Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-48

február 7-én, pénteken. 326 48 országos ülés 1902 Én javára 5%-kal tőkésítve veszem, és ez akkor is 5.630,590.120 koronányi adósságot tüntet fel. 34 évi gazdálkodásunknak tehát az az eredménye, hogy az állami birtokok eladattak, az adósság pedig ijesztó'en felemelkedett (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) oly magas összegre, hogy annak kamatai 280 milliót vesznek igénybe. Mire nehezedik, t. ház, ennek az összegnek a kamata ? Ismét túlnyomó részben a földbirtokra. Mert a t. kormány még csak most próbál a fölött elmélkedni, hogy Magyarországon ipart és kereskedelmet teremtsen. Erre tehát nem számithat, mint jövedelmi forrásra, és igy ez a teher is visszaesik a földbirtokra. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pedig ne méltóztassék az igen t. pénzügyminiszter urnak elfeledni azt, hogy a földbirtokra utalt ezen terheken kivül azoknak a földbirtokosoknak még nagyon, de nagyon sok terhet kell elviselni: először a saját adósságaik kamatai után, azután pedig a községek adósságainak kamatait, s nagy pótadókat. Mert a millennáris esztendő dicsőségére, a midőn összeírták a 106 város vagyonának értékét, méltóztatik tudni a t. pénzügyminiszter urnak, hogy a vagyon mindössze 135 millió korona értéket képviselt, a mely meg van terhelve 57 millió korona adóssággal! Tehát egyik oldalról terheli az állam a közvagyont, a másik oldalról a városok, a harmadik oldalról az egyesek adóssága. Ha pedig igaz, a mint hogy igaz, hogy 3°/

0-nál több jövedelemre a földbirtoknál a mai viszonyok között számítani nem lehet, akkor kétségtelen, t. ház, hogy a földbirtokos osztály nem magának, nem a nemzetnek keres, hanem keres hitelezőinek. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A jövedelmet nem azok teszik el, a kik arattak, hanem a bécsi bankárok, a kik a kuponok beváltásáért még ide sem jönnek, hanem ezt is csak szépen közvetittetik! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltásoh: Ezt tessék megczáfolni f Ugy hang a jobboldalon: Nagyon könnyű lesz! Halljuk! Halljuk!) Köszönettel veszszük. Ez, t. képviselőház, a 34 esztendei közös gazdálkodásnak dicsőséges és lelkesültségre ragadó eredménye. A kik ennek tudnak örülni, t. ház, azok ülhetnek ott a túlsó oldalon; de annyi tény, hogyha önök lelkiismeretes tárgyilagossággal feltárják ezt a helyzetet választóik előtt, ezek bizony az önök munkásságának örülni nem fognak. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Még csak tudomásul sem veszik, nem hogy beszélnének róla! Polczner Jenő: Ok csak a minisztereknek tudnak hízelegni, de nem az igazat megmondani a választóknak! Krístóffy József: Ne tessék általánosságban beszélni! Babó Mihály: Az igen t. pénzügyminiszter ur már évről-évre igérte az adóreform megoldását. Most már a költségvetés előterjesztésekor azt a kifogást tette, hogy az nem olyan könnyű dolog, mint látszik. De hát azzal számot vethetett a pénzügyminiszter ur előre is, hogy bizony az nem könnyű dolog! És most már időhaladékot kér, azzal indokolván azt, hogy csak részletekben lehet a reformot életbeléptetni, de nem lehet azt egyszerre megtenni, rázkódtatás nélkül, mert akkor ki van téve az ország annak, hogy esetleg a közjövedelmek csökkennek. Hát nem ennek van kitéve a nemzet, t. ház, hanem igenis, a lelkiismerete szólalt meg az igen t. jiénzügyminiszter urnak. (Félkiáltások a szélsöbaloldalon: Az nincsen neki!) mert tudja az igen t. jiénzügyminiszter ur, hogy annak az adóreformnak egyéb következménye nem lehet, minthogy igenis emelkedés álljon elő ismét a közterheknél! Annak kell lenni, mert ujabb jövedelmi forrás a nemzet számára csak egyetlen egy volna, azt pedig kihasználni sem nem merik, sem nem akarják. Nagyon természetes tehát, hogy az adóreformnak más következménye nem volna, mint az adók emelése! Azt mondják a t. túloldalon felszólalt némely kéjyviselő urak, hogy hiszen jó is volna ez a mai adóállapot is, csak-itt ott nagy aránytalanság mutatkozik. T. ház, szomorú tapasztalatunk van nekünk az arány helyreigazítása körül. Mert Magyarországon, a mikor az adók közötti aránytalanságot el akarták oszlatni, sohasem a nagyobbakat arányosították a kisebbekhez, hanem rendesen a kisebbet emelték fel a nagyobbhoz. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát ez is arányosítás, t. ház, de nem áll érdekében sem a nagy, sem a kicsiny adózóknak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az igen t. pénzügyminiszter ur részletekben kívánja az adóreformot megcsinálni. Hát nem az a mód, t. ház, a gyakorlati élet szempontjából. Hanem igenis az, (Halljak! Halljuk! a szélsöbaloldalon) hogy a t, háznak egy teljes, áttekinthető tervezet legyen a kezében. Az én véleményem szerint, az összes adóreform-munkálatoknak együttesen kell előterjesztetniök azért, hogy az azok között fennálló szoros kapcsolat mindenki által tárgyilagos bírálat utján legyen megítélhető és a kérdés ugy legyen megoldható, a mint azt ennek a nemzetnek, ennek az adózó közönségnek igazságos, jogos érdeke kívánja. Mert, t. ház, mi volt eddig a baj ? (Halljuk! Halljuk!) Az, hogy jött egy törvény, a mely önmagában kicsiny, talán nem is túlságos nagy terhet rótt a nép vállaira; de midőn azt a sok kis terhet összeadtuk, a végeredmény, t. ház, az lett, hogy ma már az igen t. pénzügyminiszter ur is kénytelen elismerni, hogy ennek a nemzetnek többé nincsen ereje arra, hogy nagyobb terhet tudjon viselni. (Ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Miért nem tér rá az igen t. pénzügyi kormány arra, hogy behozza a börzeadót (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) azon kérlelhetetlen nemében, a mint behozta azt a többire. Ott, t. pónzügymi-