Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-9

9. országos ülés 1901 november 15-én, pénteken. í<l ajánlja Ausztriának ez alapon az alkut. A válaszfelirat ide vonatkozó része nagyon érdekes. A többség válaszfelirata megérinti azt, hogy a múlt kormány, vagy a múlt kormányok egyezkedést ajánlottak fel Ausztriának, s a válaszfelirat szerint ez egyezkedést valószínű, hogy a t. többség is pártolta volna. Ezen egyezkedés, a mely a mai állapotnak alapját képezi, — azt mondja a t. többség válaszfelirata, hogy ez egyezkedésben Magyarország nem látta egész terjedelmükben valósítva azon kívánságokat, melyeket hazánk érdekében támasztani nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is volt. íme, szép vallomás, elég őszinte, bevalljuk, hogy bizony olyan egyezséget ajánlott fel a kormány, a mely egyezségben Magyarország érdeke meg volt rövidítve. Erre mondja azután a többség, hogy valószínűleg hozzájárult volna. Ez az egyezség ideiglenes, ezt most állandóbb alapokra kell fektetni a törvény értelmében. Fel is ajánlja egy formulával, a mely formula nagyon érdekes, bár nem uj, nagyon sokszor hallottuk már e házban. A formula ugy szól: »Hogyha az egyezség előnyei ellensúlyozzák azon hátrányokat, melyek az önálló rendelkezésről való lemondásunkból származnak erre az országra*. Ebben tehát egyensúlyról beszél a felirat: hogy az előnyök ellensúlyozzák a hátrányokat. Feljebb pedig elismeri, hogy olyan egyezkedés történt, a melyben Magyarország hátránya világos. Tehát a válaszfelirat tulajdonképen melyik ajánlathoz ragaszkodik? Ahhoz-e, a melyet fennebb emlit, a melyben Magyarország meg van rövidítve, vagy ahhoz az ajánlathoz, a melyben egyensúlyról beszél? Talán fel fogják világosítani nekünk ezt a rejtélyt. A válaszfelirat aztán ezen formulával végezvén, egy kis fenyegetést is csatol hozzá, a mely nem uj — már nagyon sokszor hallottuk — és a mely nagyon hasonlít a zsebben való fügemutogatáshoz. Azt mondja ugyanis: »de ha a felajánlott kiegyezést nem fogadják el Ausztriában*:, tehát azt a kiegyezést, a melyben világos Magyarország hátránya, »akkor« mi fog történni? Az fog történni, a mi az olyan emberrel történni szokott, a kit kidobnak az ajtón: megy tovább a maga lábán. Tehát akkor mi is majd igénybe fogjuk venni önállóságunkat és az önálló vámterület intézkedéseit fogjuk alkalmazni. íme, t, ház, a feliratnak az egyezségre vonatkozó része ezeket a vallomásokat, ezeket az ajánlatokat tartalmazza, ami Magyarországra nézve nemcsak megalázó, de veszedelmes. Várva várjuk a kormány nyilatkozatát. Óhajtjuk tudni a többség nézeteit is, hogy a küszöbön álló kiegyezésnél már eleve milyen álláspontot foglal el. Szükséges ezt tudni. Azt mondják, ha Ausztria nem fogja elfogadni a kiegyezést, akkor igy és így fogunk elbánni vele. Ugyan kérem, hát veszi valaki komolyan ezt a fenyegetést ? Azt hiszik önök, hogy Ausztria ezt komolyan fogja venni? A gazdasági közösségnek ideje az államok KÉ'PVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. I. KÖTET. között ma már lejárt. A gazdasági közösség ma már képtelen állapot és teljesen lehetetlen. Csak egy módon lehetséges: ha t. i. az egyik fél a gyarmati alárendeltséget elfogadja. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azért állott fenn, fájdalom, Magyarországon 30 évig a gazdasági közösség, mert Magyarország megadta magát, mert a gyarmati alárendeltséget elfogadta. Ausztria nem fog velünk egyességet kötni az egyensúly alapján. Erről biztosak lehetnek önök. Ausztria a gyarmati helyzetet követeli és kívánja. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És önök talán ellent fognak állani? Kern! Hiszen feliratukban már maguk jelezték, hogy már egy olyan kiegyezést ajánlottak fel, a melyből világos Magyarország hátránya. 30 évi tapasztalat és öt évnek keserves napjai tanulságul szolgálnak, hogy az Ausztriával való közösség ma már képtelenség. Ellentmond ennek nemcsak a tapasztalat, hanem ellentmond minden közgazdasági elv és minden kereskedelmi érdek. Még a régi patriarchális u. n. házközösség sem állhat fenn a mai időben a családoknál. Hát fennállhat-e ez az államoknál, a melyek az önmaguk függetlenségére, önállóságára és gazdasági fejlődésükre adnak valamit? Öt év óta a se ki se be, a küszöb politikáját játszották a nii kormányaink, a melynél Magyarország mintegy az ajtófélhez szegezve szenvedi a kereskedelmi, rpari és gazdasági válságok minden nyomorát. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De, t. ház, ez az éremnek még csak az egyik fele. Van másik fele is. Az önök felirata megmagyarázza. Ha mi Ausztriával a vámés kereskedelmi szövetséget megkötjük, természetesen a mi gyarmati alárendeltségünk árán, akkor még nem estünk át minden bajon. Következik az autonóm tarifa megoldása. ]STo de hát ha mi vám- és kereskedelmi szövetséget kötöttünk, ezzel könnyen elbánnak már a kormányok. Hanem következik a harmadik: A külállamokkal kötendő kereskedelmi szerződés. És itt jön a legérdekesebb része a többség válaszfeliratának, a melyet, ha önök elolvastak, kell, hogy az rögtön szemükbe ötlött légyen. Felolvasom ennek ezt a részét, mert nemcsak tanulságos, hanem rendkívül érdekes is. (Halljak-! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Arról szól a válaszfelirat, hogy következik a harmadik, mint emiitettem, a kereskedelmi szerződéseknek megkötése a külállamokkal. Ezekre nézve a következő vallomás és lelepzés foglaltatik itt: (olvassa.) »Ebben a tekintetű en« — már t. i. a külállamokkal kötendő szerződések tekintetében — »a mai helyzet sajnosán hasonlít ahhoz, a melyet 14 évvel ezelőtt az akkori magyar országgyűlés Felségedhez intézett tiszteletteljes válaszfeliratában jellemzett,« — jól figyeljenek, t. ház, mert ez érdekes leleplezés, — »midőn fájdalmasan konstatálta, mennyire hátrányos reánk nézve azon kereskedelmi politika, melyet épen azon külállaI rook követnek, melyekkel hazánk legélénkebb 7