Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-40

W. országos ülés 1902 január 29-én, szerdán. 131 jegyzem, hogy ez az intézmény más kiadásban megvolt már nálunk, de szükségesnek tartom az örökösödési törvény behozatalánál az ennek megfelelő külön intézmények létesítését. De kü­lönösen az adózás tekintetében is elkerülhetet­lennek tartom, hogy anyagi erejéhez mérten a kisosztály a súlyos tehertől, a melylyel most sújtva van, mentesittessék annyira, hogy csak képességének megfelelően adóztassák meg és szükségesnek látom oly intézkedések megtételét, hogy annyiban, a mennyiben a kereskedelem ér­dekében már megtettük, hoztunk különleges in­tézményeket, hogy a kisbirtok, a mely a család eltartására szolgál, azon egy tőkét kivéve, a mely­lyel beszereztetett, semmiféle tartozás révén el ne vétethessék és ahhoz a kisbirtokhoz megfe­lelő fundus instructus is hozzáköttessék. De szükségesnek látom, a mint már han­goztatták, a szövetkezeteknek és pedig országos szövetkezeteknek alkalmazásával azt is, hogy a hitelt kiterjeszszük, lehetővé tegyük a kis elem­nek, hogy necsak legkisebb kölcsön-szlikségletét is fedezhesse onnét, hanem egyéb szükségletét is, mert ezen az utón látom elérhetőnek azt, a mi eddig kivihetetlen volt, hogy ennek az elemnek legyen személyi hitele is. (Helyedét a halol­dalon.) Ma a bejegyzett czégnek, ha üzletében nincs is kétszáz forint értékű áruja, tizszer annyi hitele van. A gazdának, még a nagyobb gazdá­nak is, legyen bármennyi ökre, tehene, bármely fundus instructusa, nincs személyi hitele. Erre nézve kell nekünk a mozgó reál hitelt behoz­nunk ; ezért intézkednünk kell akár szövetkezet, akár megfelelő gazdasági bank utján, hogy a gazda, ha szüksége van befektetésre, megtalálja a kellő forrást éppúgy, mint a bejegyzett czég, nyerjen ő is megfelelő hitelt. Csak ezen az utón és módon tudjuk a tőkét oda szorítani, hogy a gazdának és birtokosnak is érdekeit emelő és eltartó jótékony intézmény legyen. De, t. ház, ezek csak belreformok. Van egy fontos kérdés, (Halljuk! halljuk! a baloldalon.) a mely hazánk gazdasági érdekeinek tekinteté­ben kell, hogy félretéve minden egyéb elvi és pártkérdést, bennünket összesitsen, mert ebben a kérdésben, lehet mondani, következett be iga­zán a 12-ik óra, a mikor tovább nem lehet experimentálni. Ez pedig az Ausztriával való közös ügyek rendezése. (Igaz! TJgy van! a bal­oldalon.) Beszélhetnek bármiféle elméletet, az az egy már ma kétségtelen, hogy nekünk Ausztriá­val szemben gazdasági viszonyaink nem rendez­hetők másként, csak az önálló vámterülettel. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ki tudnám mutatni, hogy hosszú évtizedeken át Ausztriában mindent elkövettek arra, hogy ben­nünket kizsákmányoljanak, hogy mindent meg­tettek az ő ipari érdekeik védelmére és a mi gazdaságunk rovására. (Igaz! TJgy van! a bal­oldalon.) Már a 40-es években, a mikor közbenső vám volt, láttuk ezt a törekvést, mert a mikor mi innen Ausztriába viszünk ki valamit, annak a vámja ötszörös, tízszeres, onnan pedig potom áron hoztak be mindent. Csak egy tételt mondok a 40-es évekből, a melylyel akkor foglalkoztak. A nyers selyemnek vámja, ha kivitték innen, száz pengő volt Bécs felé; onnan pedig ha be­hozták, két forint 40 krt tett. Ez az arány volt az, mely lehetetlenné tette, hogy itt iparunk fejlődjék. Most, mikor a vámvonalak megszűntek, mindig az a kérdés dominál, hogy első sorban az osztrák ipari érdekek biztosíttassanak, — mig a mieink mellékesek — mert kétszeresen nyer­nek : elvonják tőlünk a piaczot és odakényszeri­tenek hozzájuk, s veszik terményeinket, a hogy nekik tetszik. Meg vagyok győződve, hogy, bár­mint ijeszszenek is bennünket azzal, hogy mi­helyt az önálló vámterületre lépünk, itt a vál­ságok válsága következik, én nem hiszem, hogy rosszabb helyzete lesz a magyar gazdának, mint most van. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És ha már azon a ponton állunk, hogy tovább nem experimentálhatunk, mert hiszen gazdasági létkérdésünkről van szó, akkor félre kell tennünk minden pártérdeket, minden taktikát és meg kell mondani nyíltan odaát, hogy az ország­nak nemcsak javulása, boldogulása, de jövője is, a mely ma úgyszólván egyedüli bizto­sitéka a trónnak, attól függ, hogy meg tud-e gazdasági téren állni önállóan, Yagy pedig töké­letesen elbukva annak az Ausztriának rabjává lesz, a melynek fenmaradása csak nagyon rövid idő kérdése. Nincs köztünk különbség abban, hogy Magyarország felkent koronás királya iránt ennél hivebb, lojálisabb nép legyen. Adják meg a lehetőségét annak, hogy ezen intézmé­nyekkel saját erejére támaszkodva kivívhassa önállóságát, függetlenségét, s akkor ez az ország lesz a mi koronás királyunknak nemcsak leg­hívebb országa, de a trónnak és a dinasztiának is a legbiztosabb támasza. (Helyeslés a szélsöbal­oldalon.) Az önálló vámterület kérdésével feltétlenül együtt jár a másik, a mit már most sürgetünk, az önálló bank felállítása. Én meg vagyok győ­ződve, hogy ha talán még egy darabig félre­ismert lojalitásból nem merik is e kérdéseket felvetni, ez ország öntudatára fog ébredni annak, hogy egyedül ezek a kérdések azok, melyek nemcsak biztosítják a mi önállóságunkat Ausztriá­val szemben, de egyedül képesek fejlődésünknek alapját és jövőjét megvetni. Ebben a liberális rendszerben ón a lehetőségét sem látom annak, hogy ezen elvek érvényesíttessenek és ennélfogva a költségvetést általánosságban sem fogadhatom el. (Helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Nyegre László jegyző: Miklós Ödön! Miklős Ödön : T. képviselőház ! Talán nem vétek a parlamenti illem ellen és talán megbo­csátja nekem a t. előttem szólt képviselőtársam, ha beszédére részletesen nem reflektálok, Nem akarok a ház szives türelmével visszaélni és mivel ]7 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom