Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-40

132 40. országos ülés 1902 január 29-én, szerdán. csak egyes jelenségekre óhajtok utalni a költ­ségvetés általános tárgyalásánál, hosszú lennék, ha mindazokra, a melyek elhangzottak, már most válaszolnék. T. ház! Az előadó ur tegnap igen helyesen rámutatott arra és kiemelte, hogy mit jelent különösen a mai súlyos gazdasági helyzetben az a jelenség, ha egy országnak államháztartása rendben van, ha az ország szükségletének költ­ségvetésszerü összeállítása és e költségvetési szük­ségleteinek mikénti fedezése a komoly bírálatot megbírja, rámutatott arra, hogy egy országban, a mely hitelével a küldföldhöz fordul, a mely jóformán egész gazdasági életének nyers beren­dezése folytán rá van utalva a mások szigorú bírálatára, ez a rendezett államháztartás egy oly tényező, melyet kicsinyelni nem lehet. Hogy az ország súlyos gazdasági viszonyok közt van, hogy közállapotaink terhesek, azt senki sem tagadhatja. Elismerte ezt és ennek kifeje­zést is adott a pénzügyminiszter ur, midőn mély hazafiúi fájdalomtól eltelt szavakkal vezette be a költségvetést itt a ház előtt és óva intett, épen a jövendő nagy feladatokra utalva, a me­lyeket e nemzetnek még meg kell oldania, a túl­kapásoktól. Épen azért nem veszi rossz néven tőlem Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, ha tegnapi azon megjegyzését, mintha a t. miniszter ur dicsekednék a költségvetésével, vagy dicseked­nék a zárszámadások által elért pénzügyi ered­ményekkel, én sem a miniszter ur eddigi műkö­déséből, sem általában a kormány eddigi tevé­kenységéből, de legkevésbbé azon komoly hangból, a melyet a t. miniszter ur expozéjának előter­jesztése alkalmával itt hallatott, kimagyarázni nem tudom. Mindent ráfoghatunk talán a t. mi­niszter úrra, de az, hogy dicsekedni szokott volna, nem tulajdonsága. Rakovszky István: Dicsekedni a miniszter­elnök ur szokott! (Zaj.) Miklós Ödön: Azt a miniszter ur bizonyára nem a maga érdemének tudja be, hogy az or­szág ilyen erőkifejtésekre képes, hanem igenis érdeme a miniszter urnak és a kormánynak az, hogy a nehéz és súlyos viszonyok között a kor­mány figyelme kiterjed az állami élet minden ágazatára és főleg azokra, a melyeknek istápo­lása feltétlenül szükséges és e mellett óvatosan őrködik az államháztartás egyensúlya körül. (Igás! Ugy van! jobbról és a középen.) De épen azon megjegyzése a miniszter urnak, a melyben pénzügyi figyelmeztetését megtette, a jövendő nagy feladatokra czélozva, bennem is némi aggo­dalmat keltett, mert hiszen az eddigi nagy áldo­zat, a nemzetnek eddigi nagy pénzügyi igénybe­vétele, a melyet ez az ország bámulatos szívóssá­gánál fogva megbírt, eltekintve egyes intézmé­nyektől, inkább csak a keretek megalkotására szorítkozhatott mindeddig. Megalkottuk a kere­teket, a melyeknek körében önálló gazdasági berendezkedésünk végczélja felé haladunk, de magukban ezekben a keretekben még rendkívül sok tennivaló van. Ki kell fejleszteni, ki kell építeni egész gazdasági belszervezetünket, refor­málni közigazgatásunkat és általában adminisz­trácziónkat. Különben is belügyi dolgainkon még annyi munkálkodásra van az országnak szüksége, és anyagi ereje ebben az irányban annyira igénybe veendő még, hogy ha ezekkel szembe­nézünk, nem lehet egyes aggályos jelenségek előtt szemet hunyni. (Ugy van! Ugy!) Én tehát, ha a t. ház türelmével vissza nem élek, épen ezen egyes jelenségekre óhaj­tanám a t. ház szives figyelmét felhívni. (Hall­juk! Halljuk!) A főbb keretek, mint mondám, meg vannak alkotva, de ezekbe a keretekbe kép is kell és e képeknek szerintem az ország nyüzs­gő, eleven sikeres munkáját kell mutatni, mely­ben az országnak minden egyes munkára képes és szorgalmas fia komoly törekvésének biztos eredményét szemlélhesse. — És ha ezt szem előtt tartjuk és azon nagy rétegzetekre gondolunk, a melyek foglalkozási körök szerint az ország lakosságát alkotják, akkor mindenekelőtt a föld­birtokos osztály viszonyai azok, a melyekkel első sorban foglalkozni kell, azon ismert fény­nél fogva is, hogy lakosságunk háromnegyed részét épen a földbirtokkal foglalkozók, vagy a földbirtokból élők alkotják. A birtok-statiszti­kára tekintve, ismeretes az a körülmény, hogy az ország állandó üzemmel biró gazdaságainak száma — levonva tehát tisztán az erdő- és le­gelő-gazdaságokat, a melyek mint üzemgazda­ságok nem szerepelhetnek, — ma 2,388.482. Ezen gazdaságok eloszlása szerint az 1—5 holdig terjedő gazdaságok száma 1,279.718, az 5—10 holdig terjedő gazdaságok száma 1,049.097. Tehát 2,328.000 körülbelül azon gazdaságok száma, a hol az állandó üzemmel 1—50 holdig terjedő aránylag kis területen folyik a gazdál­kodás; ós ha hozzászámítunk még egy felsőbb kategóriát is, hogy ezen kisebb gazdaságoknak egész csoportját megalkothassuk, mondjuk, az 1 —100 holdig terjedő gazdaságokat, ezeknek össz--száma2.364,000-et képvisel ós ezek 11.171,921 hektárra terjednek ki. — A nemzet lakosai e nagy rétegzetének ereje tehát a nemzet ereje is. (Helyes. Ugy van! Ugy!) Hogy ezen kisgazdaságok és gazdálkodók egy részének helyzete milyen súlyos és hogy milyen válságokkal küzd, azt pénzügyi bizott­sági tárgyalásaink folyamán bátor voltam rész­letesebben én is kifejteni, sőt e házon kivül is foglalkozván e kérdéssel, visszaélnék szives türel­mükkel, ha erre most részletesen ki akarnék térni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen tárgyalásaink folya­mán felmerült félreértések azonban azon kijelen­tésre késztetnek, hogy az itten felemiitett birto­koknak körülbelül 20°/ 0-a, vagyis 400—450,000 birtokos olyan súlyos helyzetben van, mint azt az emiitett helyeken vázolni szerencsés voltam, hogy ezeknek a birtokoknak viszonyaival foglal­kozni kötelességünk, hogy ezeknek az állapotok­nak javítása az állami tekintély bevonásával

Next

/
Oldalképek
Tartalom