Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-10

id. országos ülés 1901 november 16-án, szombaton. 69 hajtják végre, hanem különféle vexatórius adminisztratív eljárásokkal még türhetetlenebbbé teszik. Hát ez az a benső viszony szövetségeseink közt? Hisz sokkal jobb volna, ha általában nem volnánk benső viszonyban, mert ekkor talán jobban bánnának velünk, talán anyagi jólétünkre is tekintenének, mig igy azt hiszik, hogy egészen a zsebükben vagyunk. A hármas szövetséget is nagyon dicsérik itt Magyarországon és nem tudják ennek a fontosságát eléggé tolakodó módon, folyton folyvást szemünk elé állítani, mint hogyha azon kivül nem is lenne külföld. T. ház! Magam is a hármas-szövetség hive vagyok, azon föltétel alatt, hogy az a mi külpolitikánk önállóságát ne érintse; hogy elviselhetlen terheket e czimen az ország népeire ne rakjanak, (Helyeslés balfelöl) és hogy anyagi jólétünket az ne veszélyeztesse. És, t, ház, ha azt nézzük, hogy vájjon van-e a hármas-szövetségből akár politikai, akár gazdasági tekintetben igazi hasznunk, ugy nagyon szomorú mérleget kapunk. Egész mások a viszonyok most, mint voltak 1879-ben, a midőn a két császár-szövetség megköttetett. Elmondtam a delegáczióban, hogy akkor Németországnak csak két összetüzési pontja volt: az egyik Olaszors?ág, a másik Francziaország. Azóta Németország nagy gyarmati politikát kezdett; ez által nagyobb területeket szerzett; több lett az összetüzési pontok száma és több lett a veszély is Németországra nézve, a mit azzal akar pótolni, hogy folyton növeszti haderejét, és a mennyiben saját haderejével nem képes tökéletesen kiegyenliteni hiányokat, a mi vállainkra is rak terhet. Az uj német vámtarifa pedig gazdaságilag tökéletesen tönkre tesz bennünket. (Ugy van! a, bal- és ssélsobaloldalon.) Hát ez az a benső viszony, r a melyről Falk Miksa t, képviselő ur szólt! Én elismerem, hogy az uralkodó német császárnak szándokai a legloyalisabbak, a legegyenesebbek és a legbarátságosabbak lehetnek, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a fejedelmek szemében nagy súlya van a tradiczióknak; hogy a tradiczióknak egész súlya rájuk nehezedik, és hogy sokszor intézkedéseik, tetteik is ezek által befolyásoltatnak ugy, mintha egy vis majorral állanának szemben. Nem tehetek róla, de ha a múlt két századon végig tekintek, azzal a jelenséggel kell találkoznom, hogy a porosz politika kétszáz éven át mindig az volt, hogy Ausztriát, ahol lehetett, károsította. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Madarász József: Jól teszi! Rakovszky István : Ausztriát támadta s a clynasztia ellen állást foglalt. (Ugy van! bal felöl.) Ez hagyományos politika náluk, t. ház. Hiszen tudjuk, hogy a 7 éves háború után II. József császár, a ki éles szemmel belátta, hogy azokat a nagyon értékes, gazdag és szép tartományokat, t. i. Németalföldet nem tarthatja meg, csereszerződésre akart lépni a bajor fejedelmi házzal; be akarta azt cserélni a szegényebb, de országához közelebb fekvő, abba jobban beillő Bajorországgal, és ekkor Poroszország volt az, a ki ezt meghiúsította és a ki ennek lehetőségét casus belli-ként állította oda. 1815-ben Poroszország meg akarta szerezni Szászországot és csak Tayllerand tiltakozó szava volt képes őt ettől elriasztani. Ekkor is megint a legközelebbi szomszédságba akart jönni hozzánk, a hol ugyanolyan nemzetiség lakik, mint Poroszországban. Nagyon érdekes az is, a mit egy magyar tudós az Akadémia IV. osztályában II. Frigyes Vilmosnak összeköttetéséről a magyar elégületlenekkel nem rég felolvasott. (Mozgás balfelöl.) Ez a 18-dik század végén II. József halála után II. Lipót és I. Ferencz királyok uralkodása alatt történt, akkor, a mint tudni méltóztatnak, nagy elógületlenség uralkodott Magyarországon, és II. Frigyes Vilmos porosz király ezt az elégületlenséget szította, és az elégedetlenekkel összeköttetésbe lépett. És a midőn még saját minisztere, Herzberg gróf és a bécsi követ vonakodtak ezen elégületlenekkel érintkezésbe lépni, ő egy külön megbízottja, valami báró Beck által lépett ezekkel összeköttetésbe. És mi volt a főczél? A íőczél, ne higyjék, hogy Magyarország függetlensége volt, ámbár ez ki volt kötve. A király akkor II. Lipóttal és I. Ferenczczel antagonizmusban lévén részint a keleti kérdés, részint Lengyelország feldarabolása miatt, Magyarországot akarta kijátszani, mint ütő kártyát és azt mondta, a magyar urak, a kik akartak kibékülni, ne gondolják azt, hogy itt valami kibékitésről van szó; ne higyjék, hogy itt valami kiegyezésről van szó. Itt arról van szó, hogy a Habsburg-dinasztia megsemmisíttessék, itt egy független önálló Magyarországról van szó. Nem arról, hogy az uralkodóval jó lábra helyezkedjenek, hanem arról, hogy rossz lábra helyezkedjenek és az uralkodóház ellen fellépjenek. Ez volt czélja a porosz udvarnak. Ez volt az a politika, a melyet 1866-ban folytatva látunk, ez volt az a politika, a mely hasznosnak, rokonszenvesnek látszott az urak előtt. Nyomban megnyugtatom a t. képviselő urakat, hogy igen nagy tévedésben vannak. Megjelent nem régen egy könyv. Czime a következő : Harcz a magyarsgcrt, a nagy német vagy Pangerman egyesületek és működésük. Irta Hangái Octáv, a kolozsvári kereskedelmi akadémia tanára. Második kiadás. És kérem, ez a Gámán-nyomda hazafias áldozatkészségével jelent meg. Egy ilyen kön>vet, a mely ilyen missziót terjeszt, hazafias áldozatkészség utján kell kinyomatni, mert nincs kormány, a ki ezt pártfogolná és az érdemek kellő elismerésével jutalmazná, a ki vele törődnék. Mi van ebben a könyvben ? Nagyon érdekes azok előtt, a kik nem tudnak rajongani a német politikáért. Itt van az Allgemeine Zeitungnak egy melléklete, a melyben egy jónevü német író a következőket írja: az egységes és oszthatatlan ungar-nemzet és nyomban utána magyar nyelvközösület, magyarische Spracheu-