Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-29

29. országos ülés 1901 deczember 12-én, csütörtökön. 453 tessék ? Vájjon volt-e szükség ennek a kijelentésnek a törvényjavaslatba bevételére akkor, a midőn a dolog természetéből, hogy ne mondjam, magából a józan észből következik, hogyha netalán hiány van, azért nagyon természetesen felelős a vármegye; de ha már óvatos akart a t. kormány lenni, elég lett volna azt mondani, hogy ő majd csak azért felel, a mit valósággal átvesz és ebben aztán benne van minden. Én tehát tudatában annak, hogy ez előjátéka, előrevetett árnyéka az államosításnak, és ez ellenkezik az ezen évi XX. t.-czikkel; tudatában annak, hogy ez az önkormányzati jognak lényeges sérelme és megnyirbálása a vármegyéknek oly értelemben, hogy ennek alapján intézkedésük és működésük még kevésbbé lehetvén intenziv, rámondhassák, hogy ime a vármegyék élhetetlenek, miután ez a törvényjavaslat a legfontosabb eszköztől, a pénztől akarja megfosztani a vármegyei törvényhatóságot és ezzel egyenesen gondnokság alá akarja helyezni azokat a vármegyéket, a melyek a minisztérium teljes ellenőrzése alatt állanak, tehát ha hibásak, hibás a kormány is az intézkedésekben — én ezen törvényjavaslatot egyáltalában a magam részéről el nem fogadom, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon) hanem a t. ház engedelmével, miután megtakarítást és egyszerűsítést akar a törvényjavaslat elérni, leszek bátor a t. miniszterelnök urnak egy tanácscsal szolgálni. (Halljuk! Halljuk!) E tanács az, hogy ha csakugyan szükség van, — elismerem, hogy lehet indokolni, — az ellenőrzés hatályosabbá tételére, akkor méltóztassék csak akként intézkedni a t. belügyminiszter urnak, hogy a minisztérium kebelében lévő számvevőség létszámát legfeljebb 16-tal emelje fel, hiszen ha egyébbel nem fog foglalkozni a kiküldött számvevő, a ki a vármegyék pénzkezelését ellenőrzi, egy negyed év alatt bizonyosan minden vármegyénél teljesen végezhet. Ezen tizenhat szakember által, a kiket a miniszter küld ki, a kik egyenesen neki felelősek, a kik általa választatnak és a kik még az ő szempontjából is teljesen megbízhatók, ellenőrizhetik a vármegyei pénzkezelést. Ez legfeljebb ötvenezer koronába fog kerülni, mig ez a javaslat, a saját beismerése szerint is, egy millió koronát igényel; azonban meg lehetünk győződve, hogy a gyakorlati életbeléptetés után több milliócskával lesz dolgunk, mint a mennyit ez itt kontemplál és megenged. Én tehát Benedek János t. képviselőtársam határozati javaslatát fogadom el. (Elénk helyeslés a széls'óbaloläalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. A miniszterelnök ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Ha valaki figyelemmel kisérte ugy, a mint én tettem, ezt a vitát, a mely ezen törvényjavaslat felett már harmadnapja folyik és mérlegelte azokat az argumentumokat, a melyek a törvényjavaslat ellen emelt kifogások lényegét képezik és a miknek egy szemelvényét épen most is volt szerencsénk hallani az előttem szólt t. képviselő úrtól, hogy t. i. ez a törvényjavaslat megöli a vármegyei önkormányzatot, tönkre teszi azt a maga szabadságában és a maga lényegében, pellengérre állítja az önkormányzatot, elveszi a vármegyéktől a pénzt és a vagyont, megköti a kezét-lábát a vármegyéknek, hogy többé ne élhessen és ne működhessék, hogy ez egy lavina, a melyből aztán származik egy nagy veszedelme az önkormányzatnak az egész vonalon ; ha valaki ezeket az argumentumokat megszívleli, közelről tekinti, s azoknak lényegét keresi, hogy mit jelentenek hát ezen argumentumok : lehetetlen, hogy azon benyomás elől meneküljön és attól elzárkózzék, hogy itt valami iszonyú merényletről, egy roppmt mérvű élethalál-operáczióról, a vármegyei életnek megcsonkításáról, amputácziójáról van szó. Pedig hitem és meggyőződésem szerint ez nincsen igy. Igyekezni fogok ezt egész tárgyilagos beszédemmel be is bizonyítani. Most azonban csak jelezni akarom természetesen tárgyilagos fejtegetéssel ezeket az argumentumokat és támadásokat. Ezek, t. ház, igen nagy, erős lövegek, túlságos nagy töltéssel és túlságos mértékkel. Ezért azok messze ellőnek és nem találják a közel fekvő objektumot, a mely itt van a törvényjavaslatban, hanem messze ellőnek arra a közigazgatási reformra, a mely majd jönni fog, a mely az állami közigazgatást akarja behozni, (Ugy van! jobbfelöl.) a mint ez az állami közigazgatás reformjának elvét megállapító törvényben ki van mondva. E lövegek ezen reformok ellen vannak kilőve. Én azonban nem tartom egészen szerencsés hadjáratnak és csatározási taktikának már előre ellőni valamit és nem találni a közelfekvő kis objektumot ezekkel az iszonyú nagy lövegekkel, a melyek emlékeztetnek engem a modern nagy háborúk, a modern tengeri és szárazföldi hadseregek fejlődésében feltalált nagy kaliberű lövegekre. Nincs szükség azokra, t. ház. Legalább most nincsen. Majd megvívjuk akkor azt a csatát és ha a t. képviselő urak akkor, a mint hiszem, hogy tenni fogják is, indokoltan jönnek elő ezekkel a dolgokkal, én azt természetesnek fogom találni. De, hogy most jönnek elő ezekkel, a mikor arról nincsen szó, ezt nem tartom sem helyesnek, sem indokoltnak, sem természetesnek. (Ugy van! jobbfelöl.) A t. képviselő ur, a ki előttem szólt, jellemezte és körülbelül eltalálta, hogy miről van szó. Ez talán megmagyarázza azon nagy lövegek felvonulását. Egy előjátékról van most szó — monda ő. Én ezt elfogadom és mint előjátékkal fogok foglalkozni nemcsak e törvényjavaslatnak a lényegével, hanem a nagy közigazgatási reformnak kérdésével és lényegével. (Halljuk! Halljuk!) Nehogy azonban udvariatlannak látszassam, miután t. képviselőtársam tanácsosai is szolgált, szükségesnek látom, a parlamenti szokást is követve, arra, a mit legutóbb hallót-