Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-29

456 29. országos ülés 1901 deczemher 12-én, csütörtökön. ezt az állam terhére veszem át, de a községek érdekében, a mint ki fogom fejtem később: akkor azt., hogy én áthárítok valamit a községekre, nem lehet mondani igazság szerint. Babó Mihály: Én ezt nem mondtam. A népet fogják megterhelni! A népből áll a község! Széll Kálmán miniszterelnök: Megmagyarázom majd azt is — ha akarja, most mindjárt. Megmagyarázom, hogy a népet sem fogjuk megterhelni. Valami nagy jelentőséget nem tulajdonitok ugyan ennek a közbeszólásnak. Igen jól tudom én — hisz tán elismerik, hogy egy kicsit ismerős vagyok budget-dolgokban — igen jól tudom, hogy a mi költséget az állami költségvetés felvesz, az a népet terheli meg a végén; az igaz. (Egy hang bedről: Erről van szó!) De nincs arról szó; hanem az a kérdés, hogy az, a mi költséget és terhet csinál, helyes beruházás-e vagy sem, kifizeti-e az magát, vagy sem? (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Ha a kérdés ezen oldalát nem állítjuk előtérbe, akkor a magyar államnak semmiféle kiadásaiban sem szabad egy csepp tehernövekedést sem megengedni, hacsak azt nem nézzük, hogy meg van-e motiválva az a tehernövekedés, jó / beruházás-e az, kifizeti-e magát? Ez a kérdés. Én azt mondom, kifizeti magát. Kifizeti magát azért, mert Magyarországon az az állaj)ot, hogy a községi számadásokat és előirányzatokat megcsinálják igen csekély részvéte mellett azoknak, a kiket az adóteher szempontjából leginkább érdekel. Megcsinálja a községi biró a jegyzővel, felküldik a vármegyéhez, a vármegye nem nagyon vizsgálja, megállapítja. Akkor megcsinálják a zárszámadásokat, megint az illetőknek igen csekély részvéte mellett. Mindennap jönnek ez iránt panaszok hozzám; most is fogadtam, egy órával ezelőtt egy küldöttséget, mely azt panaszolta, hogy egy községre át akarnak egy olyan terhet hárítani, a melyet az nem akar vállalni. Most megcsinálják a számadásokat. Ki vizsgálja át ezeket a számadásokat? Megcsinálja a jegyző a község elöljárójával. A főszolgabírónak semmi köze hozzá, nem is tud hozzá, nem is ér rá. Felküldik az u. n. megyei exaktorátushoz. Az exaktor egy nagyobb vármegyénél, különösen a Felvidéken, Dunántúl, a hol 400 — 600 község van egy megyében, megkap 500 — 600 számadást. Kocsi-számra hozzák oda az összes okmányokat. Az exaktor ezeket arithmetikus vizsgálat alá veszi, nem más alá. Aztán a közgyűlésen jelentést tesz; ott egyszerre körülbelül 150 község számadását tűzik napirendre (TJgy van! jobbról.) és akkor a megyei közgyűlésen, mikor az érdekes tárgyak elfogytak. a végén, mert ezek az ügyek a legutolsó sorozatba vannak felvéve, áttérnek ezekre a számadásokra és ugyanazok a tisztviselők, a kik ez ügyekbe befolytak, senkinek ellenőrzése, senkinek felügyelete mellett megadják az abszolutóriumot, (ügy van!) Ez ellenőrzés, ez felügyelet? (Igaz! TJgy van! jobbfelöl. Ellenmondások és zaj a szélsőbaloldalon.) A számviteli ellenőrzés egészen más. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) A modern számviteli ellenőrzés abból áll, hogy okmányilag kell megvizsgálni a maga forrásánál, a maga eredeténél, minden egyes községnek tételenkinti számadását és minden egyes költségét: miért keletkezett, miből keletkezett, mire fordíttatott, hogyan fordíttatott, szükséges volt-e vagy nem ? Ez lesz ennek a járási számvevőnek feladata; és erre minden járásban egy ember kell és ez az ember főleg nagyobb járásokban 365 napon keresztül fog foglalkozni reggeltől estig, a meddig csak bír, hogy ezt a munkát elvégezze. Es azt állítom, hogy ez a munka gyümölcsöző munka és az adózó polgárok érdekében teljesített munka lesz. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Meg vagyok arról győződve, hogy a pótadók nagy terhe némely helyen igenis csak ezen a módon jöhet revízió és átvizsgálás alá. (Helyeslés a jobboldalon.) Először tudni kell, miből, micsoda terhekből, micsoda alkatrészekből származik a pótadó, hogy megvizsgálhassuk, vájjon a felügyelő és ellenőrző orgánumok abban a helyzetben vannak-e, hogy leszállításra törekedjenek. Akkor azután majd a leszállításra is fognak törekedni, vagy legalább meggátolják majd azt, hogy ha egyik esztendőből a másikra átmegy valamely jól-rosszul megvizsgált számadásból egyik-másik maradék-teher: azt egyszerűen átveszik az uj előirányzatba, ennek alapján azután felemelik pár százalékkal a pótadót. Ezeket az állapotokat szanálni kell, és ezeket az állapotokat a törvényjavaslatnak ez a része szanálja is. És ezért azt hiszem, hogy jobb beruházást, életrevalóbb, a nép adóterhein segíteni alkalmasabb reformot az ország már régen nem csinált, mint mikor ezt a járási számvevőséget meg fogja alkotni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez bőven ki fogja magát fizetni. Nem egy millió koronát fog megtakarítani az adózó nép, hanem a mikor a jobbik zsebéből kiadja az egy milliót, a., bal zsebében meg fog takarítani sok milliót. Összegekről nem akarok beszélni, de a ki az életet ismeri, az igazat fog nekem adni és az teljesen tudja, hogy az így van az életben. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Bartha Miklós: Szóval eddig loptak és ezentúl nem fognak lopni! Széll Kálmán miniszterelnök: Loptak is és nem is loptak, volt, a hol loptak és volt, a hol nem loptak. De nemcsak lopásról van szó, hanem rendetlen, szabálytalan kezelésről, slendriánról, egy olyan régi módi kezelésről, a mely a modern állami életben nem állhat meg. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Már most visszatérek oda, a hol elhagytam a filumot: azokra, miket a múlt napokban hallottam. A múlt napoknak első szónoka Benedek képviselő ur, a ki igen bőven foglalkozott a tör-