Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-10

62 10. országos ülés 1901 november 16-án, szombaton. mindegyik általánosságban vázolja azt a politikát, melyet az a párt, mely a felirati javaslatot benyújtotta, követendőnek tart. Én nem fogadhatom el a Kossuth Ferencz és társai által a függetlenségi párt nevében benyújtott felirati javaslatot azért, mert Ausztriával való közjogi helyzetünk tekintetében köztem és a t. párt közt mélyreható eltérés van. Nem fogadhatom el a néppárt felirati javaslatát sem, mert én a néppártnak azt a követelését, hogy az egyházjjolitikai törvények revideáltassanak, már magában sem fogadhatom el, annál kevésbbé azt az indokolást, melyet ennek a kívánságnak a néppárt adott, sőt ellenkezőleg, meg vagyok győződve, hogy a családi állapotnak országos törvényekkel való rendezése a magyai

1 államnak egyik szerencsésen megépített alkotása. Én nem tartom szükségesnek, hogy bővebben indokoljam, miért nem fogadom el a függetlenségi párt felirati javaslatát, sem azt nem tartom szükségesnek, hogy indokoljam, miért nem fogadom el a néppárt feliratát. Azt hiszem, hogy ez teljesen meddő vita lenne. Ismerjük egymás álláspontját és semmi reményem sincs, hogy meggyőzzem t. politikai ellenfeleimet a magam nézetének helyességéről. Továbbá azért sem akarok e meddő vita terére menni, mert reánk nézve ezek a kérdések szerencsére nem aktuálisak. Nem aktuális sem a közjogi helyzet módosítása, sem az egyházpolitikai javaslatok revíziója. Ellenben van egy tér, a melyiken valamennyi felirat találkozik és ez az ország kedvezőtlen anyagi helyzetének, meglehetős fekete színekkel való ecsetelése. Ebben minden felirat tökéletesen megegyezik. Csaknem szórói-szóra minden felirat egyaránt j:>anaszolja ezt a helyzetet és legfeljebb a színezésben van egy kis eltérés. Mikor tehát annyira eltérő politikai pártok az ország anyagi helyzetének ecsetelésében ennyire egyet értenek, bizonyára nagyon aktuális kérdés ez és rám nézve is útmutatásul szolgál arra, hogy elsősorban ezekkel a kérdésekkel foglalkozzam. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, ha ezeket a kérdéseket megvitatjuk, azokból talán lesz némi haszna az országnak, ellenben sem közjogi, sem egyházpolitikai vitákból az országnak semmi haszna sincs. (Ellenmondás a bal- és szélsobaloldalon.) Sőt valljuk meg őszintén, a gazdasági helyzet annyira nyomasztólag hat, hogy addig, mig a gazdasági helyzetben javulás, könnyebbülés be nem áll, minden más kérdés a háttérbe szorul. Abban is egyetért valamennyi felirati javaslat, hogy az ország anyagi helyzetének ecsetelésénél Ausztriával való kereskedelmi viszonyaink mikénti szabályozását helyezi előtérbe. Azonban magát azt az állapotot, a miben ma vagyunk, felfogásom szerint sem a függetlenségi, sem a néppártnak felirati javaslata nem jellemzi helyesen. Én szükségesnek tartom, hogy midőn oly kérdésekről van szó, melyet Magyarországnak idegen államokkal és kormányokkal való viszonyát jellemzi, • a magyar törvényhozásban ez a jellemzés korrekt módon történjék. Nézetem szerint ezt sem a függetlenségi, sem a néppárt felirata nem teszi. Mert mi a helyzet? A magyar kormány az osztrák kormánynyal mindazokra a kérdésekre nézve, melyeket a 67-es törvény kereskedelmi viszonyoknak mond, és melyeket mi megszoktunk gazdasági kiegyezésneknevezni (Halljuk ! Halljuk!) — tudjuk mindnyájan mit értünk alatta, — mondom a magyar kormány megkötötte az osztrák kormánynyal a törvényhozások jóváhagyásának fenntartásával a kiegyezést, s ezt a kiegyezést előterjesztette a magyar országgyűlésen. Ez a megegyezés bilaterális nemzetközi szerződés; ezt a bilaterális szerződést a magyar orsággyülés elfogadta változatlanul. Nem azért fogadta el, mert tökéletesnek tartotta, mert abban minden óhajának és minden szükségletének kielégítését találta, (Egy hang a, szélsőbaloldalon: Mert Bécsből parancsolták !) hanem mert egy bilaterális szerződéssel szemben a parlament abban a helyzetben van, hogy azt vagy el kell fogadnia, vagy el kell vetnie. Már most ezzel szemben a függetlenségi párt javaslata azt mondja, hogy az osztrák kormány és az osztrák törvényhozás oly igényeket támaszt a magyar nemzettel szemben, hogy a legutóbbi évtizedek alatt minden irányban kizsákmányolt nemzet, azok tárgyalásába nem is bocsátkozhatik. (Mozgás balfelöl.) Én azt mondom, t, képviselőház, hogy ez iránt semmiféle tárgyalásnak helye nincs. A magyar törvényhozás elfogadta a kormányok által kötött bilaterális szerződést, az osztrák tartományok törvényhozása azt nem is tárgyalta, sem el nem fogadta, sem el nem vetette. Ennélfogva én nem ismerem el, hogy ma tárgyalásoknak volna helye. Továbbá azt mondja a néppárt felirata, hogy először is a két kormány egyezkedésének eredménye az ország előtt ismeretlen. Dehogy ismeretlen ! Itt tárgyaltuk azokat, sőt el is fogadtuk annak idején, (ügy van! ügy van! jobbfelöl.) Kiemelendőnek tartottam azt nemcsak azért, hogy a helyzetet preczize körvonalozzam, hanem azért is, mert teljesen eltévesztettelek tartom az osztrák közvéleményben néha fölmerülő azt a felfogást, hogy ő reájuk nézve megszégyenítő és nagyon nehéz annak a javaslatnak, a melyet a magyar képviselőház már elfogadott és rájuk akar oktrojálni, változatlan elfogadása. Nem azért kell azt az osztrák törvényhozásnak, vagy változatlanul elfogadni, vagy egyszerűen elvetni, mert a magyar képviselőház előzetesen elfogadta, hanem mert az egy bilaterális szerződés, a melyet az ő kormányuk előterjesztett, és a melyet nekik vagy el kell fogadni, vagy el kell vetni. Ha elvetik, akkor majd beszélhetünk egy uj helyzetről. (Mozgás a baloldalon.) A kérdés igy áll az én felfogásom szerint. Minthogy én azon az alapon állok, hogy óhajtom az érdekeinknek megfelelő kiegyezést Ausztriával — és később erre még bővebben is