a pótadók eltörlése kon-