Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-48
314 ; i8. országos ülés 1902 február 7-én, pénteken. elmondhatják, hogy minden törvényes tekintetet respektáltak cs ott az elnök részéről abszolúte semmi törvénytelenség nem történt. Meszlény Pál: A legnagyobb perfidia! (Mozgás a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: És remélem, hogy ezen választásnál nem fog bebizonyulni az az aggály, a melyet most feltevésképen felhoznak. Akkor is szóltak arról, hogy az ellenzék passe-partqut-t nem kapott, pedig kapott passcpartout-t. Én tegnap sürgönyöztem, hogy minden törvényes rendeletet és hatáskörüknek a törvényben határozottan körülirt mértékét a legszigorúbban tartsák meg, különben a felelőség a következményekért őket terheli. (Helyeslés jobbfelöl.) Több benyúlást nekem a választási törvény nem enged. (FelMáltásoTc: Ez igaz!) Holnap az interpelláczióra az érdemleges választ a t. ház kegyes engedelmével meg fogom adni. (Élénk helyeslés a jobboldalon-) Elnök: Következik a napirend, az 1902. évi állami költségvetés általános tárgyalásának (írom. 68.) folytatása. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Fabiny Teofil! Fabiny Teofil: T. ház! Áz idei költségelőirányzat előterjesztése alkalmával a t. pénzügyminiszter ur kiterjeszkedett az állami életnek csaknem minden mozzanatára, mely a költségvetéssel összeköttetésben áll. (Halljuk] Halljuk!) E közben tüzetesebben foglalkozott azon mozgalommal is, mely a tisztviselők részéről fizetésük emelése és állásuk javítása czéljából folyamatban van. Én is rövid felszólalásomban kizárólag ezzel kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk !) A t. pénzügyminiszter ur előterjesztését megelőzte köztudomás szerint a múlt év szeptember vége felé tartott tisztviselői országos kongresszus. E kongresszuson a tisztviselők kívánalmai, vagy — a mint ők kifejezték magukat, — részben sérelmei is tárgyaltattak, és egy emlékiratban az igen t. miniszterelnök urnak küldöttségileg beterjesztettek. A t. miniszterelnök ur jóakarattal fogadván a küldöttséget, azon kijelentést tette, hogy legközelebb szándékozik egy törvényjavaslatot, mely ezen tárgyat rendezni fogja, a törvényhozás elé terjeszteni. A t. miniszterelnök urnak ezen kijelentése a kongresszusban a legjobb egyetértést létesítette, s kimondották, hogy a teljes bizalom alapjára állva bevárják a kilátásba helyezett intézkedéseket v Én mindenekelőtt igen nagy köszönettel tartozom a t. jíénzügyminiszter urnak, hogy a tisztviselők helyzetével tüzetesebben foglalkozott és nagy megnyugvásomra szolgált, hogy egy félreértett beszédnek, mely, a mint ő maga kijelentette, egészen más körben, nem is a nyilvánosságnak szánva mondatott el, valódi értelmét helyreállította és kész jóindulatát fejezte ki az irányban, hogy a tisztviselők kívánságaival foglalkozni akar. Azt hiszem, hogy az a nyilatkozat, melyet a t. pénzügyminiszter ur a költségvetés beterjesztése alkalmával tett, nemcsak nem gyengítette, de talán meg is erősítette azt a bizalmat, a melylyel a tisztviselői kar a t. kormány iránt viseltetik. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. pénzügyminiszter ur kijelentette azt is, hogy ezen kérdésnek rendezése rendkívül bonyodalmas, nagyon nehéz és pénzügyileg is nagyon kritikus kérdés, kijelentette, hogy a törvénylavaslatot a következő vezéreszmék alapjára akarja fektetni. Először is határozottan állást foglalt abban az irányban, hogy ha fizetésemelésekről egyáltalában szó van, necsak azon tisztviselőkről legyen szó, a kik az emlékiratot aláirtak, hanem ez kiterjesztessék a többi állami alkalmazottakra, altisztekre és szolgákra is. Nézetem szerint ez helyes és magától értetődő álláspont, mert hiszen azokat, kik a legmostohább helyzetben vannak, a helyzet javításánál figyelmen kivül hagyni nem lehet. Kijelentette továbbá, hogy a törvényben, melynek javaslatát beterjeszteni szándékozik, a rendezés kereteit és a minimális fizetést, továbbá a fizetési fokozatokat kívánja megállapítani és évenkint a budgetnek kívánja fentartani a törvényes méretek közti alkalmazását és végrehajtását a törvénynek. Egyúttal a fedezetről beszélve kijelentette, hogy első sorban a közigazgatás egyszerűsítése által elérendő megtakaritásokat tekinti forrásul, továbbá kész az állami bevételek természetes fejlődésének egy részét is ezen czélra fordítani, mindazonáltal ugy, hogy ez által az állam háztartás egyensúlya egyáltalában megtámadva ne legyen, továbbá ki legyen zárva adók emelése, vagy ujabb adók behozatala. Azt hiszem, hogy abban az irányban talán mindnyájan egyet értünk, hogy nagyobb adóteher mellett ennek a javításnak a létrehozatalát mi sem kívánhatnánk. Részemről hálásan fogadom azt, a mit az igen t. miniszter ur a törvényjavaslat beterjesztése alkalmával magára nézve irányadóul és a képviselőháznak tanácsul mondott; mind a mellett két irányban legyen szabad nekem is elmondanom aggodalmaimat. (Halljuk! Halljuk!) Az értelme a pénzügyminiszter ur felemlített előadásának az, hogy azokat a lépéseket, melyek alapján a fizetés-rendezést tartalmazó törvényt életbe léj)tetni fogná, az adminisztráezíó egyszerűsítésével együttesen és .egy időben kívánja megtenni. Ha nem jól fogom fel, nagyon fogok örvendeni, de azt látom, hogy az ő előadásának ez az értelme, és hogy a pénzügyi bizottság is így fogta fel a miniszter ur szándékait. Bennem pedig az nagy aggodalmat keltett, mert bizonytalan időre lenne ezáltal elhalasztva az, a mit sürgősnek látunk, sokáig be nem következnék, vagy pedig, ha be is következik, akkor azon korlátok mellett, a melyek kijelölve vannak, nagyon szűk határok közt fogna létesittetni. Pedig én a magam részéről a tisztviselői kaiállása tekintélyének, vagyoni helyzetének javítását nagyon szükségesnek látom. Azt hiszem, hogy a társadalmi osztályok egyikének érdeke sem
