Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-40

ÍO. országos ülés 1902 Pichler Győző: Tessék példát mondani! (felkiáltások jobbfelöl: Türelem! Mindjárt!) Miklós Ödön: Az adóreformok kérdése mindenesetre olyan munkálat és müvelet lesz, a melynek sikeres végrehajtása körében az adózó polgárok nagy részének válláról, és épen azokéról, a kik leginkább érzik a teher súlyát, sokat levehet a kormányzat, és egészen máskép alakulhatnak a viszonyok, a melyek ma főleg a községi életre oly nagy teherrel súlyosodnak, ha jelesül az indirekt adók reformja körében a községeknek a hus- és szeszfogyasztási adó, és általában a fogyasztási adók jövedelmeiből juttathatna valamit az állam, ha ez adók kezelését a községek részére egyszerűbbé és hozzáférhetőbbé tenné, a mi által a községek háztartása uj jövedelmi forráshoz jutna és igy megszabadulnánk a nagy pótadótól, mely már-már elviselhetetlenné válik. (TJgy van! Ugy van! jobbfelöl.) Hogy erre a pénzügyminiszter ur is súlyt helyez, hogy az adóreformok végrehajtása keretében megtett eddig is mindent, azt el kell ismernünk, azt a kormány maga is elismeri. Sajnos, hogy ezek oly hosszantartó munkálatok, a melyektől mától holnapra eredményt nem várhatunk. T. képviselőház! Hogy ez az eszme nem mai keletű, s hogy az ezekkel való foglalkozás mennyire igénybe vette a t. törvényhozást már a múltban, arra nézve csak egyetlen példára akarok hivatkozni, a mely szerint már 29 évvel ezelőtt a képviselőháznak egyik lelkes nagytehetségű tagja és a pénzügyi bizottság akkori kiváló előadója azt jelentette ki, hogy »haladék nélkül hozzá kell fognunk ahhoz a munkához, a mely kétségtelenül egyedül lesz hivatva végleg biztosítani államháztartásunkat a visszaeséstől, ez a munka pedig az adóreform. (Mozgás a bal- és a szélsőbalon.) Késedelem nélkül kell ehhez fogni és meg kell indítani az egész vonalon, a földadón kezdve minden adó-nemre nézve egytőlegyig az indirekt adókkal együtt a gyökeres reformot.* (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Ki mondta?) Pichler Győző: Hogy hívják? Ki volt a referens ? Elnök (csenget): Csendet kérek! Kénytelen leszek névszerint megnevezni azokat a képviselő urakat, a kik a szónokot folyton zavarják. Miklós Ödön: Engem, t. elnök ur, nem zavarnak a t. képviselő urak közbeszólásai. Sok történt az adóreform terén is a múlt években is! A fogyasztási adók kezelése körül határozottan sikereket értünk el. De hogy ebben a tekintetben még sok a tennivaló, azt a t. pénzügyminiszter ur mind expozéjában, mind a pénzügyi bizottságban a hozzá intézett kérdésekre kimerítően ós részletesen kifejtette. Az állami jövedelmek fokozására, t. képviselőház, nem csekély befolyással lenne meggyőződésem szerint, bár nem vagyok barátja semmiKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. II. KÖTET. január 29-én, szerdán. 137 féle monopóliumnak, a szeszmonopólium. (Ugy van! Ugy!) Ennek behozatala, azt hiszem, helyes intézkedés lenne nálunk. Oroszország mutatott erre példát, mert ezáltal, anélkül, hogy az államháztartást megterhelte volna, a nélkül, hogy az állampolgárokra terheket rótt volna, uj gazdasági erőforráshoz jutott, s e mellett a közegészségügyet, mezőgazdaságot, kereskedelmet és egyéb czélokat is hathatósan szolgálta ugy, hogy ebüen az irányban, azt hiszem, a példa követése elől mi sem zárkózhatunk el. És akuttá lett e kérdés most azért, mert a szesznek technikai czélokra való felhasználása mindinkább előtérbe nyomul és a monopólium által oly biztonságot nyernek azok, a kik a szeszre vannak utalva, hogy ezt a kérdést a jövendőben megoldandó feladatok köréből kiküszöbölni alig lehet. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nagyon jól tudjuk, t. képviselőház, hogy Magyarországon az állami költségvetés maga sokkal nagyobb jelentőséggel bir, mint bármely más országban. Azok a számok, a melyek ezekben a költségvetésekben le vannak fektetve, — és igy van ez 34 év óta, — nemcsak a puszta eszközöket jelzik, a melyek az állami kormányzat vitelére módot nyújtanak, hanem egy munkaprogrammot képeznek. (Tetszés jobbfelöl.) A költségvetések munkaprogrammot állapítanak meg nálunk, a melytől irányítást vár jóformán az egész ország. Talán sajnos, hogy ez igy van. De igy volt mindig, ma is igy van, és ezen oly hirtelen, a mig gazdasági átalakulással nagyobb társadalmi önállóságra szert, nem teszünk, nincs is módunkban változtatni. Épp azért ez a programm, ez a működés, mindig azon kettős czél szempontjából bírálandó, a melyre a t. pénzügyminiszter ur is utalt és a mely az egész kormány tevékenységét jellemzi, hogy ugyanis az országnak minden gazdasági ágazatára kell gondolni, az adózó polgárokat pedig kímélni és itt azon két nehéz ut előtt állunk: Megterheltetése az állampolgároknak egyrészt, másrészt visszaadása a közgazdaság részére ezen az utón, azon erőforrásoknak, a melyekkel igy rendelkeztünk. Hogy, t. ház, az állami budget ezen kettős czélja ismert dolog volt a múltban is, arra nézve engedjék meg, hogy ugyanarra a kiváló előadóra hivatkozzam, a kit már emiitettem, (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Ki volt?) Es ez nem volt más, mint az, a ki az ország sorsát most intézi, a mi igen tisztelt miniszterelnökünk, (Éljenzés a jobb- és a baloldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) akinek nagy munkaerejét, széleskörű tudását és hivatottságát senki kétségbe nem vonhatja, (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) s a kihez méltán sorakoznak munkatársai, a kormányon ülő t. férfiak, kiktől mindent el lehet vitatni, de egyet nem, hogy ne igyekeznének teljes jóakarattal az ország sorsát fellendíteni. (Élénk éljenzés. Helyeslés a jobboldala