Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-49
49. országos ülés 1902 február H-án, szombaton. 337 következtében; hiszen nincs a világon olyan munka, olyan vállalat, építmény, amelyet felényi idő alatt el ne lehetett volna készíteni és ezáltal nagy összegeket megspórolni! (Igaz! Ugy van ! a szélsőbáloldalon.) Ottvan aköltségvetéselső füzetében 87.596,369 korona, az örökké átkos közösügyi kiadásoknak fedezésére, és ehhez a horribilis összeghez járul még a hadügyi kiadásoknak itt fel nem tüntetett összege, amely együttvéve az ország legnagyobb terhét képezi. Van azután 41,325 korona szégyen-tét el, gyaláz at-tétel a magyar állam költségvetésében. Bz a szégyen-tétel az 1849— 1867-ig bitorló kormány közegeinek nyugdiját képezi. (Mozgás a szélsőhaloldalon.') T. képviselőház ! Vájjon mikor halnak már meg, mikor pusztulnak el ezek a Baehhuszárok. vagy jobban mondva Bach-poliezájok és mikor marad ez a rovat üresen? Méltán arczába kergeti az igaz magyar embernek a. vért, hogy kinos, keserves keresményével azokat a hivatalnokokat kell öreg napjaikra teáztatni, és minden kényelemben részesíteni, a kik akkor éltek a nemzetnek a nyakán, a mikor az megcsalattatásának és elárultatásának szomorú következményei felett sírdogált. (Igazi Ugy! van a szélsőbaloldalon.) Ott van a költségvetésben 20,593.597 korona, a nyugdijaknak összege, vagy magyarán megmondva, nagyrészben a, mostani nyugdíjtörvény és a nyugdíjaztatási rendszer mellett az ingyenélőknek kitartására szolgáló összeg. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! INIeni szeretném megtéveszteni az egyesek gondolkozását ebben a kérdésben a mi álláspontunk felett. Nincsen ma már olyan elfogult ember, a ki általánosságban a nyugdíjazásnak ellene volna. A nép előtt sem mondjuk azt soha, hogy a nyugdíjaztatást teljesen törülni kell, mert a ki a közszolgálatban elbénul, az az ember igenis megérdemli azt, hogy a mikor keresetképtelenné válik, akkor a kit szolgált, az a társadalom vagy az az ország eltartsa. De, t. kéjaviselőház, a mostani nyugdíjtörvény mellett látjuk, hogy milyen gombamódra szaporodik a nyugdijasok száma. Ha valakinek helyet kell csinálni, eltaszítják, kiszólítják hivatalából a különben munkaképes hivatalnokot ós tisztviselőt, vagy ha valakit erőszakkal, mesterséges úton-módon el nem távolítanak hivatalából, akkor ő maga kellő körültekintéssel nyugdíjaztatja magát és elmegy más térre, egy jövedelmezőbb állásba. (Ugy van! Ugy van! a, szélsobaloldalon.) Xem szűnünk meg továbbá, t. képviselőház, a nyugdíjtörvény revízióját sürgetni mindaddig, a míg abból a sem Istennek, sem embernek hasznot nem szolgáltató főispánok nyugdíjaztatását el nem törlik. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) T. kéj)viselőház, nem hivatkozom ezúttal a költségvetés többi téleteire, mert esetleg ugy járnék, mint egy anekdota szerint az egyszeri pap, a ki prédikáczióját 24 részre osztotta. KÉPVH. NAPLÓ, 1901 1906. II. KÖTET. (Halljuk! Halljuk!) Egy híve ugyanis a szemére lobbantotta, hogy ő mindig csak két részre osztja a prédikáczióját. holott a szomszéd község papja, az három részre osztja. (Derültség a szélsobaloldalon.) A pap okulva ezen. a legközelebbi alkalommal tartott prédikácziőjával figyelmeztette hiveit, hogy beszédét 24 részre fogja osztani. (Derültség.) A gyülekezet nagyot nézett, hogy mi lesz ebből, és a mikor a pajj a hatodik részhez eljutott, a hivek lassankint elszállingóztak mind a templomból és nem maradt ott senki, csak az az egy ember, a, kitől a figyelmeztetést nyerte. Mikor a beszéd 12-dik részéhez jutott a pap, ez is felkelt és kisomfordált a templomból; erre a pap utána kiállt, hogy hé atyámfia, hová mégy ? Akkor ez visszafelel, hogy csak haza megyek a hálósipkámért, mert, ugylátszik, hogy itt kell ma hálnunk. Hát nekünk is itt kellene hálni, t. képviselőház, nemcsak ma, hanem holnap és beszédünket 2400 részre kellene osztanunk, hogyha ennek a költségvetésnek minden botrányos részét kellő méltatásban kellene részesíteni. (Igaz! Ugy vau! a jobboldalon./ T. képviselőház! Ez nem tréfa, hanem nagyon elszomorító dolog, mondhatnám, elvetendő dolog. ízelítőül legyen elég annyi, a mit a költségvetés első füzetéből felsoroltam T. képviselőház! Tegnap Babó Mihály képviselőtársam innen vógigbirálta a költségvetés tételeit, de nem lehetetlen, hogy azzal a rabulisztikával, a melylyel a mi minisztereink élni szoktak, a pénzügyminiszter ur válaszában azt fogja neki mondani, hogy, ha ugy áll a dolog, hogy 30 esztendő óta oly borzasztó összegre emelkedett fel a költségvetés összege, akkor itt valami kánaáni állapotoknak kellett azóta előállani, mert annak a népnek, a mely ilyen öszszeget: egy milliárdot képes összehozni, a vagyona kellett, hogy gyarapodjék, azon nép adófizetőképessségének emelkednie kellett. Csakhogy, t, képviselőház, ez egy hamis fogás lenne, mert az éremnek sötét oldala el van hallgatva. Már pedig oda kellene állítani az ország vagyoni állapotának másik, a sötét képét: hogy mennyire megy a jelzálog-kölcsönöknek összege, és akkor kitűnnék, hogy megindult a föld a magyar nép, a magyar nemzet lábai alatt, mert az adósságot figyelembe véve, a magyar földnek 90°/ 0-a el van zálogosítva. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Ilyen és ehhez hasonló kiadásokért kell Magyarországon a gazdának pusztulnia, ilyenért szólal meg sokszor a dob az ősi kúriákon, a kisgazdáknak apáiktól örökölt házainál, az iparosok műhelyében, a kereskedő boltjában. Ilyen és hasonló kiadásokért kell napszámra járni a kitanult mesterembernek; ilyen kiadásokért kell éhezni és rongyosan járni a kishivatalnokok családjainak és krumplival tengetni életét a napszámos embernek. (Mozgás 43
