Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-49
336 4.9. országos ülés 1902 február 8-án, szombaton. király szokott megjelenni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én ugy tudom, hogy a király személye mellett miniszter is van és ugy tudom, hogy ez a miniszter magyar ember, hogy ez a magyar eszme, magyar törvények szolgálatában áll és a magyar kincstártól kapja fizetését. Vájjon nem a legelemibb fogalma követeli-e a kötelességérzetnek, hogy a király személye mellett levő magyar miniszter a magyar eszme megvilágításában, a magyar tendenczia kidomboritásában mindenkor előljárjon és a királynak tanácscsal szolgáljon? Én azonban a király személye mellett levő miniszternél sokkal bűnösebbnek tartom a bál főrendezőjét, a bál védnökét, a ki kezével intett, hogy mikor lehet a zenét rákezdeni, tehát azt is előre megjelentette, hogy mivel kell a királyt fogadni. (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sokszor volt már szó Magyarországon erről a »Grott erhalte«-ról, de mindig katonai ünnepélyekkel és ügyekkel kajjcsolatban Azt mondják, hogy a katonai Reglement-ben benne foglaltatik, hogy mindenütt, a hol a király megjelenik, csak a »Grott erhalte«-val szabad őt a katonaságnak fogadni. Ha ez a katonaságnál és a katonai ünnepélyeknél igy is van. kérdem, miért kell ennek igy lenni egy tekintélyes társadalmi osztály mulatságánál? (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Vájjon az ilyen eset nem képes-e megtéveszteni a nagyközönséget a felől, vájjon ki itt a bűnös. Azt, — eleve kijelentem — kizártnak tartom, hogy a király — nem hiszem, hogy olyan elfogult lehetne, — ki akarná zárni megjelenésében a magyar tekintélyt, és ezt követelné magának, hanem ez túlságba vitt szolgalelkűség. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) a magyar kormány szervilizmusának ezen páratlan módon való megnyilatkozása, mely minden téren meg szokott nyilatkozni, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az ilyen mindig jogos, mindig igazságos kifakadások következtében a magyar művészi kar maga is megbotránkozással látja, hogy a magyar király előtt nincs más becses műdarab, csak a Gott erhalte, s épp ezért pályázatot hirdetett egy király-himnusz szövegének és zenéjének megirására. Nem tudom, milyen stádiumban van ez a dolog, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ott van a S.ákóczy-nóta!) de akár elkészült, akár elfogadtatott ez a királyhimnusz, akár nem, van ennek a magyar nemzetnek egy himnusza, egy dicséneke, egy imádsága, a mely imádság azt mondja: Isten áldd meg a magyart! (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) Én ugy tudom, a király is magyar Magyarországon; azt mondja az iró: A legelső magyar ember a király! Ha tehát a legelső magyar ember a király, fogadja el a magyar nemzet Istenimádásának, dicsénekének azt az áldásos kivánatát, a mely minden magyar embert részesíteni kivan a magyarok Istenének áldásában. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Avagy azt gondolja a t. kormány és bálrendezőség, (Derültség a szélsöbaloldalon.) hogy talán visszalépett volna a király, talán ott hagyta volna ezt a mulatságot, hogyha a magyar nemzeti himnuszt zendíti rá a zenekar ? Nem hiszem. Épp ezért nem fejezhetem ki eléggé megbotránkozásomat, hogy ilyesmi történik a magyar főváros legtekintélyesebb társadalmi osztályának mulatságán. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő: Miniszterek védnöksége alatt! Marjay Péter: Meg lehet vádolni azt a kereskedői osztályt magát is, hogy ha már a miniszterelnök ur, kit védnökül odahívtak abba a bálba, ezt a botrányt elkövette, miért nem hozta helyre, miért nem huzattá a bál rendezősége a magyar nemzeti himnuszt és miért nem korrigálta ki a bál főtánczmesterének hibáját? (Derültség és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mikor a király az ország fővárosába jön s még olyan jó kedve van, hogy mulatságba is elmegy, akkor hogyne örülne a magyar nemzet is, látván jó öreg királyának jó kedvét. Mikor azonban a király ily fogadtatásban részesül, az elveszi az izét annak a jókedvnek, megkeseríti a lelkeket, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) disszonáns hangok vegyülnek a királyt dicsőítő szavakba és hogy ha ez a disszonanczia valamely oldalról talán sérelmes lenne, ennek minden ódiuma, minden átka szálljon vissza a főtánczmesterre. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Ezzel a kérdéssel most ez alkalommal nem akarok tovább foglalkozni, hanem folytatom a költségvetés első füzete további botrányos tételeinek felsorolását. Egy különben bagatell összegről is meg kell emlékeznem. 2806 korona van felvéve a kabinetiroda költségeire. Itt nem az összeget kifogásolom, hanem magát az intézményt. Micsoda ez a kabinetiroda ? (Halljuk! Halljuk!) Hogy nevezik ki annak tagjait ? Ne mosolyogjon a t. pénzügyminiszter ur, hogy én talán nem tudom, hogy micsoda az, mert egynéhány levelet már liferáltattam vele mint levélhordóval, közérdekbői! A t. pénzügyminiszter ur olyan kedélyesen mosolyog, mintha én ezt komolyan kérdezném. Én csak azt kérdem, hogy mi magyar van ebben a kabinetiroda szervezetében és vájjon van-e ennek más hivatása, mint hogy levélhordója az uralkodónak ? T. képviselőház! Tovább menve a költségvetés első füzetében, 1902-re 12 ezer korona van felvéve a delegáczió költségeire. Minden oly esztendőben pedig, a mikor a delegáczió Bécsben ülésezik, 40 ezer koronával több van felvéve, tehát a múlt esztendőben ez az összeg 52 ezer koronára emelkedett, a minek szerintünk semmi létjogosultsága nincs. T. képviselőház! Ott van továbbá 1,700.000 korona a néhai ősidőkben épittetni kezdett, pazar pénzzel felemelt, de mindeddig be nem végzett, valaha talán elkészülendő uj országház költségeinek fedezésere. Hány esztendő óta, már egy évtized óta folyik ennek az épületnek építkezése a helytelenül megkötött építési szerződés
