Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-33

12 33. országos ülés 1902 január ÍS-án, szombaton. az ujonczlétszámnak változatlan fentartása vagy megváltoztatása czéloztassék. A honvédelmi miniszter ezen rendelkezés alapján az 1901. év vége előtt beterjesztette a jelenleg szőnyegen levő törvényjavaslatot, a melylyel az általam emiitett ujonczjutalékok mennyiségének változatlan fentartása az 1902. év végéig terveztetik és kéretik. Miután ugyanezen törvényben intézkedés foglaltatik arra nézve, hogy az 1889. évi VI. t.-cz. szelleméből kifolyólag még az 1902. év befejezése előtt egy uj törvény nyujtassék be a házhoz az iránt, hogy a mostani ujonczlétszám továbbra is változatlanul fentartassék-e, vagy pedig megváltoztattassák, és ennek folytán ez a törvény a korábbi törvények rendelkezéseinek minden tekintetben megfelel: a véderőbizottság beható tárgyalás után ajánlja a t. háznak, hogy ezen törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Farkas József jegyző: Tóth János! (Ralijuk ! Halljuk!) Tóth János: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ez a kormány negyedszer kivan most a hadügy terén provizóriumot létesíteni; negyedik éve terjeszti be ezen törvényjavaslatot, a mely az előbbi években beterjesztett törvényjavaslatokkal teljesen megegyezik. Szórói-szóra ugyanaz, az indokolása is ugyanaz. Igen természetes, hogy a függetlenségi és 48-as párt álláspontja és meggyőződése ebben a kérdésben szintén nem változott, szintén ugyanaz. A törvényjavaslattal szemben érveink is, a melyeket a múlt esztendőkben mindenkor kifejtettünk ós a melyek a múltban is mindenkor nemzeti érdekeink hazafias munkálásának és állami törvényes függetlenségünknek a forrásából voltak merítve, szintén változatlanul fennállanak, szintén változatlanul ugyanazok. A múltban érveinket érvekkel megdönteni, meggyőzni nem volt képes a kormánypárt; szavazással legyőzni igen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És abban a hitben vagyunk, hogy az ujonan összegyűlt országgyűlésben talán erősebb lesz nemzeti önállóságunk és alkotmányunk integritása iránt az érzék, semhogy megszavazná ezen törvényjavaslatot, a mely nemcsak e kettővel, hanem azzal a közjogi alappal is, a melyen a többség áll, határozottan ellenkezik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon./ Ebben a feltevésben terjesztjük elő alkotmányjogi és kormányzati kifogásainkat, remélve azt, hogy érveinkkel szemben a kormány részéről érveket, nem pedig pusztán negatív kijelentéseket fogunk nyerni. (Halljuk! Halljuk!) Pártállásomnál és egyéni meggyőződésemnél fogva az első és legfontosabb indok, a melyért ezen törvényjavaslatot a függetlenségi és 48-as párt nevében nem fogadom el, az, hogy ez a törvényjavaslat a közös hadsereg és hadi tengerészet, valamint az ennek egységébe mindinkább bekebelezett honvédség számára kívánja hazánk ujonczjutalékának mennyiségét megállapítani, tehát egy olyan védszervezet további fentartására, a mely védszervezet egyenes és határozott negácziója állami függetleni ségünknek, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalolda\ lőn.) a mely védszervezetet ez a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, hazánk, nemzetünk ezredéves jogaival, e nemzet souverainitásával, e nemzetnek számos törvénybe iktatott akaratával ellentétben állónak tart, (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) és a mely védszervezet keretében a mi meggyőződésünk szerint sem a trónnak, sem hazánknak külső és belső biztonságát helyesen és sikeI résen megvédeni nem tudjuk, sem pedig az erre irá! nyúló nemzeti erőinket, nemzeti lelkesedésünket I kellő erővel kifejteni nem vagyunk képesek. Ennek a pártnak meggyőződése és hite szerint erre egyesegyedül az önálló magyar hadsereg volna kéjjes. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezen önálló magyar hadsereg számára készséggel szavazná meg'nemcsak a függetlenségi és 48-as párt, hanem hitünk szerint az egész magyar nemzet ujonczjutalékának mennyiségét, s szíves készséggel és örömmel hozná meg vérbeli és teljesítési képességének legszélsőbb határáig az i áldozatot, mert lelkesítené az a tudat, hogy erre a hadseregre minden körülmények és minden baj között biztosan támaszkodhatik, biztosan támaszkodhatik nemzeti jogaink megtartásánál, kivívásánál, nemzeti érdekeink megvédésénél. (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbalon.) Ez nemcsak a nemzet érdeke, ez ép olyan érdeke a trónnak is, mert a nemzeti lelkesedéstől áthatott magyar hadseregnél alkalmasabb biztositéka és támasza nem lehet a magyar trónnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és az a hadsereg, az önálló magyar hadsereg, a mely a nemzeti lelkesedéstől át van hatva, bizonyára biztosabb támasza, hathatósabb tényezője és erősebb eszköze lenne az elválaszthatatlan birtoklásból folyó együttes védelemnek is. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mindaddig, inig állami létünknek ez a legfőbb attribútuma hiányzik, teljes állami önállóságról és függetlenségről nem beszélhetünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert mindaddig ez a nemzet és nemzeti jogaink és érdekeink ki vannak szolgáltatva idegen érdekeknek. Mert, t. ház, a véderőnek mai szervezete, és ez a törvényjavaslat is. amelyet most tárgyalunk, kétségtelenül bizonyíthatják nemcsak előttünk függetlenségiek előtt, hanem bizonyíthatják bárki | előtt is kétségtelenül, hogy mi a védelemhez való teljes államjogi függetlenségünket, alkotmányos önállóságunkat még abban az esetben sem tudjuk érvényesíteni és megállapítani, amikor azt a magyar alkotmány és a magyar törvények értelme szerint megalkotni és megteremteni kell. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Inkább feláldozzuk Magyarország alkotmányát, semhogy önállóságunkat megteremthessük. Hiszen még állami életünknek ezen egyik legfontosabb orga-