Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

11. országos ülés 1901 november 18-án, hétfon. 81 nek számlájára írandó. {Élénk helyeslés balfelöl. Mozgás jobbfelöl,) És ezzel, t. képviselőház, áttérek b. Bánffy Dezsőnek kormányzatára, a mely alatt ez a kérdés akuttá vált. B. Bánffy Dezső kor­mányzata a bohózatjátéknak és a réniura­lomak zagyvalékát képezi. (Élénk éljenzés és taps balfelöl.) A rémuralomra azért volt szük­ség, mert ezt a politikát másként keresztülvinni nem lehetett. Ismeretesek a b. Bánffy Dezső kormányza­tának viselt dolgai. Először a választási atro­czitások, azután az ischli klauzula, a mely a magyar nemzet gazdasági önállóságát az osztrák fenhatóság jármához szegezte ; (Ugy van! balfe­löl) épen ugy, mint a hogy a Dózsa-lázadás után a jobbágyságot örökös szolgaságra kárhoz­tatták, épen ugy akarta ez az ischli klauzula Magyarországot örökös robotolásra kényszeríteni. (ügy van! balfelöl.) Jött azután, t. képviselőház, a lex Tisza, mely a politikai életnek súlypontját a parla­mentből a kormánypárti klubba akarta helyezni, megállapítván egy intézvényes klub-diktaturát. Rakovszky István: Ki irta alá elsőnek ? Kubik Béla: Széll Kálmán! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát nem igaz! (Derültség.) Nem tartottam érdemesnek eddig erre felelni, de most megmondom, hogy nem igaz! Beöthy Ákos: Ismeretes, hogy a Bánffy­kormánynak ezen üzelmei a képviselőház ellen­zékét egy kétségbeesett harczra provokálták, melyet a túloldalon obstrukcziónak^ parlamentá­ris forradalomnak kereszteltek el. Én a magam részéről tisztában voltam azzal, hogy ez az álla­pot bizonyítja a helyzetnek tarthatatlanságát, bizo­nyítja az illető kormányrendszernek teljes elzüllé­sét. Nem kételkedem abban, hogy pl. Angliában is, ahol egészséges közélet van, így hangzott volna a választóknak verdiktje; nem kételkedem ab­ban sem, hogy ha Deák Ferenczet kérdezi meg a korona, ő is ilyen értelemben adott volna ta­nácsot. Azonban más megoldás fogadtatott el, amelyben, amint tudom, résztvettek a képviselő­ház összes pártjai, s amelynek jóhiszeműségéhez ily módon kétség nem fér. Ismeretesek ennek az u. n, paktumnak a következményei: br. Bánffy Dezső távozása, a miniszterelnök urnak kor­mányralépte, s bizonyos konkrét intézkedések, melyekről mindjárt szólani fogok. Kénytelen va­gyok kimondani, hogy ezt az egész paktumot egészségtelen dolognak tartom. Madarász József: Világos, az is volt. Beöthy Ákos: El volt annak hibázva a kiin­dulási pontja, fél-rendszabály volt és hamis hely­zetet hozott létre. Mikor én magamnak ezt a véleményt megalkottam, a lehető legnagyobb tárgyilagossággal jártam el, s minden képzelhető előnyt számbavettem. Készséggel beismerem, hogy igen nagy a különbség Bánffy Dezső és Széll Kálmán személyisége között; készséggel KÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. I. KÖTET. beismerem, hogy a miniszterelnök ur teljes politikai és parlamentáris minősitvénynyel bir. Az embernek igazán megkönnyebült a szive, mikor azok után az oktondiságok és okvetetlen­ségek után, (Derültség balfelöl) melyeket előbb hallott, végre szakszerű színvonalon álló fejtege­téseket hallhatunk. Beismerem azt is, hogy a miniszterelnök ur a parlament vezetését igen jó formák között csinálja. Nem arra dolgozik, hogy ellenségeit legyőzze, lefőzze, hanem meggyőzni és érvekkel akarja őket kapaczitálni. Elismerem azt is, hogy intencziói helyesek. Megalkotott két fontos törvényt, az összeférhetlenségi törvényt s a kúriai bíráskodásról szólót, a melyek közül az egyik a választások tisztaságát, a másik a parlamentáris erkölcsök tisztaságát akarta létre­hozni. Sőt azt is elismerem, hogy a választások ő alatta másképen történnek, habár megvallva az igazat, (Halljuk!) ez nem volt valami nagy virtus, mert a t. túloldal úgyis vérbőségben, tultengésben szenvedett, (Ugy van balfelől) egy kis lecsapolás nem ártott, hiszen megmondta egyszer egy naiv lelkű kormánypárti képviselő, hogy »igen sok az eszkimó és kevés a fóka«. (Derültség balfelől) De ez már az éremnek másik lapjára tartozik, a mint oda tartoznék az is, hogy elvégre azok a jó intencziók és tulaj­donok mind csak személyes biztositékot képez­nek, nekünk pedig intézvényes biztosítékokra van szükségünk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az összeférhetlenségi törvény szerintem félrendszabály: azon gyógymódok közé tartozik, a melyeket, — gondolom — szimp­tomatikusoknak neveznek, a melyek a tüneteket eltüntetik, de nem hatnak el a bajnak mélyéig. A baj gyökerei mélyen fekszenek a kormány­rendszerben, továbbá abban az általános társa­dalmi kórságban, hogy az embereknek nagyobb része többet költ, mint a mennyije van, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ez már igaz! Beöthy Ákos: ... és ezt azután másképen akarja helyrepótolni. Félrendszabálynak tartom a kúriai bírásko­dást is. Megengedem, t, ház, hogy az a válasz­tási atroczitásokat megnehezíti vagy lehetetlenné teszi, a stomfai, girálti, nyitrai választások nem fognak előfordulni, de nem segit a kúriai bírás­kodás a közvetett presszión, nem hozza létre az egyensúlyt az ellenzék és a kormánypárt között, (Ugy van! Ugy van! bálfelöl) tovább is fennáll a kormányzati mindenhatóság, a hatalmi mono­pólium, a inelj T ek következtében az a sok kapasz­kodó ós akarnok mind odatódul és csinál a mi­niszterelnök úrral szemben olyan bálványimádást, (Tetszés és helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) a mely valójában nem eshetik az embernek jól. Rakovszky István: Igaz! Ugy van! Ott ül­nek! (Mozgás és derültség a jobboldalon. Egy hang jobb felöl: Ott r meg egymást bálványozzák!) Beöthy Ákos: Én emlékeztetem rá a t. minisz­terelnök urat, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mikor mi ketten szerencsések voltunk egy párton le­li

Next

/
Oldalképek
Tartalom