Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-40

k-0. országos ülés 1902 január 29-én, szerdán. 141 pénzeket? ez a kérdés. Micsoda czélból teszi ezt a miniszter ur ? A közös hadügyminiszter számára. Nem frázis ez, és nem én mondom; ő mondja. Tessék elolvasni a pénzügyminiszter urnak azt a beszédét, a melyet tavaly 1901. nov, 23-án tartott. Ott a pénzügyminiszter ur egyenesen kimondja, hogy Magyarországnak még nagy feladatai vannak, Magyarországra nagy feladatok várnak. Ilyen feladat a haderő reformja, — saját szavait idézem, — mely kétségkivül legelső, eminens állami érdek, ezt Magyarországnak meg kell oldani. Lukács László pénzügyminiszter: Ezt nem igy mondtam! Csávolszky Lajos: »De hogy Magyarország ezt megoldhassa, akkor mondjunk le minden apró-cseprő kívánságainkról és mondjunk le minden ajjró-cseprő aspirácziónkról.« így mondja ezt a t. miniszter ur. Lukács László pénzügyminiszter: Nem igy! Csávolszky Lajos: Ismétlem még egyszer, hogy minden magyar embernek emlékezetében maradjon: Mondjunk le minden kívánságainkról, mondjunk le minden nemzeti aspirácziónkról, mert hiszen ez mind semmi, a legfőbb, a legeminensebb, a véderő, a haderő reformja. A pusztuló Magyarország segítségére sietni, kenyeret, munkát adni a munkátlanoknak, az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság vérző sebeire irt, orvosságot adni: az mind csak aprócseprő kívánság. Háttérbe velők. (Mozgás.) Az önálló vámterületet létrehozni, a magyar hadseregért, a magyar haderőért küzdeni és küzdeni minden önállóságáért állami életünknek minden téren: ajxró-cseprő aspirácziók, háttérbe velők. Ezek az ő szavai. (Ugy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A véderőnek, a közös hadseregnek uj fegyverekkel, uj ágyukkal, uj tengeri hajókkal való ellátása: ez az eminens állami érdek! A hideg borzongás fogja el az embert, a midőn látja, hogy Magyarország állami ügyei ilyen kezekbe vannak letéve. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Tessék már most jogos követeléseinket érvényesíteni akarni Bécsben, tessék aspiráczióinkat hallatni Bécsben, mikor magyar miniszterek a magyar törvényhozásban igy beszélnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Bégen híresek arról a magyar miniszterek, hogy Bécs előtt mindig csak meggörnyedve tudnak megjelenni, de ilyen labancz hajlamú emberek még soha sem ültek abban a miniszteri székben, mint most. (Ugy van! Ugy van I a bal- és a szélsöbáloldalon.) Kubik Béla: Nevelik a szoldateszkát! (Mozgás a jobboldalon-) Akkor nem mosolyogtak, mikor a programmbeszédeiket tartották! Meg voltak rémülve a néptől! Csávolszky Lajos: Azt mondja a pénzügyminiszter ur abban a beszédben, a melylyel expozéját beterjesztette, hogy a mi gazdasági helyzetünk nem kedvező, több pontján krizises állapot jelenségei mutatkoznak, gazdasági organizmusunk meggyengült. Hát ha ez ugy van, a mint hogy ugy van, akkor miért nem siet a miniszter ur adócsökkentésekkel segíteni ezeken a bajokon ? Előirányzatából azt látjuk, hogy az adót emelte, a behajtást szigorította. Azok nem orvosságok! Ezek a krizises állapotokat meg nem szüntethetik. Takarékoskodjanak: arra intik a népet. De miből takarékoskodjék az a szegény nép? Abból a darab kenyérből, a mely még a kezében megmaradt? Vagy azzal a kis pénzzel, a melyet munkája után kaj>, hiszen az meg sem melegedhetik nála, hanem azt sem tudja, hogy a száz adó közül melyiket fizethesse ki belőle. (Élénk tetszés a szélsobaloldalon.) »Mindent el kell követni — azt mondj jjénzügyminiszter ur — mindent el kell kerülnünk, a mi gazdasági szervezetünk további gyengülésére vezetne és meg kell tennünk mindazt, a mi módunkban és hatalmunkban áll, hogy a gyógyításnak és erőkifejtésnek folyama gyorsittassék és fokoztassék.« De hát kinek mondja ezt a pénzügyi miniszter ur? Nekünk? Hiszen mi 34 esztendő óta ezt prédikáljuk, de kisebbségben lévén, nem valósithatjuk meg! Vagy a többségnek mondja a miniszter ur? A többségnek nem beszéd kell, hanem javaslatok, törvényjavaslatok, azokat tessék beterjeszteni és elfogadtatni, majd akkor segíthet azokon a bajokon, a melyeken a pénzügyminiszter ur segíteni akar. De ha a miniszter csak beszél, beszél a levegőbe, az csak üres beszéd, frázis, annak semmi értéket nem tulajdonithatunk, abból csak azt látjuk, hogy a pénzügyminiszter ur mást beszél és mást cselekszik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Mindjárt ki fogom ezt mutatni a legeklatánsabb példával: az adóreformmal. Sok méltatlan játékot űztek már ezzel az országgal, de az a játék, a melyet a pénzügyminiszter ur csinál most itt az adóreform kérdéséből, már nem is játék, hanem valóságos humbug; ez botrányszámba megy. (Ugy van! Ugy van! szélsobali oldalon). 1899. október 9-én ezt mondta a pénzügy\ miniszter ur (Halljuk! a szélsobaloldalon. 01| vassá): »Égető társadalmi bajainkon segíteni kell; az egyenletes és igazságos adózást meg kell teremteni. A legszegényebb osztályokat, a melyek a legnehezebben viselik az adót, lehetőleg fel kell menteni az adó alól. Igy megelőzhetjük azokat a nagy társadalmi veszedelmeket, azokat a nagy társadalmi betegségeket, a melyek az államnak életerejét támadják meg.« Ezt elmondva rögtön megmondta azt is, hogy mi ennek az orvossága, t. i. az adóreform. Ez ma három esztendeje történt, s az adóreformnak még nyoma sincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.)