Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-9

48 9. országos ülés 1901 november 15-én, pénteken. mány, mint a hatalmas magyar géniusz alkotása előtt. Ugyanakkor csaknem hitvallomást tett a parlamenti rendszerre és abban a népképviseleti tényezőre nézve. A parlamenti rendszer népképviseleti tényezőjének hatalmi állásában látja a t. elnök ur nemcsak politikai szabadságunknak, nemzeti önkormányzatunknak, de közjogi önállóságunknak is biztositékát. Sőt tovább ment, t. ház. Abból, hogy a parlamenti rendszer a felségi jogok gyakorlását feltételekhez köti, a magyar királyi hatalom önálló személyiségét, a magyar korona függetlenségét állapította meg. Gyönyörű szavak, remek meghatározás. De tovább megy az elnök ur és azt mondja, hogy legnagyobb nemzeti kincsünk intézményeinkben rejlik, melyeknek súlypontja a népképviselet. Ez a népképviselet függésben kell, hogy legyen a néptől és működésében független minden egyéb tényezőtől. íme a népképviseletnek egy igazi képe, egy gyönyörű meghatározás, a melyre nézve, ha nálunk is szokásban volna, mint Francziaországban, azt indítványoznám, hogy e meghatározás Magyarország községeinek falain függesztessék ki. (Helyeslés a haloldalon.) Sőt tovább mennék és azt mondanám: függesztessék ki a minisztériumokban s a szabadelvű pártklubban is. (Derültség.) Midőn a t. elnök ur a néj)képviselet e remek képét ily ideális vonásokkal megfestette, nem hiszem, hogy a mi képviselőházunkra gondolt volna. Egy képet óhajtott elénk tárni, egy gyönyörű képet, mint egy jelszót, a mely Constantin császár előtt lebegett: in hoc signo vinces, Mert e képviselőház e képnek nem mása. Mint emiitettem, romlott ez gyökereiben, romlott összeállitásában, romlott választási rendszerében. (Helyeslés a balközépen,) 1848-ban alakíttatott meg Magyarországon a választási rendszer. Az akkori törvényhozók az akkori viszonyokhoz képest alakitották meg a választókerületeket, az akkori gazdasági viszonyokhoz képest állapították meg a választási czenzust. De hol vagyunk már ma a 48-as viszonyokhoz képest? 50 esztendő múlt el felettünk, 50 esztendő átalakította Magyarországnak nemcsak intézményeit, hanem gazdasági életét is. A kiépített vasutak, a távírda, a kőutak, a postának rendkívüli kiterjeszkedése, az ipar, a kereskedelem uj emporiumokat teremtettek, uj viszonyokat alkottak. Az adózási rendszer, az ipar nagymérvű terjedése uj tényezőket hoztak létre a társadalomban, s ezek ma a mi választási törvényeink értelmében mind közéletünkön kivül állanak. Hát tűrhető dolog ez ? Ha mi a t. elnök ur által megjelölt képet választjuk eszményünknek, türhetjük-e tovább, hogy még mindig az ősi 48-iki törvények rendszerében ejtsük meg a képviselőválasztásokat és hozzuk létre a képviselőházat? Csak méltóztassanak megnézni az 1874-ik évben bizonyos körülírásokkal részben rontott, részben elferdített választási törvényt. Erdélyben ma is füstök után mérik a szavazati jogot, nálunk negyedtelkek után, azok különféle adójának rendszere után. Hát ugyan ki tudja ma már, mik azok a füstök? Hiszen ez ma már elavult intézmény! És mindezek mégis mint élő szervek szerepelnek törvényeinkben! (Igaz! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Hiszen ezek, holt szervek; rothadt, korhadt, holt gyökerek! És ezek alapján akarjuk mi képviselőházunkat továbbra is rendezni! De tovább megyek; nézzük meg választási rendszerünket. Ha egy külföldi hozzánk jönne és megnézne egy magyarországi választást, a kezét csapná össze, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) hogy Magyarországon még a népvándorlás idejében élnek! (Élénk helyeslés a bal- és szélsöbaloldalon.) Mert hiszen a népet számtalan községből, messze vidékről csődítik össze, hogy leadja szavazatát arra, hogy X. vagy Y. legyen-e a képviselője. Valóságos vásári csődületet idéznek elő. (Ugy van! balfelöl.) Annak a képviselőjelöltnek, a ki valamely vidéki kerületban rászánja magát arra, hogy fellépjen, nem elég az, hogy elveit hirdesse, hanem élelmezési és fuvarozási biztosnak is kell lennie. (Elénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsöbaloldalon.) Tanulmányoznia kell az élelmezés ottani rendszerét, (Derültség balfelől.) mert hiszen ha ezt nem ismeri, a megválasztásának vége. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) T. képviselőház, mindnyájan tapasztaljak, — önök is, mi is, — ezen választási rendszernek óriási hiányait és azt, hogy ez ma már csak barbár népek közé való; a czivilizáczió, a közegészségügy ma már tiltakozik azon választási rendszer ellen, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsöbaloldalon) hogy mi egy választótól azt kívánjuk, hogy ő mértföldekre távol szülőföldétől, falujától, esőben, vizben és hóban — mint 1892-ben 14 és 15 fokos hidegben 24 meg 48 óráig — a szabad levegőben ázva, fázva gyakorolja szavazati jogát! (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és szélsöbaloldalon.) Nos, t. ház, ez csakugyan barbár törvény, a mely polgárosult világban többé fenn nem állhat. (Elénk helyeslés és éljenzések a balés szélsöbaloldalon.) És szomorú jelenség, t. ház, hogy a trónbeszéd mindezeken hallgatással siklik el, (Igaz! Ugy van a szélsöbaloldalon) pedig a teendőknek egy ivre terjedő sorozatát adja elő. A legfontosabb kérdést, a parlamenti reform kérdését még csak nem is érinti. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Csak katona kell és pénz ! (Mozgás jobbfelöl! Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Szederkényi Nándor: A trónbeszéd fontos, elsőrangú teendőnek a vám és kereskedelmi szerződést, vagyis az u. n. gazdasági kérdést állítja oda. A trónbeszéd e tekintetben állandóbb rendezést kivan; mi »állandó« rendezést akarunk, az állandó rendezést pedig csak az önálló vámterülettel lehet megvalósítani. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A t. többség válaszfelirata az »állandóbb« rendezést fogadja el, és fel is