Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-48
'iS. országos ülés 1902 február 7-én, pénteken. 325 leget: 1869-ben ÍO 1 ^ millió, 1879-ben 21 millió, 1889-ben 27 millió, 1899-ben 38 millió, 1902-re előirányoztatik 41 millió. Ez, t. előadó ur, négyszáz perczentes emelkedés. Lehet, hogy azt fogja felelni a t. előadó nr, hogy hiszen ez örvendetes eredmény, mert a közönség olyan megnyugvással veszi igénybe az államhatalom szolgálatát, hogy ezzel kifejezi azt, hogy bizalma nagyon nagy. De nem igy áll a gyakorlati életben, hanem megforditva; az illetékek egy része adásvételek utján folyik be. Méltóztassék csak megnézni, hogy kényszereladás hány esetben fordul elő? (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldahn.) Vájjon örvendetes jelenség-e az, hogy ma már közel fél millió az évi birtokváltozások száma Magyarországon? (Igaz! TJgy van l a szélsöbaloldahn.) Én részemről ezt nem tartom örvendetes jelenségnek. Thaly Ferencz: Megindult a föld! Babó Mihály: A föld kivándorol azok kezéből, kik azt igaz szeretettel, jövendőbeli biztosítottságuk szempontjából teljes odaadással munkálták, ahhoz ragaszkodtak jó és balsorsban egyaránt, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldahn.) és átmegy oly emberek kezébe, kik nem a hazafiság szent érzelmei által, hanem tisztán üzleti szempontból mennek be az adásvételekbe. (Elérik felkiáltások a szélsöbaloldahn : Igaz! ügy van!) Azt kérdezem, nem méltóztattak a túloldalon gondolkozni arról, (Fölkiáltások a szélsöbaloldahn : Nem szoktak gondolkozni!) hogy ezeket a nagy kiadásokat, a melyeket fedeznünk kell, tulajdonképen mik eredményezték? Meg fogom mondani, mert alig ha gondolkoztak az urak. (Egy hang a szélsöbaloldahn: Nem is szabad nekik!) Vegyük a közösügyi kiadásokat, megint a költségvetés alapján. Az időközi, póthitelek alakjában megszavazott összegeket figyelmen kivül hagyom, pedig ezekről a t. előadó ur szives volt elismerni, hogy nem kis összegekkel szerepelnek törvénytárunkban. (Halljuk! Halljuk!) A közösügyi kiadások összege az állami költségvetések alapján következő, nagyon tanulságos összegeket tüntet föl: 1869-ben a közösügyi rendes kiadások 22 és fél millióval irányoztattak elő, a rendkívüliek 1 és 1 /g millióval, összesen 24 millió; 1879-ben a rendes kiadásokra előirányoztatott 29 millió, a rendkívüliekre 9.420,000, összesen 38 l J2 millió. Ez azért nevezetes, mert az igen t. miniszterelnök ur, mint az azon időbeni pénzügyminiszter, ettől a 9 milliótól ijedt meg, mely mint rendkívüli kiadás beillesztetett a költségvetésbe. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldahn.) Akkor az igen tisztelt miniszterelnök úrban mint pénzügyminiszterben volt annyi erkölcsi bátorság, volt annyi férfiasság és akaratelhatározás, hogy miután veszedelemben látta a 9 millió által a nemzet anyagi jövendőjét, otthagyta az állását, még pedig teljes jogosultsággal. Teljes önérzettel hivatkozott az igen t. miniszterelnök ur akkori elhatározásának hazafias voltáról. De az igen t. miniszterelnök urnak, mint kormányelnöknek következetesnek kell lennie önmagához; (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldahn.) meg kellene követelni társaitól is annak a konzekvencziának alkalmazását, a melyet akkor a nemzet tapsai közt követett, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldahn. Egy hang a szélsöbaloldahn: Most is megtapsoljuk!) De nézzük tovább a számadatokat. 1889-ben 23 millió frt, rendkívüli 8 millió frt, összesen 33 millió; 1899-ben 28 millió és 6 ós fél millió a közös kiadások összege. Nézzük már most, hogy miként irányozza elő e költségeket az 1902-ik évre az igen t. pénzügyminiszter ur. Felvesz a rendes közösügyes kiadásokra 36, a vendkivüliekre 7, összesen tehát 43 és fél millió frtot. Az előadó urnak nem méltóztatott kimutatni, hogy ez mekkora emelkedést mutat a költségvetésben? Közel 100 perczent, t. előadó ur, ez az emelkedés, a mely az állam költségvetéseiben előfordul és annyi meg annyi embernek véres verejtékkel és kitartó, erőfeszitő munkássággal szerzett filléreiből kerül elő. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldahn.) Van azonban ezeknél még sokkal szomorúbb bizonyíték arra, hogy Magyarország közgazdasági élete nem a lábbadozó beteg állapotát tünteti fel, hanem a haldoklóét. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldahn.) Hogy milyen gazdálkodást folytatott a 67-es alapon álló t. kormány, talán elég lesz rámutatni arra. hogy azalatt a 35 esztendő alatt, a mig még volt mit eladni, mennyi állami birtokot értékesítettek és adtak el (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldahn.) csak azért, hogy látszólagosan a nemzet és a külföld előtt az államháztartás tekintetében az egyensúlyt fentartottnak hirdethessék. (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldahn.) 1869 tői 1900-ig — talán az éveket felesleges lesz elmondanom, — eladatott állami birtok 33,200.000 frt értékben. De ki biztosit minket arról, hogy azok az eladások, azok a vagyonok és jogok csak azt az értéket képviselték, a melyek itt, mint összegek velünk közöltettek? Ámde ebben még nincs minden benne. Ki van hagyva belőle a telepitvényesek által fizetett összeg, a mely, azt gondolom, nem áll a 25 millió frt alatt. Ki van hagyva a tiszai kerületeknek községi javadalmáért évenkint fizetett körülbelül 100.000 frtra rugó járulék. Az ilyen gazdálkodással nemcsak hogy kárt tett az igen t. pénzügyi kormány, hanem a mellett még olyan példát is mutatott az embereknek Magyarországon, a mely az egyéni gazdálkodás terén is érvényesülve, lehetetlenné teszi, hogy máshova vezessen, mint oda, a hol már vagyunk, az adósságok tömkelegéhez, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A t. pénzügyminiszter ur a költségvetésben az állam adósságainak kamatát 280 millió koronában tűnteti fel. Azt hiszem, nem fog az előadó ur megczáfolni, ha ezt 5°/o-kal tőkésítve veszem, hiszen dicsekedve szokta hirdetni a pénzügyi kormányzat, hogy 3 és fél, legfeljebb pedig 4° o-ot fizet adósságainak kamatai után.