Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-49
338 4.9. országos ülés 1902 február 8-án, szombaton. a szélsöbaloldalon. Egy hang balfelöl: Es még az sincsen!) T. képviselőház! Úgy látom, hogy nálunk az állam ellenségévé lett a kormány bűnös gazdálkodása folytán a saját tagjainak, önnön szerveinek; az állam mint egyed, mint jogi személy, hogy a maga mérlegét egyensúlyban tartsa, elpusztítja önnön tagjait, saját szerveit, az állam fentartó elemét: az adófizető jrolgárokat. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T, képviselőház! A. miniszter ur azonban ezzel nem törődik. 0 felesleget gyűjt, félrerakja a bankókat, elsülyeszti a milliókat, átadja kezelés végett egy másik banknak, a mely belefullasztja egy romániai feneketlen, petróleumot nélkülöző kútba. (Derültség a baloldalon.) T. képviselőház ! Én a pénzügyminiszter urnak azon politikáját, hogy ebben a koldusországban, ezen elszegényedett nép körében annak zsebeiből milliókat rak félre, hasonlónak látom a rabló méhek eljárásához. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A rabló méheknek kaptárja ugyanis tele van mézzel, semmi szükségük sem volna többre, mégis rámennek erőszakkal a gyengébbek kaptáraira, a gyengébbeket részben leöldösik, részben éhezni hagyják, mézüket jiedig kirabolják és oda viszik, a hol még több van. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Azoktól a szegény munkás méhektől, a munkás társadalomnak bármely osztályától elvenni csak egy fillért is, hogy milliókat gyűjtsünk hevertetés czéljából, ezt én a rabló méhek gazdálkodásához hasonló politikának tartom. (TJgy van! TJgy van.' a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Hogy milyenek az adózási állapotok Magyarországon, arra nézve érdekes összehasonlítani egy 30 esztendővel azelőtti adókönyvet egy ugyanazon vagyonú embernek mostani adókönyvével. (Halljuk! Halljuk!) A 30 esztendő előtti adókönyv ugy aránylik a mostanihoz, mint a 30 esztendő előtti állami költségvetés a mai költségvetéshez. Akkor alig egynehány tétel volt abban az adókönyvben, most pedig alig találnak rovatot a különféle adónemek kitüntetésére. (TJgy van! TJgy van! a, szélsöbaloldalon.) Ebben a mostani pénzügyminiszter ur felülmúlta minden elődét, ő talált ki olyan adónemeket, a melyek azelőtt még soha sem voltak ebben az országban. És akadtak tái'sai azok közt is, a kik később kerültek a kormányra. A gazdaközönséget, a mely egyébként sem részesül semmiféle kiméletben, még azzal a csekélynek látszó, de végeredményében nagy összeget tevő teherrel is sújtották, hogy a jószágjárlatok árát felemelték. Most legújabban jjedig felemelték az ajánlott levelek diját; és a mikor ezért a minisztert uton-utfélen megszólitgattuk, azt mondta: tessék a póstakezelés iránt nagyobb bizalommal lenni. Tehát mintegy büntetésül emelte fel az ajánlott levelek diját. De milyen hamar ráczáfolt önmagára! Most már fölemelte a levelező-lapok és postautalványok árát is fél krajczárral. A dicső magyar költségvetésnek a szolgáló, a mesterinas, a szegény katona félkrajczárjára van szüksége, hogy a mikor az az ajDJával közli, hogy éhezik és szomjazik, akkor fizessen még egy félkrajczárral többet, hogy a magyar kincstár gazdagodjók. (Éljenzés és taps a szélsöbaloldlon.) Nessi Pál: így csinálják a szocziálizmust! Marjay Péter: T. képviselőház! Megadóztatták már Magyarországon túlságos mérvben a földet, házat, a házbérjövedelmet, megadóztatták az igazságszolgáltatást, mert az is olyan borzasztó drága, hogy a magyar ember igazán nem merhet pert indítani, nehogy kárát kárral tetézze. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Megadóztatták Magyarországon az embereket minden irányban, megadóztatták az élelmi szereket borzasztó fogyasztási adókkal, megadóztatták a kutyát, és végre meg kellett adóztatni a kétkrajczáros levelezéseket is. Azt kérdem, vájjon illik-e ez a magyar állam tekintélyéhez ? Illik-e, hogy a társadalom legutolsó tagjainak félkrajczárját is elveszik? Bizony nem válhatik becsületére sem annak, a ki kitalálta, sem annak, a ki behajtja, sem annak, a ki elfogadja. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Egyik t. képviselő ur a túloldalról, azt hiszem, Baross Károly képviselő ur felhozta itt, hogy a külföldön járadékrészletekkel lehet földet vásárolni. Az állam közvetíti a vásárlás lehetőségét, eszközli a vagyonszerzést, és ott az az eljárás, hogy a ki igy vásárol, ha nem tud fizetni vagy törleszteni, ha elmarad a részletekkel, akkor beperlik ugyan, behajtják rajta, de csak a lejárt részleteket. Nálunk Magyarországon ez nem igy van. Ha valakinek 50.000 forint kölcsöne van, a melyből pl. 20.000 frtot letörlesztett, ha ilyenkor elmarad néhány részlettel, akkor beperlik, de nem az elmadt részlethátralék, hanem az egész tőke erejéig, és a kinek ötven ezer forint adóssága van, ötszáz pengő illetéket fizet a magyar kincstár számára. Hát kérdem, hol van itt az igazság ? Micsoda érdeme van itt az államnak abban, hogy az a szegény ember nem tud fizetni ? Nem elég baj annak az adósnak, hogy meg kell fizetnie azt az összehalmozódott tartozást? Azonkívül még a kincstárnak is fizessen ilyen óriási összeget? Nézzük, hogy ezekért a rengeteg adóteherviselésekért miben részesül legalább a t. gazdaközönség. Talán igazságosan és pontosan intézik el sérelmeit? Egyáltalában nem. Ha az ember a közigazgatás terén panaszt tesz, akkor a panasztevőnek soha sincs igaza. (Élénk helyeslés a szélsöballdalon.) Mindig a hivatalnoknak van igaza. Vagy mily igazságtalanság, hogy, ha egy és ugyanazon ügyben húsz ember irja alá a kérvényt s ráteszik arra a kérvényre a megfelelő bélyeget, akkor az állam nem elégszik meg azzal, hanem busz emberre veti ki a bélyegcsonkitást. (Helyeslés a baloldalon.)
