Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-39

39. országos ülés 1902 január 28-án, kedden. 123 ismertetve nincsenek és az teljesen oda állíttatik a bizalom kérdésének. Én azt hiszem, t. képviselőház, hogy a mikor ilyen életbevágó kérdésekről van szó, akkor a kormány a bizalomnak olyan mértékét, hogy benne feltétlenül megbízzanak, még saját pártjától sem követelheti. (Helyeslés a néppárton.) T. képviselőház! Mily másképpen van ez más nemzeteknél. (Halljuk! Halljuk!) Látjuk Németország készülődéseit. Látjuk, hogy velünk szemben és a többi nemzettel szemben is sokkal nagyobb előnyt akar kicsikarni, mint a mennyit eddig élvezett. Ott van Olaszország; arról meg ugy hirlik, — nem tudjuk biztosan, mert hiszen a mit tudunk, azt nem önöktől, hanem a külföldi hírekből tudjuk meg — hogy a hármas szövetségben való megmaradását egyenesen az olasz bor-vámszerződés meghosszabbításától tette függővé. ífohát, t. képviselőház, ha így éreznekirántunk a szövetséges államok, melyek egyrészt megkövetelik tőlünk, hogy hadiképességünket emeljük és másrészről tőlünk minden gazdasági erőt, mely a nemzet fentartására volna szükséges, el akarnak vonni, akkor, t. képviselőház, mit várhassunk mi idegen államoktól, olyanoktól, melyek velünk szövetséges viszonyban nincsenek, sőt melyeknek épen az az ellentétes érdeke, hogy mi gyengüljünk és nem az, hogy erősödjünk ? (ügy van! a néppárton.) Azon idegen államoknak velünk szemben tanúsított ily elbánását nem lehet eléggé elitélnünk. És önkénytelenül is felmerül az a kérdés : hol vannak a mi őszinte barátaink ? Avagy csak fizetett barátaink és jóakaróink vannak nekünk ? (Mozgás.) Hát, t. képviselőház, valóban elérkezett már az ideje annak, hogy tisztázva legyen a kérdés, vájjon szabad-e nemzeti érdekeinket minden tekintetben megvédelmeznünk, avagy velünk egy alkotmányos komédiát játszanak, azt mondván: beszélhetünk annyit, a mennyi nekünk tetszik, de akaratunkat végre nem hajthatjuk. Igen, t. képviselőház, látni akarjuk, hogy azon áldozatok, melyeket hozunk, miben nyerünk azokért kárpótlást. Es ha arról győződünk meg, hogy bennünket mindenki arra akar felhasználni, hogy másoknak fejős tehene legyünk, akkor nem szabad visszariadnunk a vámháborutól sem, mert meg kell mutatnunk ellenfeleinknek, hogy mi élni akarunk és minden körülmények között elég erősek is vagyunk velük szemben akaratunkat végrehajtani. (Helyeslés a néppárton.) T. képviselőház! Ujabb időben a szabadelvű párt kebelében egy mozgalom keletkezett, a melyet agrár elnevezés alatt ismerünk, s a melynek czélja, hogy a föld elhanyagolt érdekeit felkarolja, hogy ez érdekek a jövőre hathatósabb védelemben részesüljenek. Hogy erre szükség van, azért csakis az önök szabadelvüségét lehet felelőssé tenni, a kik az ország érdekét feláldozták idegen érdekeknek, a merkantilizmusnak, és most, midőn a magyar föld áldozata lett ennek a vétkes és kárhozatom szabadelvű politikának, most, az utolsó órában, a pénzügyminiszter ur is elismeri, hogy az ország mezőgazdasági érdekeit jövőben jobban kell istápolni, Mi, a néppárt, az agrár érdekeket programmszerüen képviseljük és ezen kérdésben mindenki mástól önállóan és függetlenül kívánunk eljárni, (ügy van! ügy van! a néppárton.) Ennek daczára én, t. képviselőház, nagy jelentőséget tulajdonítok ennek a szabadelvüpárti agrár-mozgalomnak. Igen ám, csakhogy a szabadelvüség, a mely uralmát a merkantilizmus felsőségére alapította, ennek minden durva kinövéseit istápolta, a magyar földet pedig áldozatul oda dobta, teljesen kiszolgáltatta, most a maga érdekét veszélyeztetve látja és hangzatos jelszavakkal ipar és kereskedelem védelme alatt iparkodik ezt az agrármozgalmat ellensúlyozni. Mindenesetre a kérdés igen ügyesen van felállítva, mert még a legelfogultabb agrárista sem lehet az iparnak és kereskedelemnek ellensége. így, t. képviselőház, a mezőgazdasági produktumok értékesítése bír legalább is oly fontossággal, mint maga a termelés. Tehát nemhogy a kereskedelmi érdekek ellentétben lennének velük, sőt egyik lényeges és mellőzhetetlen feltételét képezi annak, hogy amazok prosperáljanak. A mi pedig az ipart illeti, az intenzív gazdaság, a helyesebb művelési szempontok kívánatossá teszik azt, hogy a mezőgazdasági termékek ipari czélokra felhasználtassanak, sőt a mezőgazdasági ipar fejlesztése a mezőgazdaság felvirágoztatásának egyik alapfeltétele is. De, t. képviselőház, már csak azért sem lehetnek az agráristák az ipar ellenségei, mert hiszen iparunk úgyszólván nincsen, a mi van, külföldi tőke révén állíttatott fel és leginkább azért, hogy a külföldi iparczikkeket magyar bélyegzővel ellássák és azokat azután, mint magyar ipari termékeket, a piaczra dobálják és népszerűsítsék. Az iparnak másik része a kormány minden támogatása és kedvezménye daczára sem birja magát fentartani, sőt az államvasutak gépgyára is, a melynek háta mögött pedig nagy erkölcsi, társadalmi erő áll, koronkint kénytelen üzemét redukálni. Hogy pedig ipart teremteni nem vagyunk képesek, az annak tulajdonitható, hogy tőkeszegény ország vagyunk. (ügy van! ügy van! a néppárton.) A mi pénz rendelkezésre áll, azt a mezőgazdaság teljesen igénybe veszi és hosszú időre leköti. Meggyőződésem az, hogy a magyar ipar csakis megerősödött, megizmosodott, fölvirágzott mezőgazdaságból fakadhat, mert így, erősbödvén a jólét, a felszabadult tőke egy része az ipar terén kereshet elhelyezést. De van, t. képviselőház, a magyar ipar megteremtésének még egy másik akadálya is, az, hogy a külföldi államok bennünket megelőztek és nagy, erős, versenyképes ipart teremtettek, 16*