Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

86 11. országos ülés 1901 tételre ki tudom mutatni — javította a szituácziót, még pedig lényegesen, ugy pénzügyi, mint gaz­dasági tekintetben. (Ugy van! Ugy van! jibb­ról.) Mivel bizonyítja hát be nekem ezt az én t. barátom, a ki akkor nem itt ült, nem is ült ott, a hol most, hanem akkor ott ült a sarkon. (A szélsőjobbra mutat.) Beöthy Ákos: Én?! 1875-ben az országgyű­lésen sem voltam! Széll Kálmán miniszterelnök: Annak egy részében mégis. A végén biztosan itt volt. És ha t. barátom később maga nem is, de hát azok a jiolitikusok, a kikhez az ő rokonszenve és politikai nézetének identitása akkor fűződött — és ezt t. barátom nem fogja megtagadni tőlem, a ki e részben igen jól ismerem az összes antecze­dencziákat — mondom, azok az urak, a kik akkor ott ültek és a kikhez t. barátom közel állott és tartozott politikailag, nagy csatákat vivtak itt velem pénzügyi és gazdasági kérdésekben egyaránt, velünk szemben ellenzéket alkottak, de én azt nem hallottam tőlük akkor sem és nem liallottam azután sem, hogy bennünket akkor avval a váddal illettek volna, a melyet most t. barátom ma reám zúdított: hogy az a magyar államiság elhomályositásával és a ma­gyar állameszme következményeinek negligálásá­val osztrák jxditikával szaturálta az országot. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Soha ilyennel nem illettek, és igazság szerint nem is illethet­tek, mert igen jól tudták, hogy ka ilyennel illet­tek volna, ez a vád alaptalan. Ha volt köztünk különbség e részben, joggal mondhatom, hogy némely nemzeti kérdésben hátrább állott. Holló Lajos: 30 év óta nem volt itt nem­zeti politika! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja t. barátom, hogy az én keblem nyitva van na­gyon sokaknak. Nem tagadom, hogy én tárt kebellel járok és szívesen keblemre fogadok min­denkit, ha hozzám politikai vagy egyéni biza­lommal közeledik. De ne gondolja, hogy nem ismerem az emberem ; sőt még tovább megyek : én annál is jobban kitárom keblemet, mint a mennyire t. barátom a befogadásnak tért kivan. Én voltam az, a ki alig hogy miniszterelnök lettem, kifejeztem azt a kívánságomat, hogy az én t. barátom itt szemben üljön velem és neki alkalma legyen velem itt csatázni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És később, a mostani választásoknál nem ajánlatot tettem, de örömö­met fejeztem ki, hogy ő Kassa képviselője lett. (Mozgás a bál- és a szélsőbaloldalon. Élénk helyes­lés jobbról.) Nem volt okom megbánni, nem is dicsek­vésből mondom, csak örömömnek akarok kifeje­zést adni... Kubik Béla: Ez nem gavallér-tempó. (Zajos ellenmondás. Halljuk Halljuk! jobbról.) Széll Kálmán miniszterelnök; Engedelmet kérek, igenis az, mert azt mondom, nem di­csekvésből mondom, hanem örömömnek akarok wember 18-án, hétfőn. kifejezést adni; sokkal jobban ismertem és tud­tam én minden gondolatát Beöthy Ákosnak, hogy­sem azt hittem volna, hogy ő támadásainak az érdességéből azért valamit is enged, mert tudja, hogy én őt itt örömmel látom. Én nem is akar­tam ezt, hanem én alkalmat akartam neki adni már 1899-ben, hogy itt szemtől-szembe küzdjön meg velem, szemtől-szembe küzdjünk meg olyanért, (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon) a mi az ő nemes szivében benne van: küzdjünk az igazságért és küzdjünk az ország érdekeiért és semmi másért, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) mert minden egyéb tőle távol van, a mint tőlem is távol van. Hát én ennek csak örülök, és kifejezést adok örömömnek azzal szemben, a ki engem az­zal vádol — mert ha nem vádolt volna, nem tettem volna ezt — hogy én befogadok minden­kit, a ki hozzám közeledik. Ezért hoztam fel és nem másért. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Olay Lajos: Igaza van, uri dolog! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a t. képviselő ur, hogy: Azonban bármennyit fo­gadok is ide be (Halljuk! Halljuk,!) nem lesz abban nagy köszönet, mert hiszen igen rövid idő alatt elhagynak majd azok engemet és a kik ma hozsannát kiáltanak, crucifiget fognak ki­áltani. Nohát, t. barátom, lehet, hogy a t. bará­tom jóslata bekövetkezik. Lehet. Nem hiszem azonban, hogy oly módon és olyan formában. A jelen, a történtek, az adott helyzet, a tény azonban nem ad a t. kéj>viselő barátomnak iga­zat, hanem az ellenkezőt állítja. Hiszen kérem, én már közel három esztendeje ülök itten és körül­belül átértem az átlagát annak az időnek, a melyet azok a dicsért kormányok, azok a dicsért 75 előttiek t. i., a melyeket ő támogatott, álta­lában elértek. Akkor nem volt ez baj. Azonban azóta baj van, a mióta én ülök itten és a mióta általában nem egy utakon járunk. Ez levon az itélet objektivitásából. Felhozza t. barátom a tiszta válasz­tás ügyét és azt elismeri, hogy most másképen mentek e tekintetben a dolgok. De mondja: Az intenczió szép, hanem'institutiv garancziákat kivannak; mert a mint mondja: »Nem is volt az máma virtus.« Hát, engedelmet kérek, ha tiszta válasz­tások követeltetnek és ha erre a kormány, a miniszterelnök tőle telhetőleg megcsinálja, hogy a mennyire emberileg lehetséges. — mert abso­lut tisztaságot alkotmányos küzdelemben elérni sohasem lehet — ő a maga részéről elő fogja mozditani és ha ez bekövetkezik, akkor már nem virtus. Virtus volt azonban addig, mig be nem következett; addig a választások után hónapokon át nem is élt az egész világ másból, mint ebből; most semmi érdem ebben nincs. Azt mondja t. barátom, hogy institutiv garancziákat kívánna, mert az én két szemem nem elég. Teljesen igaza van. De hát nem institutiv garanczia-e a'

Next

/
Oldalképek
Tartalom