Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-10

10. országos ülés 1901 november 16-án, szombaton. f.3 visszatérek, hogy miért — azt tartom, nem lesz az sem egészen felesleges, hogyha elmondom igénytelen nézeteimet arra nézve, hogy mit tartok én méltányos és igazságos kiegyezésnek. (Halljuk! Halljuk!) Annyiszor hangoztatják ezt a méltányosságot és igazságosságot, hogy nem fog ártani, ezt a mi felfogásunk szerint egy kissé bővebben körvonalazni. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok beszélni a kiegyezésnek azon részéről, a melyek tisztán pénzügyiek és számszerűleg kifejezhetők, mert azokhoz szó sem fér. Azok, ismétlem még egyszer, a két kormány között megállapított egyezség tárgyai, a melyeket mi elfogadtunk és a melyektől nem tágíthatunk. Rakovszky István: A kormányok nem tágíthatnak ! Hieronymi Károly: Beszélni fogok inkább a dolog másik részéről, a kereskedelmi viszonyokról. Azt hiszem, meg kell értetnünk osztrák szomszédainkkal és szövetségeseinkkel, hogy mi nem mondhatunk le arról, hogy ebben az országban ipart ne teremtsünk, (Tetszés) hogy az egyoldalú mezőgazdasági termelésről át ne térjünk az ipari termelésre is, (Tetszés és helyeslés) hogy meg ne honosítsuk azokat az iparágakat, a melyek a mi viszonyaink között természetes talajt találnak. Mert a közgazdasági élet különböző ágai közt azt a harmóniát, a melyről már sokszor volt szó, abban fogjuk megtalálni, ha Magyarország népessége szaporodik, ipari munka és ipari tevékenység által vagyonosodik, és ha ezáltal abba a helyzetbe jut, hogy a magyar mezőgazdaság termékeit a magyar nemzet nagyobbrészt fel is emészti. így nem leszünk kénytelenek a magyar mezőgazdaság termékeit kivinni a külföldre, hogy — egészen eltekintve a vámoktól, — elveszítsük legalább is a szállítási költségeket, és nem leszünk kénytelenek minden iparczikket a külföldtől vásárolni. Tehát nem mondhatunk le arról, — és ezt azért tartom szükségesnek Ausztriával szemben hangsúlyozni, mert ha nem csalódom, én mindig akkor láttam odaát a legnagyobb érzékenységet, mikor arról volt szó, hogy Magyarország ipari tevékenységét fejleszsze. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Mi nem lehetünk örökösen abban a helyzetben, hogy mezőgazdasági nyerstermékeink feleslegeit Ausztriának szolgáltatjuk, míg ellenben Ausztria lát el bennünket ipari czikkekkel. Nem ismerhetjük el azt, hogy annak a szövetséges viszonynak bárminemű megsértése feküdnék abban, ha mi saját iparunkat fejleszteni akarjuk. Hiszen ha ugy állana a dolog, akkor nekünk fel kellene jajdulnunk azon, valahányszor az osztrák kormány az osztrák mezőgazdaságot istápolja. Pedig akárki meggyőződhetik a budgetből, nemcsak az állami budgetből, de az országos tartományok budgetjéből is, hogy ott az állam és a tartományok autonóm hatáskörben hasonlithatlanul többet tesznek a mezőgazdasági termelés érdekében, mint a mennyit ma Magyarország tesz. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Hát, t. ház, ezt a czélt, t. i. a gazdasági életnek általam most jelzett harmonikus fejlődését a függetlenségi párt az önálló vámterület felállításával, illetőleg a vámszövetség megszüntetésével óhajtja elérni. Ez a kérdés sem aktuális ma, .... Madarász József: Bégen kellett volna már megtenni! Hieronymi Károly: ... de minthogy sok olyan jel van, a mely arra mutat, hogy ez a kérdés közelebb aktuálissá válhatik, azt sem tartom feleslegesnek, hogy a vámszövetség felbontásának és az önálló vámterület létesítésének esélyeit objektíve megbeszéljük. Itt aztán először is azt kell mondanom, hogy a függetlenségi párt felirati javaslatában az önálló vámterülethez, illetőleg a vámszövetség felbontásához kötött remények vajmi gyenge lábon állnak. A függetlenségi párt azt mondja a maga felirati javaslatában, hogy azért is követeli a vámszövetség felbontását, hogy mint önálló és szabad nemzet köthessünk kereskedelmi szerződéseket és biztosithassuk terményeink piaczát. Én nem tartozom azok közé, a kik azt hiszik, hogy, ha a vámszövetség felbomlik, az Magyarország mezőgazdasági termelésére katasztrófa lesz; (Helyeslés a szélsöbaloldalon) nem tartozom azok közé, a kik azt hiszik, hogy Magyarország ebben az esetben az osztrák piaczokat el fogja veszíteni, és pedig azért nem, mert Ausztriának igen nagy bevételi szükséglete van, a mely évről-évre buzaterményekben és lisztben mintegy 10 millió métermázsára tehető és Ausztria nem lesz képes soha sem az ő ipari népességének kenyérterményeit saját mezőgazdasága által előállítani; de továbbá nem hiszem, hogy Ausztria a vámszövetség felbontása után a maga szükségletének kielégítésére Magyarországnál kedvezőbb piaczot találjon; (Ugy van! jobbfelöl) először nem talál jobb piaczot a Balkán államokban, mert — Szerbiáról nem beszélve, a melynek gabonakivitele nagyon csekély — Romániára, a melynek gabonakivitele igen jelentékeny, az osztrák piacz nem számithat, mert a román gabona ma sem megy Ausztriába. (Ellenmondás a szélsőbal-oldalon) hanem tengeri utón Angliába megy. És az a körülmény, hogy Magyarország mezőgazdasági termékei az osztrák határon vámot fognak fizetni, nem változtat ezen semmit, ezért a román terményekre nézve az angol és az antwerpeni piacz továbbra is kedvezőbb fog lenni, mint a vámmal terhelt osztrák piacz. De nem fedezheti Oroszországból sem, csak kivételesen, mert itt a közelség tekintetében vagyunk tetemes előnyben. Ennélfogva azt hiszem, tévedés arról beszélni, hogy elvesztjük az osztrák piaczot és koczkáztatjuk nyersterményeink kivitelét azáltal, ha a vámszövetscget felbontjuk, (HelyeMsek a jobb- és szélsöbalo'da-