Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-40

ÍO. országos ülés 1902 Pichler Győző: Tessék példát mondani! (felkiáltások jobbfelöl: Türelem! Mindjárt!) Miklós Ödön: Az adóreformok kérdése min­denesetre olyan munkálat és müvelet lesz, a melynek sikeres végrehajtása körében az adózó polgárok nagy részének válláról, és épen azoké­ról, a kik leginkább érzik a teher súlyát, sokat levehet a kormányzat, és egészen máskép alakul­hatnak a viszonyok, a melyek ma főleg a köz­ségi életre oly nagy teherrel súlyosodnak, ha jelesül az indirekt adók reformja körében a községeknek a hus- és szeszfogyasztási adó, és általában a fogyasztási adók jövedelmeiből jut­tathatna valamit az állam, ha ez adók kezelését a községek részére egyszerűbbé és hozzáférhe­tőbbé tenné, a mi által a községek háztartása uj jövedelmi forráshoz jutna és igy megszaba­dulnánk a nagy pótadótól, mely már-már el­viselhetetlenné válik. (TJgy van! Ugy van! jobb­felöl.) Hogy erre a pénzügyminiszter ur is súlyt helyez, hogy az adóreformok végrehajtása kere­tében megtett eddig is mindent, azt el kell ismernünk, azt a kormány maga is elismeri. Sajnos, hogy ezek oly hosszantartó munkálatok, a melyektől mától holnapra eredményt nem várhatunk. T. képviselőház! Hogy ez az eszme nem mai keletű, s hogy az ezekkel való foglalkozás mennyire igénybe vette a t. törvényhozást már a múltban, arra nézve csak egyetlen példára akarok hivatkozni, a mely szerint már 29 évvel ezelőtt a képviselőháznak egyik lelkes nagytehet­ségű tagja és a pénzügyi bizottság akkori kiváló előadója azt jelentette ki, hogy »haladék nélkül hozzá kell fognunk ahhoz a munkához, a mely kétségtelenül egyedül lesz hivatva végleg bizto­sítani államháztartásunkat a visszaeséstől, ez a munka pedig az adóreform. (Mozgás a bal- és a szélsőbalon.) Késedelem nélkül kell ehhez fogni és meg kell indítani az egész vonalon, a föld­adón kezdve minden adó-nemre nézve egytől­egyig az indirekt adókkal együtt a gyökeres reformot.* (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Fel­kiáltások: Ki mondta?) Pichler Győző: Hogy hívják? Ki volt a referens ? Elnök (csenget): Csendet kérek! Kénytelen leszek névszerint megnevezni azokat a képviselő urakat, a kik a szónokot folyton zavarják. Miklós Ödön: Engem, t. elnök ur, nem za­varnak a t. képviselő urak közbeszólásai. Sok történt az adóreform terén is a múlt években is! A fogyasztási adók kezelése körül határozottan sikereket értünk el. De hogy ebben a tekintetben még sok a tennivaló, azt a t. pénzügyminiszter ur mind expozéjában, mind a pénzügyi bizottságban a hozzá intézett kérdé­sekre kimerítően ós részletesen kifejtette. Az állami jövedelmek fokozására, t. képvi­selőház, nem csekély befolyással lenne meggyő­ződésem szerint, bár nem vagyok barátja semmi­KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. II. KÖTET. január 29-én, szerdán. 137 féle monopóliumnak, a szeszmonopólium. (Ugy van! Ugy!) Ennek behozatala, azt hiszem, helyes intézkedés lenne nálunk. Oroszország mutatott erre példát, mert ezáltal, anélkül, hogy az állam­háztartást megterhelte volna, a nélkül, hogy az állampolgárokra terheket rótt volna, uj gazdasági erőforráshoz jutott, s e mellett a közegészség­ügyet, mezőgazdaságot, kereskedelmet és egyéb czélokat is hathatósan szolgálta ugy, hogy ebüen az irányban, azt hiszem, a példa követése elől mi sem zárkózhatunk el. És akuttá lett e kér­dés most azért, mert a szesznek technikai czé­lokra való felhasználása mindinkább előtérbe nyomul és a monopólium által oly biztonságot nyernek azok, a kik a szeszre vannak utalva, hogy ezt a kérdést a jövendőben megoldandó feladatok köréből kiküszöbölni alig lehet. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nagyon jól tudjuk, t. képviselőház, hogy Magyarországon az állami költségvetés maga sokkal nagyobb jelentőséggel bir, mint bármely más országban. Azok a számok, a melyek ezek­ben a költségvetésekben le vannak fektetve, — és igy van ez 34 év óta, — nemcsak a puszta eszközöket jelzik, a melyek az állami kormányzat vitelére módot nyújtanak, hanem egy munka­programmot képeznek. (Tetszés jobbfelöl.) A költ­ségvetések munkaprogrammot állapítanak meg nálunk, a melytől irányítást vár jóformán az egész ország. Talán sajnos, hogy ez igy van. De igy volt mindig, ma is igy van, és ezen oly hir­telen, a mig gazdasági átalakulással nagyobb társadalmi önállóságra szert, nem teszünk, nincs is módunkban változtatni. Épp azért ez a pro­gramm, ez a működés, mindig azon kettős czél szempontjából bírálandó, a melyre a t. pénzügy­miniszter ur is utalt és a mely az egész kor­mány tevékenységét jellemzi, hogy ugyanis az országnak minden gazdasági ágazatára kell gon­dolni, az adózó polgárokat pedig kímélni és itt azon két nehéz ut előtt állunk: Megterhel­tetése az állampolgároknak egyrészt, másrészt visszaadása a közgazdaság részére ezen az utón, azon erőforrásoknak, a melyekkel igy rendel­keztünk. Hogy, t. ház, az állami budget ezen kettős czélja ismert dolog volt a múltban is, arra nézve engedjék meg, hogy ugyanarra a kiváló előadóra hivatkozzam, a kit már emiitettem, (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Ki volt?) Es ez nem volt más, mint az, a ki az ország sorsát most intézi, a mi igen tisztelt miniszterelnökünk, (Éljenzés a jobb- és a balolda­lon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) akinek nagy munkaerejét, széles­körű tudását és hivatottságát senki kétségbe nem vonhatja, (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) s a kihez méltán sorakoznak munkatársai, a kormányon ülő t. férfiak, kiktől mindent el lehet vitatni, de egyet nem, hogy ne igyekeznének teljes jóakarattal az ország sorsát fellendíteni. (Élénk éljenzés. Helyeslés a jobbolda­la

Next

/
Oldalképek
Tartalom