Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-33

33. országos ülés 1902 január 18-án, szombaton. 21 Hirlap január 7-iki számában fentartotta január 5-iki czikkét; igy tehát elvárhatná a közvélemény, hogy a t. miniszter ur a mai felszólalásom után (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Vizsgálatot rendeljen el!) tájékoztassa a közvéleményt, hogy mi van abban a horvátországi dologban, Ennyit kívántam megjegyezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) B, Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! Én már megmondtam, hogy abszolúte legkisebb alajija sincsen. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Megvizsgálta-e? Elrendelte-e a vizsgálatot'?) Micsoda vizsgálatot rendeljek el ? Az ilyen vádat én még vádnak sem vészein, annyira alaptalan. Az újságok firkálhatnak, a mit akarnak, én ilyen dolgokat komolyan nem veszek. (Élénk tetszés és éljenzés jobbról és a középen. Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hock! Hock!) Elnök: Csendet kérek jobbról is, balról is, t. ké]3viselő urak! Kérem, igy nem lehet tárgyalni! Teljes lehetetlenség a tárgyalást folytatni! (Folytonos zaj.) Csendet kérek, különben kénytelen leszek megnevezni a zajongókat. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A kommünikét igenis természetesen felelősségemnél fogva én bocsátottam ki, azt szóról-szóra fentartom^ ma is és fenn fogom tartani a jövőben is. (Elénk éljenzés és helyeslés a jobboldalon. Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hoch!) Elnök: Az előadó ur kivan szólani. Münnich Aurél előadó: T. ház! Tóth János igen t. képviselő ur a függetlenségi párt nevében adta elő kifogásait a szőnyegen levő törvényjavaslattal szemben. Az igen t. barátom mindenekelőtt hangsúlyozta azt, hogy előterjeszti kifogásait és reméli, hogy nemcsak negáczióval fog találkozni, hanem hogy ellenérveket is fog hallani. Hátba a t. képviselőház megajándékoz néhány pillanatra becses türelmével, igyekezni fogok tőlem telhetőleg ellenérveimet a kifogásokra előadni. Mindenekelőtt azt mondja a képviselő ur, hogy a függetlenségi pártnak álláspontja természetesen nem változott meg azóta, mióta az a törvény évről-évre újonnan beterjesztetett és ma is a régi. Ezzel szemben azt hiszem, ki fogom elégiteni a képviselő urat, ha kijelentem, hogy a mi álláspontunk sem változott meg és mindezen indokoknál fogva, mint eddig, most is elfogadásra ajánljuk a törvényjavaslatot, természetes dolog lévén, hogy itt a közjogi alapból kifolyólag is mindjárt kijelenthetem, hogy a benyújtott határozati javaslatot már ebből az okból sem ajánlhatom elfogadásra. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a hadsereg negácziója állami függetlenségünknek, hogy a közös hadsereggel nem tudjuk megvédelmezni sem benn, sem künn az országot, sem a koronát, sem a királyt. Hát ez egy puszta állítás és ezzel szemben, azt hiszem, hogy ha egyszerűen negálom ezt az állítást, eleget teszek annak a kívánságnak, hogy ezt megczáfoljuk. mert ellenérvekkel előállani egy ily puszta állításra, azt hiszem, a t. képviselő ur sem fog. A magam részéről igenis az a meggyőződésem, hogy a közös hadsereg, ép ugy mint a honvédség, szükség esetén azért, mert a közös hadseregben is szolgálnak a mi véreink, a mi fiaink, igenis fogja tudni kötelességét és meg fogja védelmezni a hazát, ha kell, külellenségei, ha kell, belellenségei ellen és meg fogja védelmezni az egész alkotmányos szabadságot ÍB. (Ugy van! jobb felől.) Közjogi kifogást is emel a t. képviselő ur és itt kérem egy perezre szives türelmüket. Tóth János képviselő ur kifogásolja, hogy ennek az egész javaslatnak beterjesztése és tárgyalása nem felel meg közjogi állapotainknak és törvényeinknek. Hangsúlyozza továbbá azt, hogy hadseregünknek a szervezése, a védelmi rendszernek a megváltoztatása mindenkor igenis a törvényhozásnak a feladata, jelenleg pedig a törvényhozás megkerülésével legalább egyoldalulag Ausztriával a 14. §. alapján történik bizonyos változás, ezt tehát ő nem helyesli. Beismerem, t. képviselőház, hogy a hadsereg védelmi rendszerének megváltoztatása és szervezése a törvényhozás joga. Már most csak azt nem tudom, hogy az igen t. képviselő ur ez alatt érti-e azon szervi változtatást, a mely az 1867: XII, t.-czikken alapszik, midőn ki van mondva, hogy a védelem közös, vagy pedig az időről időre beállt szervi változtatásokat érti-e, melyeken a hadsereg és a honvédség keresztül ment. Az első esetben természetes dolog, hogy azt csak az 1867-iki törvény megváltoztatásával lehet elérni. De a mi a másodikat illeti, ott ugy gondolom, hogy téved t. képviselő ur. Mert igenis, minden szervi változás, — és erre öntudatosan és büszkén utalhatunk — a mely honvédségünk fejlesztésére vonatkozik az utolsó időkben, mindenkor alkotmányosan, törvényhozási utón történt, a mennyiben minden egyes ujabb szervezkedés, valamint a fennálló rendszer kibővítése és fejlesztése mindenkor a, budget keretén belül jött létre. A budgetet pedig mindenkor a törvényhozás szavazta meg. Már most, a mi a közös hadsereget, a közös hadseregben történt ilyenforma változtatásokat illeti . . . Tóth János: Nem változtatásról van szó, hanem megállapításról! Münnich Aurél előadó: Én a védelmi rendszer keretén belül történt változtatásokról beszélek, mert ezeket is méltóztatott említeni. Ezek sem a 14. §. alapján történnek Ausztriában, hanem a delegácziók szavazzák meg évről-évre. A mi már most a hadsereg létszámának megállapítását vagy fentartását illeti, az határozottan szintén alkotmányos jogaink és törvényeink alapján történik, mert mi az 1867-iki törvény alapján az alkotmányos Ausztriával tárgyaltunk. Mert, bocsánatot kérek, azt sohasem fogom el-