Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-48

430 48. országos ülés 1902 február 7-én, pénteken. lenni a nemzetiségekkel szemben! És bűnt bűnre halmozott a kormány 34 esztendő óta e tekintetben, mert hiszen Magyarország első honvédelmi minisztere és miniszterelnöke gróf Andrássy Gyula 1868. cleczember 8-án ezt mondotta: (olvassa) »A műszaki csapatok a 3., 8. és 12. számú tüzérezredek, az 1., 5., 12. számú vártüzérségi zászlóalj, 1. hidász és 7. mérnöki zászlóalj 1871-től kezdve, Magyarországból fognak ujonczoztatni.« 1871. január 16-án pedig ezeket mondotta (olvassa): »Ha a most fennálló rendszer érvényben marad, t. i. mind a közkatonák, mind az altisztek magyarokból osztatnak be, akkor okvetlenül be fog következni RZ RZ idő, midőn ezen műszaki csapatok elérik azt, a mi a harczképesség tekintetéből igenis kívánatos, hogy egynyelvű, egymást értő egyénekből álljon az illető csapat.« Mit értett ez alatt az első honvédelmi miniszter és miniszterelnök? Azt értette, t. miniszterelnök ur, hogy majd azokat a magyarokból alakított ezredeket, a mint a törvény megadta neki a jogot, el fogja helyezni azon vidékekre, ahol szükség van arra, hogy a magyar nemzet a maga erejével imponáljon, és viszont, azokat a nem magyar ajkú ezredeket, lehozza a magyarsághoz és módot adjon arra, hogy ott a hazafias érzelmeket magukba felszívják. Miért nem folytatták önök azt a politikát? Miért nem letéteményesei még annak a politikának sem, a melyet 1868-ban az akkori kormány inaugurált? (ügy van! ügy van! a szélsőhaloldalon.) A közösügyi rendszer, t. ház, és annak eredménye immár elérte a 12-dik órát. Sőt, miután felfelé még az óramutató sem mehet a 12-dik órán tul, indul lefelé, de nem az 1 felé, hanem megfordított irányban. És miután nincs kilátás arra, hogy felfelé mehessen, vagy ha megy is és gyors forgásában történetesen átugrik az 1-ről a 12-dik órára, akkor is hanyatlást és halált mutat: én elérkezettnek látom az időt arra, hogy a kormány gondoskodjék arról, hogy a nemzet összes erői abból a czélból összpontosittassanak, hogy áthatva az igazi magyar nemzeti érzülettől és öntudattól, szívben és lélekben egyesülve, ennek a nemzetnek természetadta jogait arra, hogy önálló és független legyen, végre-valahára érvényesítsük. (Ménk helyeslés a szélsőbal-oldalon.) Ha ezt hirdetik önök a nép között, meg lehetnek győződve arról, hogy erre a ezélra még áldozatoktól sem fog visszariadni. De mert nem erre méltóztatnak kívánni az áldozatokat, hanem azon közösügyekre, a melyek az ország szerencsétlenségét okozzák, én a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon; a szónokot számosan üdvözlik.) Kubik Béla jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. ház! A múlt évben a t. pénzügyminiszter ur egy vita alkalmával kijelentette, hogy Európa egyik parlamentjében sem tárgyalják oly hosszasan a költségvetést, mint nálunk. Tekintve azt, hogy pártunknak, mely most majdnem megkétszerezve jött be a parlamentbe, mégis csak egy helyet juttattak a pénzügyi bizottságban, abban a bizottságban, a melyben az elvi küzdelmek és harezok folynak, és mi ebből úgyszólván ki vagyunk rekesztve, ennek következtében levontuk a magunk részére a konzekvencziát, és kénytelenek vagyunk itt, a ház plénuma előtt előhozni mindazt, a mit ott akartunk megmondani. A jelen idő szimptomája, hogy idegesen félnek a háborútól. Ha az ember Európa száraz földjén 100 mérföldre halad, legalább is négyszeres vámvizsgálaton esik át. Mindez azt jelenti, hogy uj határokon ment át és azokat a határokat hadak őrzik, melyeknek költsége sokkal többe kerül, mint Dáriusnak minden kincse volt és igy békében rabbá lesznek a népek, mert oly túlságosan terheltetnek meg, hogy a túlságos teher nagyobb beszámítás alá esik, mint pillanatnyi kegyetlenkedés. A béke j^dig csa

^ fiktív béke, mert a súlypont egészen más térre csúszott át, t. i. a nemzetgazdasági térre, és többé nem a háború fogja eldönteni a nemzetek nagyságát, hanem a gazdasági evolueziók. (ügy van! a néppárton.) Uj államok keletkeznek, és ezek rövid évtizedek alatt túlszárnyalják a történelmi államokat. Amerika egész Európát versenyre hivja és valószínűleg győzni fog ebben a versenyben és ha e versenyt nézzük és kérdjük, mily szerep jut ebben Magyarországunknak, látjuk, hogy az valóban igen csekély lesz. A mi nemzeti munkánknak nagyobb értéke nincs, talán kisebb, mint egy-két év előtt volt. Azt mondja a pénzügyi bizottság előadója, hogy tiz esztendő alatt csak 31 százalékkal szaporodtak a közterhek. Hát, t. képviselőház, e tiz év alatt mennyivel szaporodott a nemzeti munkák értéke? Minden ország és minden nemzet piaezokat, kenyeret és munkát keres; a mi munkánkat mennyire vagyunk képesek értékesíteni? Es ha tekintetbe veszszük, hogy mi is kereskedelmi szerződéskötés előtt állunk, ez a kereskedelmi szerződés ki fogja mutatni, mily szerény szerepe jut ismét Magyarországnak, és mi az ily szerény szereppel vagyunk kénytelenek megelégedni. S ha most egy hadügyi reformon is megyünk keresztül, vége lesz a disputáknak, a melyek akár merkantilista, akár agrár szempontból folynak, mert bizonyos, hogy a szegénység és adósság bennünket másodrendű állammá fog lesülyeszteni. (Igaz! TJgy van! a néppárton.) A t. pénzügyi kormány hosszabb idő óta (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) egyetlenegyre irányított minden figyelmet, és a jelen költségvetés is ugyanazt bizonyítja, arra t. i., hogy a deficzit mindenáron kiküszöböltessék. A pénzügyi kormányzat ujabb adókat vet ki. Az ország a mai napig ugyan nem roskadt össze, és a pénzügyi kormány erre ráutalt és