Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-40
W. országos ülés 1902 január 29-én, szerdán. 131 jegyzem, hogy ez az intézmény más kiadásban megvolt már nálunk, de szükségesnek tartom az örökösödési törvény behozatalánál az ennek megfelelő külön intézmények létesítését. De különösen az adózás tekintetében is elkerülhetetlennek tartom, hogy anyagi erejéhez mérten a kisosztály a súlyos tehertől, a melylyel most sújtva van, mentesittessék annyira, hogy csak képességének megfelelően adóztassák meg és szükségesnek látom oly intézkedések megtételét, hogy annyiban, a mennyiben a kereskedelem érdekében már megtettük, hoztunk különleges intézményeket, hogy a kisbirtok, a mely a család eltartására szolgál, azon egy tőkét kivéve, a melylyel beszereztetett, semmiféle tartozás révén el ne vétethessék és ahhoz a kisbirtokhoz megfelelő fundus instructus is hozzáköttessék. De szükségesnek látom, a mint már hangoztatták, a szövetkezeteknek és pedig országos szövetkezeteknek alkalmazásával azt is, hogy a hitelt kiterjeszszük, lehetővé tegyük a kis elemnek, hogy necsak legkisebb kölcsön-szlikségletét is fedezhesse onnét, hanem egyéb szükségletét is, mert ezen az utón látom elérhetőnek azt, a mi eddig kivihetetlen volt, hogy ennek az elemnek legyen személyi hitele is. (Helyedét a haloldalon.) Ma a bejegyzett czégnek, ha üzletében nincs is kétszáz forint értékű áruja, tizszer annyi hitele van. A gazdának, még a nagyobb gazdának is, legyen bármennyi ökre, tehene, bármely fundus instructusa, nincs személyi hitele. Erre nézve kell nekünk a mozgó reál hitelt behoznunk ; ezért intézkednünk kell akár szövetkezet, akár megfelelő gazdasági bank utján, hogy a gazda, ha szüksége van befektetésre, megtalálja a kellő forrást éppúgy, mint a bejegyzett czég, nyerjen ő is megfelelő hitelt. Csak ezen az utón és módon tudjuk a tőkét oda szorítani, hogy a gazdának és birtokosnak is érdekeit emelő és eltartó jótékony intézmény legyen. De, t. ház, ezek csak belreformok. Van egy fontos kérdés, (Halljuk! halljuk! a baloldalon.) a mely hazánk gazdasági érdekeinek tekintetében kell, hogy félretéve minden egyéb elvi és pártkérdést, bennünket összesitsen, mert ebben a kérdésben, lehet mondani, következett be igazán a 12-ik óra, a mikor tovább nem lehet experimentálni. Ez pedig az Ausztriával való közös ügyek rendezése. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Beszélhetnek bármiféle elméletet, az az egy már ma kétségtelen, hogy nekünk Ausztriával szemben gazdasági viszonyaink nem rendezhetők másként, csak az önálló vámterülettel. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ki tudnám mutatni, hogy hosszú évtizedeken át Ausztriában mindent elkövettek arra, hogy bennünket kizsákmányoljanak, hogy mindent megtettek az ő ipari érdekeik védelmére és a mi gazdaságunk rovására. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Már a 40-es években, a mikor közbenső vám volt, láttuk ezt a törekvést, mert a mikor mi innen Ausztriába viszünk ki valamit, annak a vámja ötszörös, tízszeres, onnan pedig potom áron hoztak be mindent. Csak egy tételt mondok a 40-es évekből, a melylyel akkor foglalkoztak. A nyers selyemnek vámja, ha kivitték innen, száz pengő volt Bécs felé; onnan pedig ha behozták, két forint 40 krt tett. Ez az arány volt az, mely lehetetlenné tette, hogy itt iparunk fejlődjék. Most, mikor a vámvonalak megszűntek, mindig az a kérdés dominál, hogy első sorban az osztrák ipari érdekek biztosíttassanak, — mig a mieink mellékesek — mert kétszeresen nyernek : elvonják tőlünk a piaczot és odakényszeritenek hozzájuk, s veszik terményeinket, a hogy nekik tetszik. Meg vagyok győződve, hogy, bármint ijeszszenek is bennünket azzal, hogy mihelyt az önálló vámterületre lépünk, itt a válságok válsága következik, én nem hiszem, hogy rosszabb helyzete lesz a magyar gazdának, mint most van. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És ha már azon a ponton állunk, hogy tovább nem experimentálhatunk, mert hiszen gazdasági létkérdésünkről van szó, akkor félre kell tennünk minden pártérdeket, minden taktikát és meg kell mondani nyíltan odaát, hogy az országnak nemcsak javulása, boldogulása, de jövője is, a mely ma úgyszólván egyedüli biztositéka a trónnak, attól függ, hogy meg tud-e gazdasági téren állni önállóan, Yagy pedig tökéletesen elbukva annak az Ausztriának rabjává lesz, a melynek fenmaradása csak nagyon rövid idő kérdése. Nincs köztünk különbség abban, hogy Magyarország felkent koronás királya iránt ennél hivebb, lojálisabb nép legyen. Adják meg a lehetőségét annak, hogy ezen intézményekkel saját erejére támaszkodva kivívhassa önállóságát, függetlenségét, s akkor ez az ország lesz a mi koronás királyunknak nemcsak leghívebb országa, de a trónnak és a dinasztiának is a legbiztosabb támasza. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az önálló vámterület kérdésével feltétlenül együtt jár a másik, a mit már most sürgetünk, az önálló bank felállítása. Én meg vagyok győződve, hogy ha talán még egy darabig félreismert lojalitásból nem merik is e kérdéseket felvetni, ez ország öntudatára fog ébredni annak, hogy egyedül ezek a kérdések azok, melyek nemcsak biztosítják a mi önállóságunkat Ausztriával szemben, de egyedül képesek fejlődésünknek alapját és jövőjét megvetni. Ebben a liberális rendszerben ón a lehetőségét sem látom annak, hogy ezen elvek érvényesíttessenek és ennélfogva a költségvetést általánosságban sem fogadhatom el. (Helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Nyegre László jegyző: Miklós Ödön! Miklős Ödön : T. képviselőház ! Talán nem vétek a parlamenti illem ellen és talán megbocsátja nekem a t. előttem szólt képviselőtársam, ha beszédére részletesen nem reflektálok, Nem akarok a ház szives türelmével visszaélni és mivel ]7 *