Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-40
40. országos ülés 1902 véve a költségvetési törvénybe, nem voltak előirányozva, tehát tárgyalhatók sem voltak. Az 1897-dik XX. t.-cz. 33. §-a egyenesen megtiltja, hogy a miniszter hivatalokat állithasson fel és hivatalnokokat nevezhessen ki a törvény és törvényhozás megkerülésével. Az 1897. XX. t.-cz. 33. §-a azt mondja, hogy a miniszterek kötelesek mind a személyzeti, mind a fizetési állományt a törvényhozás elé hozni és egyenesen megtiltja, hogy a miniszterek olyan fizetést utalványozzanak ki, a mely a törvényhozás által jóvá nem hagyatott. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De nézzük tovább a zárszámadásokat, Azt mondja: a levéltovábbító osztály nem volt tovább a főposta-épületben elhelyezhető, uj épületet kellett tehát épiteni 180.000 korona költséggel. A nagybecskereki posta-épület már réges-régen nem volt alkalmas épületben; uj épületet kellett tehát épiteni 100.000 koronával. És ez igy megy tovább millió és millió összegek erejéig. Mindezek jiedig nincsenek bevéve az előirányzatba, ezek nem fordultak meg a törvényhozás előtt, a mely igy ezeknek hitelt sem adhatott. Az állami számvitelről szóló törvény 16. pontja azt mondja, hogy a kormány előirányzat nélküli kiadásokat csak egy esetben teljesithet, ha t. i. sürgősen felmerült elodázhatlan kiadásról van szó és az országgyűlés nincs együtt. De hiszen a t. miniszter ur maga az indokolásban azt mondja, hogy az épületre régen szükség volt, tehát nem merülhetett fel hirtelenül a kiadás, mert tudta a miniszter ur már régen, hogy szükség van rá. Miért nem lépett annak rendje és módja szerint a t. miniszter ur a törvényhozás elé? Hogyan merészelte a törvényhozás tudta nélkül kiadni azt az összeget ? (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondják, a minisztertanács helybenhagyta. Mit jelent ez? Ha a kereskedelmi miniszter ur túllépi a törvényt, ezt helybenhagyja holnap a pénzügyminiszter, viszont, ha a pénzügyminiszter lépi át a törvényt, azt a kereskedelmi miniszter hagyja helyben. Egymás közt kiegyenlítik a dolgot. (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: TJgy van! TJgy van!) De az állam vagyona felett a törvény intézkedik, nem a miniszter urak, akár együtt vannak mindnyájan, akár nem. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És itt lehetetlen, hogy az állami számvevőszék eljárására rá ne mutassak. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az állami számvevőszéknek nemcsak hivatása, de törvényszerű kötelessége az állami vagyonkezelést szigorúan ellenőrizni; sajnos, hogy ezt nem teszi. Az állami számvevőszék, midőn a miniszterek törvény ellenére tulkiadásokat és előirányzat nélküli kiadásokat tesznek, megelégszik azzal, hogy indokolást kér a minisztertől és legyen ez az indokolás bármily bárgyú, együgyű és semmitmondó, azzal megelégszik, azt egyszerűen regisztrálja, beterjeszti, hallgat és nem szól semmit. Az 1870-iki: XVIII. január 29-én, szerdán. 139 t.-cz., a mely az állami számvevőszéket megalkotta, másképen intézkedik. (Halljuk! Halljuk!) Ez a törvény azt mondja, hogy az állami számvevőszéknek kötelessége megbírálni, vájjon kellőleg van-e indokolva a miniszter törvénytelen kiadása. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a törvény nem azt mondja, hogy a miniszter indokoljon, hanem azt, hogy kellőleg indokoljon és kötelességévé teszi az állami számvevőszéknek, hogy ellenőrizze azt, hogy kellően van-e indokolva és tegye meg rá az észrevételeit. Az állami számvevőszék nem tesz semmit, hanem gépileg egyszerűen ideterjeszti, regisztrálja, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) és egyszóval postai szolgálatot teljesít, a mire nincs szükségünk, mert az állami számvevőszéket nem azért tartjuk, hogy postai szolgálatot teljesítsen a miniszter és országgyűlés között. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezért nagyon szükséges, hogy a törvényhozás kebeléből végre-valahára figyelmeztettessék a számvevőszék, hogy tartsa kötelességének a törvényekhez hűen ragaszkodni, azok szelleméhez és betűjéhez és jövőre minden tulkiadást, minden előirányzat nélküli kiadást az 1.897 : XX. t.-cz. 16. §-a értelmében tartozzék bejelenteni, vájjon kellő módon van-e indokolva a tulkiadás és oly időben adatott-e ki, a mikor az országgyűlés nem volt együtt és arra elodázhatlan, sürgősen szükség volt. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Egyáltalában épen arra kérem a t. házat, méltóztassék a kormányt legalább oda utasítani, hogy, ha kellemetlenek neki a törvények, változtassa meg a törvényeket; módjában van megváltoztatni azokat, mert háta mögött oly többség ül, a mely minden törvényt megváltoztat kívánságára. De a mig törvény, tartsa meg a törvényt, ha más tekintetből nem, legalább a nép érzelmeire való tekintetből, mely nép még hisz valamit a törvények kötelező erejében, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és a legnagyobb czinizmussal ne ölje ki a népből ezt a tiszteletet, a mely r még megvan a törvények szentsége iránt. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De mióta a pénzügyminiszter ur ott ül azon a miniszteri széken, folytonosan kétségben tartja az országot az állam igazi, valódi, tényleges bevételei iránt. 1895 óta máig minden esztendőben az átlagos tényleges bevételek milliókkal és milliókkal rúgtak többre az előirányzatnál. 1895-től — csak néhány tételt veszek ki — máig az állam tényleges bevételei az egyenes adóknál 22 millióval, a fogyasztási adóknál 20 millióval, az illetékeknél 8 millióval, tehát összesen 50 millióval többet tettek ki átlag, mint a mennyi az előirányzat volt. Ballagi Géza: Derék! Csávolszky Lajos: Egyszer-másszor megtörténhetik, különösen a fogyasztási adóknál és illetékeknél, hogy az előirányzat és a zárszámadás tényleges bevételei között nagy a különbség. De mikor a miniszter ur előtt van hat esztendőnek 18*
