Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-39

124 39. országos ülés Í902 január 28-án, kedden. hogy piaczról is gondoskodtak, azokat folytonosan ujakkal szaporítják, gyarmatpolitikát folytatnak, kereskedelmük tisztán és kizárólag az ipar fejlesztése érdekében működik. Ezzel szemben, t. képviselőház,- mi az európai konczertben az ipar teremtésével lekéstünk és ez árt is, hogy igy van, csak az önök politikáját lehet felelőssé tenni, a kik a magyar mezőgazdaság érdekeit kellő figyelemben nem részesítették. Már most, t. képviselőház, ezekkel a körülményekkel minden létező magyar iparnak számolnia kell és különösen azon iparágakat kell nálunk kultiválni, a melyek specziális hazai viszonyainknak megfelelnek. A házi ipar fejlesztése igen fontos kérdés és meggyőződésem, hogyha azokat a kedvezményeket és azokat a szubvencziókat, a melyeket a magyar ipar fellendítésére adtunk és a melyekkel a magyar ipar ügyét egyáltalában nem mozdítottuk elő, a házi ipar fejlesztésére adtuk volna, igen sok szocziális baj keletkezésének vettük volna elejét. De, t. képviselőház, még egy másik akadálya a magyar ipar megteremtésének az is, hogy egész kereskedelmünk, lehet mondani, csekély kivétellel, hazafiatlau és teljesen a külföldi ipart szolgálja. A külföldi gyárosok olyan kedvezményeket adnak a magyarországi kereskedőnek, a milyeneket a magyar gyáros adni képtelen. Ilyen helyzetben lévén a kereskedő, ő viszont ezeket a kedvezményeket a vevőnek adja meg. Midőn az egész ország hitelből él, a közönség ott vásárol, a hol a legkedvezőbb fizetési feltételeket kaphatja, s igy azután nagyon sok ipari termékünk, a mely jóságban, megbízhatóságban, olcsóságban teljesen kiállja a versenyt, nem találhat elhelyezést azért, mert a magyar gyái'os áruit oly kedvező föltételek mellett nem tudja a közönségnek adni, mint ezek a külföldi érdeket szolgáló kereskedők. De, t. képviselőház, a miatt nem boldogulhat nálunk a kisipar sem, mert a kisiparos még a gyáripar mellett nálunk megélhetne, mert a megfelelő szakképzettséggel bír, igaz, hogy vidéken kezdi tanulmányát, de a fővárosban folytatja és képezi ki magát ; azután önállóságra tesz szert, de az anyagi erő hiánya miatt kész áruért és rendelésért csak készpénzt fogadhat el, ezt pedig a fogyasztó közönség nem képes neki adni és igy a kisiparos is boldogulni egyáltalán nem képes. Ha tehát, t. képviselőház, a magyar ipar és kereskedelem érdekeivel ellentétben nem áll a föld érdeke, akkor mit féltenek tőlünk a merkantilisták? Féltik mindenekelőtt a börzét, a melyet senki sem akar megtámadni, csak annak a visszaéléseit; féltik továbbá az uzsorát, a mely az ország keresztény népét tönkretette, földönfutóvá, bujdosóvá tette, de a melyből igen sok ember meggazdagodott. Féltik a korcsmákat, a melyek egészségtelen italaikkal az ország keresztény népét erkölcsileg, szellemileg és anyagilag nap nap után tönkreteszik. Féltik a bankokat és iparvállalatokat, a melyek a közgazdasági érdekeket volnának hivatva szolgálni, e helyett sok esetben a törvény kijátszásával a megengedettnél sokkal magasabb kamatokat szednek és egyenesen, lehet mondani, kizárólag arra dolgoznak, hogy mentől nagyobb dividendákra tehessenek szert, a melyekre a biztatást egyenesen az államtól kapják, mikor egy olyan vállalatnak, mint az Adria, a mely 14 százalékot adott a részvényeseinek, még szubvencziót és adókedvezményt is adott. Féltik továbbá a hazafiatlan kereskedelmet, a mely nem a tisztességes versenyben keresi a megélhetést, féltik a hazátlan nagytőkét, a mely oly kamatláb mellett értékesiti magát ebben az országban, a milyen kamatláb mellett a világ egyetlen állama sem képes; féltik a pénz fensőbbségét^ a melynek a jelenlegi nyomorúságos helyzet kedvez, mert ma a forgalomban a pénznek sokkal nagyobb értéke van, mint minden egyébnek. A pénzen ma sokkal nagyobb értéket lehet vásárolni, mint a mennyit az a pénz megér; de azután, ha az a megvásárolt holmi a vevőnek a kezébe kerül, az igazi értéket képvisel és igy azután dus jövedelemre tehet szert. Ha azonban, t. képviselőház, az ország gazdaságilag fellendülne, akkor a termelő a gazdasági terményeket kitarthatná az árukban, akkor a pénzért csak annyit lehetne vásárolni, a mennyit az valóban megér és igy akkor a haszonnak egy része a termelőnek birtokában maradna, mig most, a mai nyomorúságos gazdasági viszonyok között, a termelő teljesen ki van szolgáltatva a tőkének. (Helyeslés a néppárton.) Ebből tehát, igen tisztelt ház, megállapíthatjuk, hogy az agráriusok a szó szoros értelmében vett merkantilistákkal semminemű érdekellentétben nincsenek. S ha mégis ellentétet keresnek, akkor az ellentétek nem ebben rejlenek, hanem azokban a bajokban, a melyeket felsoroltam. T. képviselőház ! Ez a merkantilizmus a szabadelvüséggel együtt született; mint ikertestvérek együtt élnek és együtt is fognak elpusztulni. Nálunk az agrárizmus a földnek keresztény védelmét jelenti, a merkantilizmus pedig a kereskedelem korrupcziójátjelenti. (TJgy van! balfelöl.) Igy fogják ezt fel maguk a merkantilisták is. Azért mondják, hogy az agrárista törekvések a szabadelvüség keretébe bele nem illeszthetők, minthogy semmiféle keresztény törekvés a szabadelvüség mai keretébe be nem illeszthető. Én nekem, t. képviselőház, az a véleményem, hogy, a kik a szabadelvű párton az agrár irányt képviselik, ezek ott eredményt egyáltalán elérni nem fognak. Ha lesz is valami kis eredmény, az nem az ő érdemük lesz, mert hogy legyen ilyen, arról maguk a merkantilisták fognak gondoskodni, a kik koronként oda fognak vetni nekik valamit, hogy egy időre elhallgattassák az akcziót, ők pedig szabadon folytathassák nemzetsorvasztó