Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-11
11. országos ülés 1901 november 18-án, hétfon. 81 nek számlájára írandó. {Élénk helyeslés balfelöl. Mozgás jobbfelöl,) És ezzel, t. képviselőház, áttérek b. Bánffy Dezsőnek kormányzatára, a mely alatt ez a kérdés akuttá vált. B. Bánffy Dezső kormányzata a bohózatjátéknak és a réniuralomak zagyvalékát képezi. (Élénk éljenzés és taps balfelöl.) A rémuralomra azért volt szükség, mert ezt a politikát másként keresztülvinni nem lehetett. Ismeretesek a b. Bánffy Dezső kormányzatának viselt dolgai. Először a választási atroczitások, azután az ischli klauzula, a mely a magyar nemzet gazdasági önállóságát az osztrák fenhatóság jármához szegezte ; (Ugy van! balfelöl) épen ugy, mint a hogy a Dózsa-lázadás után a jobbágyságot örökös szolgaságra kárhoztatták, épen ugy akarta ez az ischli klauzula Magyarországot örökös robotolásra kényszeríteni. (ügy van! balfelöl.) Jött azután, t. képviselőház, a lex Tisza, mely a politikai életnek súlypontját a parlamentből a kormánypárti klubba akarta helyezni, megállapítván egy intézvényes klub-diktaturát. Rakovszky István: Ki irta alá elsőnek ? Kubik Béla: Széll Kálmán! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát nem igaz! (Derültség.) Nem tartottam érdemesnek eddig erre felelni, de most megmondom, hogy nem igaz! Beöthy Ákos: Ismeretes, hogy a Bánffykormánynak ezen üzelmei a képviselőház ellenzékét egy kétségbeesett harczra provokálták, melyet a túloldalon obstrukcziónak^ parlamentáris forradalomnak kereszteltek el. Én a magam részéről tisztában voltam azzal, hogy ez az állapot bizonyítja a helyzetnek tarthatatlanságát, bizonyítja az illető kormányrendszernek teljes elzüllését. Nem kételkedem abban, hogy pl. Angliában is, ahol egészséges közélet van, így hangzott volna a választóknak verdiktje; nem kételkedem abban sem, hogy ha Deák Ferenczet kérdezi meg a korona, ő is ilyen értelemben adott volna tanácsot. Azonban más megoldás fogadtatott el, amelyben, amint tudom, résztvettek a képviselőház összes pártjai, s amelynek jóhiszeműségéhez ily módon kétség nem fér. Ismeretesek ennek az u. n, paktumnak a következményei: br. Bánffy Dezső távozása, a miniszterelnök urnak kormányralépte, s bizonyos konkrét intézkedések, melyekről mindjárt szólani fogok. Kénytelen vagyok kimondani, hogy ezt az egész paktumot egészségtelen dolognak tartom. Madarász József: Világos, az is volt. Beöthy Ákos: El volt annak hibázva a kiindulási pontja, fél-rendszabály volt és hamis helyzetet hozott létre. Mikor én magamnak ezt a véleményt megalkottam, a lehető legnagyobb tárgyilagossággal jártam el, s minden képzelhető előnyt számbavettem. Készséggel beismerem, hogy igen nagy a különbség Bánffy Dezső és Széll Kálmán személyisége között; készséggel KÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. I. KÖTET. beismerem, hogy a miniszterelnök ur teljes politikai és parlamentáris minősitvénynyel bir. Az embernek igazán megkönnyebült a szive, mikor azok után az oktondiságok és okvetetlenségek után, (Derültség balfelöl) melyeket előbb hallott, végre szakszerű színvonalon álló fejtegetéseket hallhatunk. Beismerem azt is, hogy a miniszterelnök ur a parlament vezetését igen jó formák között csinálja. Nem arra dolgozik, hogy ellenségeit legyőzze, lefőzze, hanem meggyőzni és érvekkel akarja őket kapaczitálni. Elismerem azt is, hogy intencziói helyesek. Megalkotott két fontos törvényt, az összeférhetlenségi törvényt s a kúriai bíráskodásról szólót, a melyek közül az egyik a választások tisztaságát, a másik a parlamentáris erkölcsök tisztaságát akarta létrehozni. Sőt azt is elismerem, hogy a választások ő alatta másképen történnek, habár megvallva az igazat, (Halljuk!) ez nem volt valami nagy virtus, mert a t. túloldal úgyis vérbőségben, tultengésben szenvedett, (Ugy van balfelől) egy kis lecsapolás nem ártott, hiszen megmondta egyszer egy naiv lelkű kormánypárti képviselő, hogy »igen sok az eszkimó és kevés a fóka«. (Derültség balfelől) De ez már az éremnek másik lapjára tartozik, a mint oda tartoznék az is, hogy elvégre azok a jó intencziók és tulajdonok mind csak személyes biztositékot képeznek, nekünk pedig intézvényes biztosítékokra van szükségünk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az összeférhetlenségi törvény szerintem félrendszabály: azon gyógymódok közé tartozik, a melyeket, — gondolom — szimptomatikusoknak neveznek, a melyek a tüneteket eltüntetik, de nem hatnak el a bajnak mélyéig. A baj gyökerei mélyen fekszenek a kormányrendszerben, továbbá abban az általános társadalmi kórságban, hogy az embereknek nagyobb része többet költ, mint a mennyije van, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ez már igaz! Beöthy Ákos: ... és ezt azután másképen akarja helyrepótolni. Félrendszabálynak tartom a kúriai bíráskodást is. Megengedem, t, ház, hogy az a választási atroczitásokat megnehezíti vagy lehetetlenné teszi, a stomfai, girálti, nyitrai választások nem fognak előfordulni, de nem segit a kúriai bíráskodás a közvetett presszión, nem hozza létre az egyensúlyt az ellenzék és a kormánypárt között, (Ugy van! Ugy van! bálfelöl) tovább is fennáll a kormányzati mindenhatóság, a hatalmi monopólium, a inelj T ek következtében az a sok kapaszkodó ós akarnok mind odatódul és csinál a miniszterelnök úrral szemben olyan bálványimádást, (Tetszés és helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) a mely valójában nem eshetik az embernek jól. Rakovszky István: Igaz! Ugy van! Ott ülnek! (Mozgás és derültség a jobboldalon. Egy hang jobb felöl: Ott r meg egymást bálványozzák!) Beöthy Ákos: Én emlékeztetem rá a t. miniszterelnök urat, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mikor mi ketten szerencsések voltunk egy párton leli
