Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-48

322 48. országos ülés 1902 február 7-én, pénteken. A mi az Ausztriával való közösségünknek kulturális kihatását illeti, e tekintetben már némi pernicziózus befolyásokat kénytelenek vagyunk felfedezni. A nyugoti kultúra minden átmenet nélkül találta Magyarország keleti népét. Természetes tehát, hogy a nyugati intézményeknek kellő átmenet nélkül való átvétele a keleti közfelfogásban akadályokra talált és igy bizonyára hézagok vannak a nyugoti intézmények és a magyar közfelfogás között, a mely hézagok kitöltése nemzeti feladat lesz. E tekintetben sem gátolt bennünket senki abban, hogy ezeket a hézagokat kitöltsük. A mi a kapcsolatnak gazdasági hatását illeti, igen jól mondta Krasznay Ferencz t. képviselőtársam ékes beszédében, hogy ez a gazdasági kapcsolatban nem volt érezhető mindaddig, mig a kereskedelmi politika elvei uralkodtak, Ausztriának prevaleáló helyzete és az országnak gazdasági kihasználása úgyszólván csak azon időponttól kezdődik, a mikor a védvámos politika lépett életbe. De hiszen az természetes, hogy mikor mi cselekvési szabadságunkat akár az önálló vámterület, akár a közös vámterület alapján felállítjuk és a midőn mi keleti oj>erácziónk tekintetében is nem a kizsákmányolási politika, hanem az igazság és a czélszerüség alapján állunk, nem fog akadni magyar hazafi, a ki egy olyan megállapodást és egy olyan egyezséget létrehozni segitsen, a mely nem szigorúan a do ut des elve alapján fog létesülni. Ebben a tekintetben tehát szintén megnyugodhatunk arra nézve, hogy olyan gátló momentumok, a melyek Kelet felé törekvő tendencziánkat akadályoznák, az Ausztriával való közösségben nem találhatók. (Helyeslés jobbról.) Mindehhez szükséges lesz bizonyára egyszersmind a belső szervezkedésnek kiéjfitése. Az állam akaratának egységesnek kell lenni, ennélfogva a közigazgatási reformban ilyen irányban kell előre haladnunk, mert az csak egyik része az adminisztráczió reformjának, a midőn azt akarjuk, hogy a kormányok a kezükbe adott közhatalmat a nemzet ellenéhen ki ne használhassák, mert a másik része ép oly szorosan és szigorúan figyelembe veendő, t. i. az, hogy a közhatalom igenis kötelességszerüleg a kormány által a nemzet javára teljes mértékben kihasználható is legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Á. közigazgatás reformjának tehát abban az irányban kell kifejlődnie, hogy a közigazgatás tevékenysége a közönségnek, a néjmek, a nemzetnek igényeivel parallel haladjon és azzal lépést tartson nem ugy a mint ma — sajnosán — tapasztalható, hogy bizony deczenniumokra terjedő hátramaradásban van a szervezet alapgondolata a nép igényeivel szemben. A közigazgatás parallel működésének egyszersmind az lesz a feladata, hogy a nemzeti kultúra szolgálatában álljon. (Élénk helyeslés és tetszés) És a midőn a nemzeti kultúráról általában beszélek, távol állok attól, hogy ez alatt csak a szellemi javaknak egyoldalú kifejlődését értsem, mert egy nemzet kultúrája a szerint Ítélendő meg, hogy mily mértékben vesznek részt nyelvi, felekezeti, társadalmi elhelyezkedésre való tekintet nélkül az összes társadalmi rétegek a szellemi és anyagi javak előállításában, gondozásában és élvezetében. Természetesen ettől a nagy, közös érzést igénylő munkától és ennek befejezésétől még távol állunk és nagy erőfeszítésekre lesz szükség, hogy ezt a gondolatot állami életünkben minden vonalon keresztülvihessük és végre is hajtsuk. Igen jól mondta gr. Andrássy Gyula t. képviselőtársam a miniszterelnök úrhoz intézett újévi beszédében, hogy a politikai életben a terrénumot újra és újra kell meghódítani. De mert látom azt, hogy a magyar kormány, s pedig annak ugy elnöke, mint a társaiul sze^ gődött kormányférfiak mindent elkövetnek arra, hogy Magyarországnak belső és külső kiépítése mielőbb és minél tökéletesebben befejeztessék, én is szerény személyemben őszinte lelkesedéssel csatlakozom az őt támogató hazafiak sorához és a költségvetést általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Kubik Béla jegyző: Babó Mihály! Babó Mihály : T, ház ! Mint minden költségvetésnek, ugy különösen az állami költségvetésnek lényeges feltétele az, hogy abba ugy a kiadások, mint a bevételek azon czimeken és azon összegeken, melyekben előreláthatólag fel fognak merülni, teljes valóságban illesztessenek be, a mint ezen elvet hazánkban az 1897 : XX. t.-cz. világos szavakkal kifejezésre is juttatja. A tárgyalás alatt lévő költségvetésről azonban nem lehet azt állítani, még kevésbbé pedig bizonyítani, hogy az ezen törvényes követelménynek megfelel. Mielőtt azonban annak kimutatására reátérnék, engedje meg a t. ház, hogy bevezetésül idézzem az igen t. pénzügyminiszter urnak, nagy előterjesztése alkalmával, nyílt őszinteséggel a közgazdasági viszonyok jellemzésére elmondott azon szavait, hogy (olvassa) : »Jelenlegi gazdasági helyzetünk hasonlít egy lábbadozó beteg állapotához, a ki súlyos és hosszú betegségen ment keresztül. Gazdasági organizmusunk meggyengült annyira, hogy valami nagyobb erőfeszítésre nem képes.« Ennél sujtóbb ítéletet (Ugy van! a szelsöbaloldalon.) a gazdasági viszonyokra még innen, ezekről a padokról sem tudnánk hangoztatni. (Igaz! Ugy van! a szelsöbaloldalon.) Erezte is az igen t. előadó ur ezen szavak súlyát, megpróbálta, hogy azoknak horderején némileg enyhítsen. Az előadó ur ugyanis azt mondta, hogy (olvassa): »A költségvetések tanúsága szerint az ország a maga rendezett gazdaságának eszközeivel szakadattá-