Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-48
46. országos ülés 1902 február 7-én, pénteken. 315 fűződik oly szorosan az állani érdekéhez, mint épen az állami tisztviselőké, akik ,az állam ügyeit vezetni, intézni vannak hivatva. Én 40 évig szolgáltam a birói karban és ennyi tapasztalás után nagyon jól ismerem a tisztviselők helyzetét ; ós merem mondani, hogy a legképzettebb, a legtisztességesebb tisztviselők egész munkája, hivataloskodása, ha feldúlt kedélylyel jártak- a hivatalba és nem birták azt a lelki nyugalmat, a melyet a gondnélküli élet adhat csak meg, nagyon tökéletlen munka volt. Én tehát a magam részéről ezt az aggodalmat annál kevésbbé hallgathatom el, mivel támaszt látok a pénzügyi bizottság jelentésében is, a mely, midőn a három millió koronát indokolja, azt a kijelentést teszi, hogy a tisztviselők helyzetének javítását más intézkedések előzetes végrehajtásától függővé tenni nem akarja. Ez nézetem szerint egy olyan határozott kijelentés, és az ügy valóságos természetének annyira szükségképeni következménye, hogy én a tisztelt házat nagyon kérem, hogy ebben az értelemben méltóztassék annak idején határozni, midőn majd a törvény elénk lesz terjesztve. Tudom ugyan, hogy a törvény ezen intézkedését is talán nem most kellett volna szóba hozni, hanem akkor, ha a törvényjavaslat beterjesztetik. Azonban azt hiszem, megnyugvást akarunk szerezni a házon kivül is; azt a bizalmat, a melylyel a tisztviselői kar a Széli-kormány elé néz, mi nem akarjuk csökkenteni, hanem igenis gyaraj)itani és megerősiteni. {Tetszés és helyeslés jobbról és a középen.) A másik aggodalmam az, hogy a t. pénzügyminiszter ur a f. évi költségvetésbe csak 3 millió koronát vett fel, mint átmeneti kiadást. (Halljulc! Halljulc!) Ha csakugyan sikerül még ez évben törvény utján szabályozni a tisztviselői kérdést, akkor, azt hiszem, hogy annak a törvénynek, a mely meg fog hozatni, keretébe fog tartozni ugy, mint más törvényeknél történik, hogy maga a törvény gondoskodik olyan kiadás fedezéséről, a mely a költségvetésbe vagy felvéve nincs, vagy nem kellő mértékben történt a beillesztés. Azonban, ha az az eset állana elé, hogy ez évben már nem lehetne törvénynyé a tisztviselői fizetésjavitásról szóló törvény, az esetre nagyon megnyugtatna engem az igen t. pénzügyminiszter ur, ha a dolognak már ebben a stádiumában tenné azt a kijelentést, hogy a mennyiben a bevételek természetes fejlődése lehetségessé fogja tenni, hogy a 3 millió koronánál nagyobb összeg fordíttassák a fizetések javítására, ez meg is fog történni. Mert az a három millió korona oly csepp a tengerbe, hogy tekintetbe véve a csaknem 40.000 körül lévő tisztviselői létszámot, alig fog még az alsóbb osztályokban is, a melyek természetesen első sorban fognának talán figyelembe vétetni, érezhető javulást okozni. T. kéjrviselőház! A nélkül, hogy törvényhozási intézkedésre szükség volna, vannak még más, ha nem is nagymérvű, de mégis a helyzetet javitó oly intézkedések, a melyekkel a t. kormány javítani lesz képes a tisztviselők helyzetén. Ezek közé számítom első sorban a most többfelé keletkező tisztviselői hitelszövetkezeteket, amelyeknek feladata mindenesetre az lesz, hogy a tisztviselők olcsó hitelhez jussanak, és így nagyon kívánatosnak és czélszeiünek tartanám, ha a t. kormány azoktól sem tagadná meg anyagi támogatását. Másodszor az 1893 : IV. t.-cz. 10 évre határozta meg az előléptetéseket az egyes fizetési fokozatokban. Én arra kérem a t. miniszter urat, hogy ugy, mint pl. a t. igazságügy miniszter ur f. évi költségvetésében megtette, nagyobb számban történjenek az előléptetések az ugyanazon fizetési osztályba tartozók között a felsőbb fizetési fokozatba. És a mennyiben a költségvetés segélyeket is állapit meg, kérem, hogy azok, a kik arra leginkább szorulnak, ne legyenek kénytelenek az év végéig várakozni, hanem ha kilátás van arra, hogy ebben az évben még segélyben részesülnek, az lehetőleg mielőbb adassék meg az illető tisztviselőknek. (Helyeslés a jobboldalon.) A tisztviselők anyagi helyzetén kivül az ő erkölcsi érdekeiknek, az ő tekintélyüknek, egyszóval önérzetüknek emelésére is igen nagy befolyással birna, ha mielőbb megalkottatnék a szolgálati szabályzat. Erre nézve ismételve történtek nyilatkozatok, és én azt hiszem, hogy a kormány nagyon komolyan vette ezeket és foglalkozik e tárgygyal is. Én tehát nem mint sürgetést, csak mint olyan ügyet, a melyet felszólalásom keretében alig mellőzhettem, vagyok bátor a pragmatika mielőbbi megalkotását a t. kormány figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! Mint előzőleg kijelentettem, nagyon rövid felszólalást kivántam tenni és ennek végéhez értem. (Halljulc! Halljulc!) Azt hiszem, hogy a parlamentarizmus illemszabályai nagyon megengedték azt, hogy, miután e házban a t. pénzügyminiszter ur és a pénzügyi bizottság is foglalkozott ezen tárgygyal, a képiviselőházban is ezen tárgy tüzetesen szóvá tétessék. Másrészt, t. képviselőház, az általános vita keretében a felszólalásra jogosultságot abból véltem nyerni, hogy itt nem egy minisztériumról, hanem az összmiuiszterium hivatalnokairól van szó, és így ezt találtam a legmegfelelőbb alkalomnak arra, hogy ezen kérdést szóba hozzam. Felszólaltam azonban nemcsak teljes lelki meggyőződésből, hanem azért is, mert tudom, hogy a tisztviselői kar, a mely bizalommal néz e kérdés elintézése elé, ha azon nyilatkozatok után, a melyeket emiitettem, s a melyek a pénzügyminiszter ur részéről és a jjénzügyi bizottságban is történtek, itt e házban felszólalás nem történnék, azt vagy közönynek, vagy talán még ennél többnek, annak tekintené, hogy a ház ennek az ügynek oly módon való rendezésével, a mint azt a tisztviselői kar kívánja foglalkozni nem akar. (Helyeslés a jobboldalon.) 40*
