Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-40

138 W. országos ülés 1902 január 29-én, szerdán. Ion.) Mikor ugyanis a legnehezebb budgetek egyikének tárgyalása csaknem 15 napon át lekötötte a ház figyelmét, 1873-ban Kerkapoly pénzügyminiszter korában e kiváló előadó igy fejezte ki magát (olvassa): »Két ellentétes irányban egyszerre haladni nem lehet. Az állami élet fejlődése, a czivilizáczió előrehaladása, a kulturális mozgalmak, egyszóval mindaz, a mi az államban halad, a szükségletek emelését vonja maga után, fokozza azon igényeket, melyeket egyes állanijiolgárok az állam irányában méltán táplálnak, fokozza az állam azon tartozását, hogy ezen igényeket tényleg ki is elégítse. Ezen emelkedő szükségleteket kielégíteni egyfelől, — másfelől nem teremteni elő az azok állandó kielégítésére szükséges eszközöket: ezt j egyúttal tenni nem lehet. — Az igényeket kellő i határok között megtartani, — a jövedelem előteremtésének helyes módjait megválasztani, — az államháztartási politikának főfeladata; képesíteni az országot arra, hogy a jövedelmek ezen előteremtését megbírja és hogy adóképes maradjon, ez egy helyes közgazdasági és helyes általános politikának az exigencziája.« (Zaj a szélsÖbaloldalon. Élénk helyeslés jobbfelöl.) Hogy ez az ország fejlődött, azt kétségbe nem vonhatja senki. Hogy ennek az országnak anyagi erejét istápolni kötelesség, ez ismét köztudott dolog. Hogy ez az ország, mely gyarmatokkal nem rendelkezik, külső erőket közgazdaságába bele nem vonhat, és igy csakis belerejének fejlesztésével képes magának erőt gyűjteni, ez is általánosan ismert thézis és igy ez ellen állást foglalni nem lehet. Nagy feladatait pedig ez az ország máskép meg nem oldhatja, mint ha nemzeti kultúrájára veti a fősúlyt, amely a legnagyobb erő, amelyről már akkor is, midőn Angliában, hogy egyébre ne utaljak, a rabszolgakereskedés elleni nagy vitában ez szó tárgya volt, lord Brougham ezt mondta: »A nemzeti kultúra legyen a mi nemzeti erőnk és ezen nemzeti kultúránkkal igyekezzünk magunkhoz emelni mindazt, ami ebben az országban összekapcsolható és nekünk ez országon kivül is tiszteletet parancsolhat!« Mivel ugy látom, hogy ennek a nemzeti kultúrának kifejtésében, a nemzeti összműködő erők fejlesztésében mind az igen t. miniszterelnök ur, mind a t. kormány minden lehetőt megtesznek; mivel azt látom, hogy ezen nemzeti kultúrának szolgálatában áll ez a budget is, és annak minden tétele arról tesz tanúbizonyságot, hogy lüktet a kormányban a tudat, hogy ezt az országot előbbre vinni hazafiúi kötelesség, ezen bizalomból kifolyólag, melylyel a miniszterelnök ur és kormánya iránt viseltetem, a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl. Szónokot számosan üdvözlik.) Illyés Bálint jegyző: Csávolszky Lajos! Csávolszky Lajos: T. képviselőház! Kétségtelen dolog, hogy a költségvetés megállapítása a nemzet képviseletének egyik legfontosabb feladata. Az állam bevételeit az adózók erejéhez mérni, az állam kiadásait az állam igazi szükségleteihez képest megállapítani, és az igy lelkiismeretes gondossággal megállapított költségvetést pontosan be is tartani, az alkotmányos élet legfőbb kelléke. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nagyon szomorú dolog, hogy ez nálunk nem igy történik. Nálunk sem a költségvetés megállapítása, sem a szentesitett törvény végrehajtása komoly dolognak nem tekinthető. Miután pedig senkitől nem lehet rossz néven venni, hogy valaki hiábavaló dolgokkal foglalkozzék, és azzal töltse az idejét, bizony, bizony azt mondom, hogy nem csoda, ha ennek a törvényhozásnak komolyabb férfiai végre beleunnak heteken, hónapokon keresztül egy oly költségvetés megállapításával foglalkozni, a mely semmi részében, sem kiadási, sem bevételi részében, soha meg nem tartatott. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbal oldalon.) Tarthatatlan állapot már az is, hogy a költségvetést ide soha rendes időben be nem terjesztik. Az 1867-dik évi X. t.-cz., a mely az 1848 : IV. t.-cz. ide vonatkozó pontjait módosítja, egyenesen utasítja a kormányt arra, hogy a költségvetési előirányzatot mindig oly időben terjeszsze a ház elé, hogy az az év végéig letárgyalható legyen'; ebben az országgyűlés feloszlatása sem lehet akadály. Ezt nemcsak az 1867-dik évi X. törvény, de az állami számvitelről szóló törvény is egyenesen megmondja, hogy a kormánynak kötelessége az országgyűlést oly időben összehívni, hogy a költségvetési előirányzatot kellő időben beterjeszthesse és az letárgyalható legyen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ugyan ki törődik ezekkel a törvényekkel, ezeknek a törvényeknek pontozataival és határozataival? 35 esztendő alatt alig hétszer végezte el a törvényhozás a költségvetési törvényt kellő időben, mig 28 esztendőn keresztül mindig csak oly időben, május, június, vagy épen júliusban szentesittetett a törvény, midőn már az az esztendő, a melyre a költségvetés szólott, régen a hátunk mögött volt. (Igaz! Ugy van! a, szélsöbaloldalon.) A jelenlegi pénzügyminiszter ur alkotmányos, törvénytisztelő érzületének konstatálására legyen mondva, mióta pedig ő a pénzügyminiszter, soha költségvetés még törvényes időben, kellő módon szentesítést nem nyert. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De még tarthatatlanabb állapot az, hogy a szentesitett törvény végrehajtása sem komoly dolog nálunk, sem kiadási, sem bevételi részleteiben. Itt is, ott is tisztán a miniszterek önkényének vagyunk kiszolgáltatva. Tessék az állami számvevőszék jelentését elővenni, annak a zárszámadásnak minden lapján törvénytelenségekre bukkanunk. Ott van, hogy egy főispánnak 2000 forint évi segélyt utalványoztak ki; 9 vármegyében főispáni titkárok szerveztettek 2800—2000—1600 korona fizetéssel; főmérnöki állás szerveztetik 2800 korona fizetéssel, 1000 korona lakpénzzel stb. Ezek nincsenek föl-