Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

11. országos ülés 1901 november 18-ári, hétfőn. 87 kúriai bíráskodási törvény? (Helyeslés a jobboldalon.) Én egyszerűen csak azt mondtam, hogy a magam vezetésének erejével akarom azt megtartani. Nem csináltam-e a curiai bíráskodási törvényt és nem csináltam-e oly szigorú és messzemenő rendszabályokkal, hogy ezeknél messzebb menő rendszabályokat senki sem proponált a képviselőházban, a mikor tárgyaltuk? (Nagy zaj balfelöl. JJgy van! jobbról. Elnök csenget.) Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy elhibáztam a dolgot akkor, a mikor megcsináltam a paktumot, mert akkor nem ide kellett volna állanom, a mint mondja, hanem azt kellett volna mondanom és azt mondta volna ő a koronának, hogy jöjjön az ellenzék és senki egyéb, nem pedig ilyen paktum, a mely létesített akkor megállapodásokat, a melyeknek alapján a kormány a kormányzás gyeplőit a kezébe vette. Az — gondolom — mégis a közélet teljes felforditása és a piramisnak feje tetejére állítása, ha valaki azt kívánja, hogy egy nagy többséggel szemben, a mely akkor volt a képviselőházban, annak a többségnek tökéletes kizárásával, az ellenzék jöjjön kormányra, a mely nem lett volna képes magából többséget csinálni. (Halljuk! Halljuk!) A politikai jryrarűisnak ilyen feje tetejére való állításával nem lehet szanálni nehéz helyzeteket; ilyennel csak elmérgesiteni és a lehetetlenségig vinni lehet a különben is komplikált szituácziókat. (JJgy van! a jobboldalon.) Ez, bocsánatot kérek, nem politika. Ez vindikta. Ez dekapitaczió. így politikát nem lehet csinálni sehol a világon. Még egy társadalmi körben, egy egyletben sem lehet így politikát csinálni. Nem lehet azt megcsinálni az ország házában sem és igy nem lehet azt csinálni az urak számára a nemzet kisebbségével és többségével. Ezt csak igy lehet csinálni gyakorlatilag, ahogyan én csináltam, különben a helyzetnek teljes elrontása és nem megjavítása állhat elő. T. barátom azon erős hangon odavetett vádjával, hogy változás, a mint ő magát kifejezte, nincsen és hogy ő azt be fogja bizonyítani, kíváncsivá tett (Halljuk

I Halljuk a joboldahn) az argumencziónak ugy a számbeli, mint a minőségbeli fajtájára és sorozatára. Az én t. barátom engedjen meg, de nem tudott felhozni egyebet, mint három kérdést. Mind a három olyan, a melyeket a múlt országgyűlésen igen bőven, igen részletesen, igen hosszasan tárgyaltunk ebben a képviselőházban és a melyekre vonatkozólag én bebizonyítottam — és talán eredménynyel — hogy annak az álláspontnak van igaza, a melyet én képviselek és nem a velem szemben ülők álláspontjának. Rakovszky István: Van-e rendszerváltozás, vagy nincsen? (Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Horánszky Nándor: Majd tisztába jövünk vele! Széll Kálmán miniszterelnök: Ha megengedi a t. képviselő ur és a mennyiben türelme engedi, (Derültség a jobboldalon) majd rákeriilök erre is. (Tetszés jobbfelöl.) Rakovszky István: El is várjuk. Sokáig várunk arra! (Ugy van! a bal- és a szélsőbal ohlalon. Felkiáltások a jobboldalon: Van idő!) Polczner Jenő: Fél esztendeje várjuk! Széll Kálmán miniszterelnök: Majd a képviselő urak aztán el fogják nekem egyenként mondani, hogy tudtam-e bizonyítani vagy nem, hanem az ilyen közbeszólások magukban nem bizonyítanak semmit. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A terrénum itt megvan. Én nem a vita bezárása után beszélek, hogy utánam már senki se szólhasson. Tessék még utánam beszélni' akárhánynak és akkor tessék bizonyítani, hogy nekem nincsen igazam, nem pedig egyes közbeszólásokkal, a melyeknek valamenynyijére nem válaszolhatok. (Felkiáltások a jobboldalon : Ez is rendszerváltozás!) Az én képviselőtársam a fejtegetéseit azután azzal végzi, hogy Szicziliában az a szokás, hogy a kinek halottai vannak, az azoktól a halottaktól kérdezi meg, hogy mit tanácsolnak neki. T. barátom ezt az ottani mondakörből vett dolgot ajánlja nekem és azt mondja, hogy gondoljak elődeimre, a kik egyike ezen a kérdésen, másika a másik kérdésen, harmadika a harmadik kérdésen bukott meg. Köszönöm a tanácsot. Nem vitatom most, nem is tartozik ide, hogy elődeim közül melyik mi miatt bukott meg. Nem is vezet az semmire. Hanem azt a tanácsot — tisztelettel legyen kijelentve — még sem fogadom el, ha Szicziliában foganatos is. (Derültség jobb felöl.) Én más dolgot fogok magam előtt tartam: azt a tanácsot, a mit én adok magam magamnak. (Élénk tetszés és helyeslés jobb felöl.) Tanácsot fogok kérni nem elődeimtől, hanem egy hozzám közelebb állótól. Az után fogok indulni, aztán magamat fogom lelkiismeretemben megkérdezni, hogy mit tegyek majd akkor, a mikor kötelességérzetem és meggyőződésem összeütközésbe jönnek a helyzettel és azt a parancsszavat érzem magamban, hogy erről a helyről elmenjek. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Ez^ lesz az én iránytűm, ez lesz az én csillagom. (Elénk tetszés helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl.) Nem kell halottakat ébresztenem, nekem nincs szükségem arra, hogy én halottakat idézzek, hogy én csontokat ássak, (Ugy van! jobb felöl) se politikaiakat, se másokat. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Én a<: én meggyőződésemnek tisztaságában és őszinteségében találom meg azt az erőt, (Elénk tetszés jobbfelöl) a mely engem mindig kisért, a melyet — és ezt nyugodt lelkiismerettel, nyílt homlokkal vallhatom — soha, politikai pályám egész lefolyása alatt meg nem sértettem egy izében, egy momentumában sem. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Ez lesz az én szemem előtt. Addig mára-