Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

88 11. országos ülés 1901 november 18-án, hétfőn. dok itt, mig azt hiszem, hogy gyarló eszem és tehetségem szerint jót tudok alkotni, az ország érdekét tudom védeni és jót tudok önöknek tanácsolni, (Hosszas, élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) és jót és az állam érdekeinek megfelelőt tudok itt proponálni. (Helyeslés jobbfelöl.) Abban a perczben, a mikor arról győződöm meg, hogy nem tudom ezt teljesíteni, itt hagyom e helyet. Nem fogom bevárni Beöthy Ákos t. barátom tanácsát, sem nem megyek Szicziliába és nem fogok ott halottaktól tanácsot kérni, hanem bensőm parancsszavát követem és megyek e helyről, ha azt látom, hogy a kötelesség elhiv; addig pedig maradok itt és lelkiismeretesen teljesítem kötelességem. (Hosszas tetszés, éljenzés és taps jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Buzáth Ferencz: Csak rendeztessen magának ovácziót! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen, hogy ez a közbeszólás jóakaratú és mennyire naiv, mutatja az, hogy én nem tudtam, hogy Beöthy Ákos t. barátom mit fog nekem mondani. Sejthettem én a szicziliái hasonlatot? Hogy rendeztethessek tehát magamnak ovácziót? (Derültség a jobboldalon.) De már önöknek igen sajátságos a felfogásuk. A miniszterelnököt szabad támadni, arra szabad rázuditani olyan nyugodt politikusnak is, mint Beöthy tette, hogy múltjában nincs öröm, jövőjében nincs remény; erre szabad önöknek tapsolni. (TJgy van! jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Semmi kifogásom ellene: rendezzenek önök ovácziókat annak, a ki mondja; de mikor védem magamat ez ellen — és jogom van magamat megvédeni; — akkor azt mondják önök. hogy »ovácziót rendeztet magának!« (Hosszas, élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Felveszem újra beszédem fonalát. Áttérek, a mint beszédem elején már jeleztem, a válaszfelirati javaslatokra és azon szónokok beszédeire, kik azokat előterjesztették. A Kossuth Ferencz és Szederkényi Nándor t. képviselő ur által beadott felirati javaslatokat nem ajánlhatom a t. képviselőháznak, nem pedig, mert közöttünk és önök között, a közjogi kérdésekben oly nagy ellentét van, a melyet semmiféle diskusszió a kérdések mai állásában eltüntetni nem fog. Közöttünk áll az 1867 : XII. t.-cz. Önök azt mondják: a magyar állam nem exisztál, mert csak az állam, a melynek önálló külügye és teljesen elkülönített önálló hadügye van. Hát én beismerem, hogy a különállásnak és a függetlenségnek azt a mértékét, a melyet ez a két tétel, ez a két követelmény felállít, mi nem bírjuk. Sem a külügy elvált és önálló kezelésének, sem pedig a különálló hadseregnek birtokában nem vagyunk; de állítom, hogy az állami szuverenitásnak ezt a két emanáczióját sem vesztettük el; nem lemondással idegenítettük azt el, hanem megosztottuk az ő Felsége jogara alatt elválaszthatatlan kapcsolatban levő többi országok alkotmányos képviseletével együttesen és közösen. Magyarországon nincsen más törvény, mint az ezen országgyűlésen alkotott törvény, nincsen más állami akarat, mint ennek az államnak az akarata. S még ezekben a közössé tett ügyekben is a maga teljességében fenn van tartva az állami szuverenitás a törvényhozásban és a kormányzatban. A magyar állam törvényhozási, közjogi és belkormányzati teljes önállósága fenn van tartva és biztosítva az 1867: XII. t.-cz. által. Krasznay Ferencz: Papiroson! (Egy hang a baloldalon: Mit osztottunk meg?) Széll Kálmán miniszterelnök: Csak azokat a dolgokat és ügyeket osztottuk meg, a melyek az 1723-iki törvényezikkben felállított indivizibilis és inszeparabilis posszessziónak, az una et simul possessiónak a következései, a melyek annak a posszessziónak a védelmére, a közös védelem hatályosságának teljesítésére szükségesek. Ezek kezelését tettük közössé. így áll a kérdés és nem másképen. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: Nem közös, de kölcsönös védelem.') Nem kell közbeszólásokkal affirmálni; hiszen 34 esztendeje tudom már, hogy önök más nézeten vannak és mást követelnek. Én csak azt állítom, hogy ez a mi felfogásunk és mert ez a mi felfogásunk az önökétől egészen más és eltérő felfogás, nem fogjuk egymást meggyőzni. Ez az oka annak az ellentétnek, (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Ez nem felfogás dolga!) a mely köztem és azon felirat között első tekintetre van. Ezt a port itt el nem döntjük. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balról.) Az önálló vámterület kérdése a másik tétel, a mely végig vonul mindkét feliraton, s részben a harmadik feliratban is jelentkezik. A gazdasági helyzet egész komplexusának kérdése a felirati vitában sem meg nem vitatható, sem meg nem oldható. Ezzel foglalkozni fog a képviselőház a maga egész terjedelmében és igy az önálló vámterület kérdésével is. Én már a múlt esztendőben agy állítottam fel részemről a kérdést, hogy az önálló vámterületnek, vagy a gazdasági szövetségnek a kérdése Ausztriával magában véve önczélt nem képezhet. Onczélt egyik sem képezhet. A czél magában a gazdasági berendezkedésben áll. (Ugy van! jobbfelöl.) Akár a különálló vámterület, akár pedig az Ausztriával való vámszövetség nem egyéb, mint a gazdasági kérdések megoldásának módozata. (TJgy van! jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Mindegyik megoldás eminens és nagy kérdéseknek egész tömegét foglalja magában; mindegyik módozatnak meg van. — higyjék el azt t. képviselőtársaim nekem, a ki évtizedeken át foglalkoztam evvel a kérdéssel — a maga árnyékoldala, és megvan fényoldala is, ha a közös vámterület hive vagyok az 1867: XII. tcz. szelleme szerint, mert az a törvény a közös vámterületi berendezkedésre mutat rá első sorban. T. képviselőtársaim odaát abba a fényes képbe, a melyet a magyar politikai államnak