Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-40

130 40. országos ülés 1902 január 29-én, szerdán. politika kérdését és annak első eredménye az volt, hogy azon ellenzéket, a mely Ausztriával szemben tömör egységet képezett, megbontotta. (ügy van! balfelöl.) Ausztriában évtizedeken át oda törekedtek, hogy minket gyengitsenek és a mint észrevették a gyengeséget, igyekeztek azt saját czéljaikra felhasználni. Itt is észrevéve, hogy mi egymással küzdünk egy belső kérdésben, és hogy figyelmünk elterelődött Ausztriától, igyekeztek ezt felhasználni és felemelték a quótát 3°/o-kal. Meg vagyok győződve arról, hogy ha nálunk az egyházpolitikai reformok be nem következnek és az ellenzék egyöntetűen áll, nincsen az a hatalom, hogy ezt a quótát felemeljék; (Igás! TJgy van! balfelöl.) de mert gyengeségünket látták, tehát a quótát 3°/

0-al felemelték és hogyha a mostani viszonyokban l°/o-ot csak másfél millióra teszünk is, -— a mi azonban több lesz, mert a közös kiadások, ágyuk stb. szaporodni fognak, — ez évenkint 4 és fél millió forintot tesz ki. Ezt a 4 és fél millió forintot az egyházpolitika, mint a liberalizmus legújabb vívmányának számlájára tessék irni. Ez volt az egyházpolitikai törvények ára odaát Bécsben. (Ügy van! a néppárton.) A másik sajátság, a mely most ütötte fel fejét, az úgynevezett demokrata párt, most legutóbb jelentkezett. Ugylátszik, a liberalizmus jelszava elkopott már, átláttak rajta, hogy ezzel ujabb hódításokat és ámításokat tenni, mandátumot kapni nem lehet; meglehet, hogy talán azért találták ki e jelszót, hogy vele mint uj dologgal jobban ámithassanak. Nem tudtuk eddig, hogy tulaj donkép mit akar e párt, melynek egy képviselője itt e házban megjelent, a nélkül, hogy programmját kifejtette volna, támad osztályokat, támad rendszert, (Igaz! ügy van! bal felöl.) de különösen támadja azt a régi nemesi osztályt, ä melynek köszönhetjük, hogy itt vagyunk. Támadja azt a régi nemesi osztályt és ez az első eset, hogy annak emlékét, a melyre tisztelettel nézünk, itt a Király-utczából hozott sárral dobálják, (ügy van! Helyeslés a baloldalon és a néppárt padjain.) Pályázatot tűznek ki ma arra, hogy mi a demokráczia. Én ezt pályázat nélkül is megmondom. Az a nemesség, a mely fentartója volt az országnak nyolcz századon át, az a nemesség, a mely a 48-as években mindenét oda adta, a mije csak volt, oda adta ezüstjét, aranyát az ország oltárára; (Igaz! ügy van! balfelöl.) azonkívül nemcsak feláldozta jogait, de magához ölelte az r ország minden polgárát. (Helyeslés balfelöl.) És akkor, midőn ezt az országot az akkori zsarnok rendszer eltiporni akarta, sietett a harcz terére a gróf éppúgy, mint a szegény jobbágy és ott a csatatéren, midőn a hazának függetlenségeért vivott küzdelmekben a mágnásnak és a nemesnek vére összefolyt az egykori- jobbágyokéval, ez a vérkeresztség szülte azt az igazi demokrácziát, (Élénk helyeslés balfelöl.) mely megszüntette az ember és ember közötti különbséget. Rakovszky István: Ugy van! Ez a mostani a pökhendi demokráczia! (Mozgás.) HortOVányi József: Azt hiszem, e tekintetben mindnyájan demokraták vagyunk. Ezen vérkeresztségből származott demokrácziának még egy következménye is van. Ezen ősök példája ápolja az utódokban is az igazi hazaszeretet tüzét az ország földje iránt, ragaszkodását, az ország függetlenségeért lángoló szeretetet. Ez a lángoló szeretet az, mely a már-már elfajuló ifjúságunkat is, melyet a mai anyagiságra törekvő rendszer már majdnem egészen megejtett, újra lelkesedésbe hozta. És én meg vagyok róla győződve, hogy akkor, midőn a mi fiatalságunk szivét ezen vérkeresztség szülte haza iránti őszinte szeretet hatja át, s hazája iránti szeretet-tüzét ez a lángoló lelkesedés lobogtatja, akkor nem kell félnünk attól, hogy akik mint utódaink jönnek erre a helyre, ezt a helyet más foglalhassa el, mint az a demokráczia, a melynek alapján mindnyájan állunk, (ügy van! bal felöl.) Ha már vázoltam, t. ház, azon romboló hatásokat, a melyeket az u. n. szabadelvű rendszer okozott, legyen szabad csak rövid vonásokban megjelölnöm azt az utat, a mely meggyőződésem szerint ebből a rendszerből bennünket kivezet. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Abból a tételből indulok ki, hogy nekünk számolnunk kell azzal a hatalmas tényezővel, mely ma a tőke és a földbirtok között létezik. Összes törekvésünknek oda kell irányulnia, mint irányult az egész külföldön mindenütt, hogy ez a tőke eszköze legyen a földbirtokosnak éppúgy, mint az iparosnak, és e határokon tul ne emelkedhessek; mert csak akkor fogja jótékony befolyását gyakorolni. Látjuk azt, hogy a külföldön még ott is, hol a világkereskedelem összjjontosul, mint Anglia, a melyről el lehet mondani, hogy a világ első kereskedelmi országa, ott is igyekeznek ezt az elvet érvényesíteni. Ennek érvényesítésére nekünk mint földbirtokos államnak első sorban kell törekednünk; és mert agrár-állam vagyunk, arra kell törekednünk, hogy különösen a földbirtokos osztály megkaphassa a tőkét, kaphassa ugy, hogy egyrészről elvonjuk a tőke káros üzelmeinek hatásától, másrészről oda vezesse a hazai földbirtokosokat az olcsó hitel forrásaihoz. Erre nézve valamint a külföldön szükséggé vált, ugy szükséges nálunk is az ennek megfelelő intézkedések és oly reformok behozatala, a melyek — lehet mondani — a közigazgatásnak és törvényalkotások majdnem minden ágazatában kell, hogy érvényesüljenek. Én lehetetlennek is tartom, hogy ne kövessük a példát, a melyet külföldön már behoztak, ne hozzunk be oly intézményeket, melyek a családot és különösen a kisgazdát biztosítják és azt lehetőleg megkötik az ő kis földjéhez. Erre nézve — nevezzük bár homestead-nak, akár paraszt majorátusnak, nekem mindegy — meg-