Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-39

12 január 28-án, kedden. 103 39. országos ülés 190 tását, szétosztását és az osztályok mellőzésével napirendre tüzesét elhatározni. Van szerencsém továbbá bemutatni az igazság­ügyi bizottságnak jelentését (írom. 53, 100) a román királysággal Bukarestben 1901-dik évi június hónap 14/27-dikén a bűntettesek kölcsö­nös kiadatása iránt kötött államszerződés be­czikkelyezését tárgyazó törvényjavaslatra vonatko­zólag, kérvén annak kinyomatását, szétosztását és az osztályok mellőzésével napirendre tűzését. Elnök: A beadott jelentések ki fognak nyo­matni, a ház tagjai közt szétosztatni és az osz­tályok mellőzésével annak idején napirendre tű­zetni. Nyegre László jegyző: Kabar Endre, az igazságügyi bizottság előadója! Rabár Endre, az igazságügyi bizottság elő­adója: T. képviselőház! Az igazságügyi bizott­ság a miniszterelnök urnak jelentését, a mely­lyel bemutatta a krajovai császári és királyi al­konzulátusnak teljes konzuli birói hatáskörrel történt felruházására vonatkozó 3438-dik számú rendeletet, f. hó 27-én tárgyalás alá vette. Van szerencsém az erre vonatkozó jelentést (írom. 26, 101)at.háznak bemutatni azzal, hogy ezen jelentést kinyomatni, szétosztatni és az osztályok mellőzé­sével annak idején napirendre tűzni méltóztassék. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején az osztályok mellőzésé­vel napirendre fog tűzetni. Következik napirend szerint a dunántúli helyiérdekű vasutrészvénytársaság tulajdonát ké­pező vasúti vonalak építésére és üzletére ki­adott engedélyokiratok egyesitéséről és a vasut­vonalak szállítási adómentességének a zalavölgyi helyiérdekű vasút szállítási adómentességével egységes időtartamban való megállapításáról szóló törvényjavaslatnak (írom. 16, 45) harmad­szor való olvasása. Nyegre Lászlő jegyző (olvassa a törvény­javaslatot). Elnök: Elfogadja a ház az imént felolva­sott törvényjavaslatot harmadszori felolvasásban is? (Igen!) Azt hiszem, határozatképen ki­mondhatom, hogy a ház a törvényjavaslatot har­madszori olvasásban is elfogadja. Mielőtt áttérnénk a napirend következő tárgyára, t. i. az 1902. évi állami költségvetés általános tárgyalására, a házszabályok 214. §-a alapján van szerencsém a háznak bejelenteni, hogy a pénzügyminiszter a költségvetés tárgya­lásának egész folyamára Papp Elek pénzügy­miniszteri osztálytanácsos urat bízta meg a szükséges felvilágosítások megadásával. Következik az 1902. évi állami költségvetés (írom. 68) általános tárgyalása. Az első szó illeti az előadó urat. Neményi Ambrus, a pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt ház! Annak a mostoha közgazdasági helyzetnek közepette, melyet a költségvetés bemu­tatásakor maga a pénzügyminiszter konstatált, kü­lönösen becses momentum az államháztartásnak biztosított egyensúlya és zavartalan rendje. Talál­kozunk ugyan, t. ház, (Halljuk! Halljuk.') mind sűrűbben a közvéleményben és ebben a házban is olyan hangokkal, melyek a keserűséggel vegyes bizonyos kicsinylésnek egy nemével emlegetik az államháztartásnak szerintök fényes helyzetét, a mely annál kirívóbb, minél komorabb közgazda­sági háttérből emelkedik ki. (Igaz! a szélsőbalon.) Különös iróniája az a sorsnak és a parlamentek történetében párját ritkító eset, hogy nekünk, kik a költségvetésnek úgyszólván hivatalból vagyunk védői — mert hiszen ha reálisnak és megfelelőnek nem ítélnők, akkor ezt a költség­vetést a bizottságban el nem fogadhattuk volna és elfogadására nézve ennek a háznak javaslatot nem tehetnénk — mondom, hogy mi, kik a költségvetésnek hivatalból volnánk védői, azokkal szemben, kik a költségvetést támadják, némely­kor bizonyítani vagyunk kénytelenek, hogy az állam gazdasága még sem olyan fényes, mint a milyennek mondják. Viszont állítom — és ha a t. ház figyelmével megajándékoz, ennek kimu­tatására fogok törekedni, — hogy már azért sem helyes az állam és a társadalom gazdasága között oly éles ellentétet konstruálni, mert ennek a költségvetésnek a tanúsága szerint az állam a maga rendezett gazdaságának eszközeivel sza­kadatlanul készíti elő a magángazdaság számára is, a kedvezőbb időknek visszatértét. Egy szóval, kimutatni akarom nem azt, hogy ez a költség­vetés reális, — mert ez bizonyításra nem szorul — hanem bizonyítani akarom egyrészt, hogy az előirányzásnak módszere, a melyet köve­tünk, helyes, másrészt pedig kimutatni akarom, hogy hol és milyen mértékben nyilatkoznak meg a költségvetésben a kincstárnak szempontjai mellett a társadalmi politikának szempontjai. Ha csak kényelmessé akarnám tenni fel­adatomat, akkor találhatnék bizonyára a költ­ségvetés körül ezeknél idillikusabb tájakat és kevésbbé vitatott kérdéseket is. De ugy érzem, t. ház, hogyha ezen kérdések mellett elhaladni akarnánk is, azok maguktól jelentkeznének en­nek a háznak színe előtt. Épen azért meg kell próbáim, hogy őszintén vizsgáljuk őket és igaz­ság szerint adjuk meg reájuk a választ. (Hall­juk ! Halljuk!) Ha valaki azt kérdi, t. ház, miféle vívmány van ebben a költségvetésben a társadalom szem­pontjából, akkor azt válaszolom, hogy az állam­háztartás biztosított egyensúlya puszta létezésé­vel is már szolgálatot tesz a társadalomnak, mivel a közgazdasági helyzet jobbra fordultának és a társadalom előhaladásának az államháztar­tási egyensúly az első feltétele. Vannak ennek az előhaladásnak egyéb feltételei és egyéb biz­tosítékai is. De mivel a magángazdaságnak és a magánhitelnek szabályozója nálunk az állam és az államnak hitele, ennélfogva biztosra lehet venni, hogy ezeknek a feltételeknek és ezeknek a biztosítékoknak a sorából alig érvényesülhetne bármelyik is rendezett államháztartás nélkül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom