Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

82 11. országos ülés 1901 november 18-án, hétfőn. hetni, az a párt a mi vezérünket, Deák Eerenczet másképen dicsőitette, mint a hogy őt dicsőitik. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Igaz. azt lehet mondani, hogy hiszen utóvégre ez csak a kezdet; várjuk meg a folytatását, várjuk a végét. Igen, de épen itt jelentkezik az, a miről előbb beszéltem, hogy ennek a paktumnak a kiindulási pontja teljesen el volt hibázva. A t. miniszterelnök ur szerény felfogásom szerint nem fogta fel a helyzetet, és nem vonta le annak konzeqtiencziáit. A helyzet világos és tiszta volt; egy dilemmának két szarvában jelentkezett, a melyek öklelő karjai közül nem lehetett kibontakozni. A miniszterelnök urnak igy kellett volna szólania a koronához : (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsobaloldalon.) Vagy jól csinálta br. Bánffy Dezső a dolgot, akkor én rám szükség nincsen, vagy nem jól csinálta, a többség és a korona bizalma daczára, akkor pedig mélyebben kell szántani, teljes személyi és rendszerváltozást kell behozni. (Helyeslés balfelöl.) Igen, t. képviselőház, teljes személyváltozás. Én egy nagy politikai követelményből indulok ki, a melyet röviden igy fejezek ki, hogy: expiaczio. (Tetszés bal felöl.) Rakovszky István : Ugy van ! Ugy van ! Beöthy Ákos: — vezeklés, bűnhődés. Nem indulok szürke elmélet és transzczendentális metafizika után, de kiindulok konkrét parlamentáris precedensekből. Emlékeztetem a t. miniszter urat Kerkápolyi és gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszterek esetére. Ok hibát követtek el, és akkor ide jöttek a ház szine elé, bevallották hibájukat és azt mondták, hogy ezeket a hibákat expiálni kell. Ha ez történt a pénzügyi deficzittel, mennyivel inkább kellett volna ennek történni a politikai deficzittel (Ugy van! Ugy van! balfelöl.), a mi a választási atroczitásokban, az ischli klauzulában és a lex Tiszában kifejezésre jutott. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) És rendszerváltozás! Legalább is annak kellett volna történni, hogy a korona a leghatározottabban és a legünnepélyesebb formában dezavuálja az előbbi rendszert, ép ugy, mint Ferencz császár 1825-ben tette, a mikor azt mondta, hogy a történt dolgok atyai szivünknek fájnak. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) »Praeteritos evenlus paterni cordi nostro aeque^ mgratus fuisse.« (ElénJc tetszés bal felöl.) És ezt két nagy mozzanat követeli. Az egyik egy elvi mozzanat, t. i. a tiszta helyzetnek a mozzanata, a melyről már a múlt napokban Rakovszky István t. képviselőtársam szólott. A parlamentáris rendszer a tiszta helyzetek rendszere. Ez azt teszi, hogy a közvéleménynek mindig tisztában kell lenni azzal, hogy micsoda politikai irányok helyesek, vagy helytelenek, és hogy ki az a politikus egyéniség, a ki bizalmat érdemel és ki nem. (Ugy van! Ugy van! a balés szélsobaloldalon.) Az egész parlamentáris rendszer egy állandó kontradiktorius eljárást instituál, az eszméknek és a személyiségeknek harcza az: győzzön a mi jobb, a közvélemény és a parlament ráüti a pecsétet. (Tetszés balfelöl.) Mikor Angliában megbukott Disraeli és Gladstone, ez nemcsak azt jelentette, hogy az egyiknek a keleti, a másiknak az irlandi politikája bukott meg, de ez egyszersmind tanulságul szolgált a jövőre nézve is, hogy ettől a politikától tartózkodni kell. (Helyeslés balfelöl.) Minálunk ebben az irányban teljesen félszeg a helyzet. Egymásután buknak meg a miniszterek, de ennek politikai tanulsága soha sincsen megállapítva, a szabadelvüség bő köj>eny

r

ege elfed mindent. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsobaloldalon.) És most is abban a csodálatos helyzetben vagyunk, hogy szemben állott egymással a lex Tisza és az obstrukczió, és senkinek az országban nincsen pozitív támpontja arra nézve, hogy a kettő közül melyik volt a helyes. De, t. ház, ezt sürgette egy nagy gyakorlati követelmény is, mert csak az állotta volna útját annak, hogy a régi rendszer iránya és emberei vissza ne jöjjenek. Most igen könnyű az ő játékuk. Azt mondják kérem, igaz, hogy Széll Kálmán proklamálta a törvényt, a jogot és igazságot; de hiszen egy szóval sem mondta azt, hogy előbb nem volt törvény, jog és igazság. (Tetszés bal felől.) Nem is mondhatta, mert az előbbi kormánynak minden ténykedésében az ő keze is benne volt. (Elénk helyeslés és tetszés ! _ Ugy van! Ugy van! balfelöl.) És így t. ház mi történik ? Először az, hogy azt foghatják mondani, hogy a mi történt, az egész paktum csak egy expediens volt, hogy a hínárból kijöjjenek; majd azután, mikor rendes állapotok lesznek, visszajönnek ők, mert csak ők tudnak rendet csinálni. És erre nézve vannak komoly és aggasztó tünetek. Itt van az, a mi b. Bánffy Dezsővel történt, vagy tulajdonképen nem történt: a Neue Ereié Pressének leleplezései, melyek őt azzal vádolták, hogy az alkotmányt fel akarta forgatni. Nemcsak, hanem sokan, szavahihető emberek, azt állították, hogy b. Bánffy Dezső nekik azt mondta, hogy ő az utolsó magyar alkotmányos miniszter. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Állapodjunk meg kérem egy kissé ennél a dolognál és vizsgáljuk, mit jelent ez. Ez azt jelenti, hogy a magyar király az ő fogadalmát és esküjét meg fogja szegni. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Én ugy tudom, hogy a parlamentáris kormány az 1848-diki III. t.-czikken alapul. Ha tehát a korona egy államcsinynyel azt megszünteti, akkor ez a törvény sértetett meg. Kérdem én a t. kópviselőháztől: ha valaki itt az ellenzék padjairól felállana és elmondaná azt, hogy államcsíny készül, az alkotmány veszélyben van, a t, miniszterelnök ur az utolsó alkotmányos miniszter, — nem tartaná-e a t. miniszterelnök ur kötelességének felállani és ezt a leghatározottabban visszautasítani? (Ugy van! Ugy van! Felkiáltások; Világos! balfelöl.) Ellenben meg-