Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-39

122 39, országos ülés 1902 január 28-án, kedden. semmi titkolni valója nincs és nem lehet. (Elénk tetszés a néppárton.) T. képviselőház! Önök csak zavarokat akarnak felidézni, kényszerhelyzetet akarnak teremteni. Mi ezennel kinyilatkoztatjuk, hogy ezt a játékot tovább tűrni nem fogjuk . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Melyiket? Buzáth Ferencz ... és hogy hazafiságunk egész erejét viszszük harczba az önök nemzetrontó politikája ellen. (Zaj.) T. képviselőház! Épp ily bizonytalanságban vagyunk a quóta kérdésében is. A t. miniszterelnök ur magáévá tette a quótabizottságnak álláspontját. A quótabizottság először arra az álláspontra helyezkedett, hogy a régen érvényben volt quóta sem felel meg a nemzet teherviselési képességének és igy az osztrák követeléseket magától elutasította. Későbben azután ezeknek minden törvényes alap nélkül részben helyet adott és ez a nemzetre nézve évi 6 millió korona uj tehernek a költségbe való beillesztését jelenti. Már most ha tekintetbe veszszük, hogy a hadügyi kormányzatnak ugy a hadsereg, mint a haditengerészet fejlesztése szempontjából nagymérvű követelései vannak, sőt a miként olvassuk, már a legközelebbi időben a delegáczióban esetleg egy 150—200 milliós beruházásról lesz szó, a melyet uj ágyuk és uj hajóknak beszerzésére akarnak fordítani, azonfelül itt lóg a fejünk fölött most még az ujonczlétszám felemelésének kérdése is, ugy, hogy ezen a czimen is a felemelt quóta arányában mind nagyobb terhek elvállalására leszünk kényszerítve: nem tudom tehát eléggé elitélni a kormánynak azt az eljárását, hogy a törvényes alapnak elhagyásával . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Melyiknek? Buzáth Ferencz: . . . ilyen veszedelmes térre lépett és ilyen terhek elvállalására kényszeritette bele az országot. Azt mondom, hogy a miniszterelnök ur és a kvótabizottságnak az a politikai indoka, hogy azért egyezett bele a magasabb kvótába, hogy ezáltal ezen bizonytalan helyzetnek végre véget szakítson, teljesedésbe nem ment, mert az osztrák parlamenttel soha eddig a kvótát elfogadtatni nem lehetett és a kérdés évről-évre mindig királyi döntéssel rendeztetett. Továbbá az osztrák kvótabizottság azt a követelését, hogy a kvóta, megállapításánál az indirekt adók is számításba vétessenek, soha fel nem adta. Ezt fentartotta a jövőre is, ugy hogy el lehetünk készülve, t. képviselőház, arra, hogy a most, királyi döntéssel megállapított kvótánál idővel mag asabbat kell fizetnünk. És itt legyen szabad, t. ház, felhoznom a kvóta megállapítására vonatkozó intézkedéseket, (Halljuk! Halljuk!) T. ház ! Évről-évre kiküldjük a kvótabizottságot. A kvótabizottság azután egy-két nap alatt meghozza határozatát, a mi abban áll, hogy az előző kvótabizottság megállapodását változatlanul magáévá teszi. Azután beterjeszti ide a házhoz, rendesen azonban oly időben, hogy annak tárgyalására elég idő nincsen, igy azután leveszik azt a napirendről és bekövetkezik a királyi döntés. Hát, t. képviselőház, ez nem felel meg sem a kérdés komolyságának, sem a parlament méltóságának, és ideje már, hogy egyszer ennek a komédiának véget vessünk. En kérdem a t. miniszterelnök urat, miért nem tesz már most előterjesztést a kvótabizottság megválasztására, hogy az kellő időben a ház elé terjeszthesse a maga megállapodásait, és hogy a királyi döntés elkerülésével ugy Magyarországon, mint Ausztriában a kvóta megállapítása a parlamentek által rendezhető legyen? És ha t. képviselőház, a tárgyalásokból arról fogunk meggyőződni, hogy a kvóta kérdésének rendezését az osztrák parlament késlelteti, akkor annak a következményeit ne viseljük mi a királyi döntésben bekövetkező magasabb kvóta alakjában, hanem azok, a kik az ügynek parlamenti elintézése elé ilyen akadályokat gördítenek. (Helyeslés a néppárton.) T. képviselőház! A törvényhozásnak egyik legfontosabb kérdését fogja képezni az 1903-ban lejárandó nemzetközi szerződések megkötése. A jelenleg érvényben levő szerződések olyanok, hogy azok mellett a megélhetés teljes lehetetlen. Es ha mindehhez hozzáveszszük azt. hogy ipari érdekeinket feláldozzuk a nélkül, hogy gazdasági érdekeinket megvédtük volna, akkor valóban olyan nehéz helyzetben vagyunk, a melyet továbbra is fentartani lehetetlenség, ha csak az országot gazdasági válságnak és veszélynek kitenni nem akarjuk. Az a hazafias kötelesség hárul tehát ránk, t, ház, hogy mindent elkövessünk, hogy ezen nemzetközi szerződéseknél az ország közgazdasági érdekeit érvényre juttassuk. De önöktől, t. szabadelvű párt és különösen a t. kormánytól ezt egyáltalán nem várhatjuk. Nem várhatjuk azért, mert egyáltalában nem világosítja fel a vámtarifa-tervekre nézve az országot, hanem teljesen bizonytalanságban tartja azt, E helyett azonban Hieronymi Károly t. képviselőtársam a felirati vitánál felállított egy tételt, a mely az osztrák kiegyezésre vonatkozik ugyan, de talán még inkább alkalmazható itt a nemzetközi szerződésekre nézve. Ez a tétel pedig abból áll, hogy ő elfogadta a kiegyezési törvényjavaslatot, nem azért, mintha az minden tekintetben jó és helyes volna, hanem mert ezt egy nemzetközi bilaterális szerződésnek kell tekinteni, a melylyel szemben a törvényhozásnak vagy az a feladata, hogy azt elfogadja, ugy a mint van, vagy pedig, hogy egyszerűen elutasítsa azt. A felállított tétel, t. képviselőház, lehet helyes és helytelen is. Hogyha a kormány ismerteti az ő szándékait, ha azok a közvélemény által megvitattatnak, azok felett a közvélemény ítélete kiformálódik és ezen ítélet alapján köttetnek meg azután ezek a nemzetközi szerződések : akkor az helyes lehet. Helytelen pedig ugy, a mint nálunk van alkalmazva, hogy azok