Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-29
29. országos ülés 1901 deczember 12-én, csütörtökön. 451 törvényjavaslat ugy az autonómia, mint az állam érdekeinek megfelel, sőt ezeket harmonikus egészszé folyatja össze, a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) Rakovszky István : Éljen Várna ! Éljen a várnai hős! (Zaj.) Illyés Bálint jegyző: Babó Mihály! Babó Mihály: T. képviselőház! A közigazgatási szervezet kérdését nagy alkotmányjogi kérdésnek tartom. A történelemből látjuk, hogy mindenütt ott, a hol bölcs előrelátással, a jövendő esélyeinek alapos mérlegelésével nyúltak e fontos kérdéshez, ott mindenütt az alkotmány szempontjából indultak ki. Az 1888-diki angol közigazgatási szervezetváltozás, a melyet konzervatív kormány létesített, az autonómiának kedvezett és kedvez. És miért ? Mert az alkotmányjogi tekintetek és a jövendő követelményei azt feltétlenül indokolták. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De mi történik nálunk a beterjesztett törvényjavaslatokkal? Hisz ez a javaslat is ellenmondásban van egy félévvel ezelőtt ugyanezen kormány által itt elfogadott törvénynyel. Az indokolás is, a közigazgatási bizottság jelentése is azt mondja ugyan, hogy e javaslat egyenes folyamánya a közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvénynek; de ez nagy tévedés. Nem az, sőt egyenesen ellenkezik az azon törvénvbe lefektetett elvvel, mert az 1901 : XX. t.-cz. VI. fejezetében világosan kimondja, hogy a központi és járási pénzkezelésre vonatkozó szabályokat, még jjedig egyöntetűen, a bel- és pénzügyminiszterek fogják megállapítani. Xos hát, félév óta Magyarországon a vármegyék pénzkezelése anynyi hibát, annyi bajt, annyi viszaélést tüntetett fel, hogy a kormány, a mely félesztendővel ezelőtt ezt a törvényt elfogadtatta, ma már szükségét látja annak, hogy ne ő rendelkezzék felelőségének teljes tudatában a felett, a mire a törvény őt felhatalmazza, hanem törvénynyel szabályozza azt, a mihez neki a ház a felhatalmazást törvénynyel már megadta? (Nyugtalanság a szélsobaloldalon.) Azt mondják, hogy az ellenőrzés érdeke követeli, — hiszen felelős a minisztérium a jjénzkezelésért, — hogy az ennek eszközlésére hivatott közegeket a minisztérium nevezze Isi. Ezen felelőség kérdésének gyakorlati megoldását a t. kormány igen egyszerűen és nagyon kevés költséggel elérheti, t. ház. Mert vagy igaz az, hogy a vármegyéknél mindig becsülettel kezelték a közpénzeket, vagy nem igaz. Vagy igaz az, hogy csak emberi gyarlóságból történt szabálytalanságokkal állunk szemben, vagy nem. Ha már most visszaélések történtek, kérdem a belügyminiszter urat: miért tűrte azt, miért nem gondoskodott saját hatáskörében a megtorló intézkedésekről, miért nem vette igénybe a kir. ügyészségeket, a melyeknek szintén van ilyen dologban beavatkozási joguk ? (Helyeslés a baloldalon.) Nem ez az oka e törvényjavaslat beterjesztésének, hanem az, hogy az állam pénzügyein történjék nagy lendítés. Ebben a törvényjavaslatban ugyanis, a mely a pénzkezelést az állam közegeinek kezébe teszi le, a mely fentartja ugyan a törvényhatóságok tulajdonjogát, de a rendelkezési jogot már csak formailag tartja fenn, mert a pénz teljesen állami kezelés alá esik, nagy tőke birtokába jut az állam, a nélkül, hogy ezen törvényjavaslatban csak egyetlenegy szóval is ki volna mondva, hogy ennek fejében csak a legszerényebb betéti kamat illetné azokat az alapokat. (Helyeslés a baloldalon.) Az előttem szólott t. képviselő ur azt mondta, hogy ezelőtt négy-öt napig, sőt sokszor egy hétig is eltartottak a vármegyei közgyűlések, mert nem oda tartozó ügyekkel foglalkoztak a képviselő ur véleménye szerint, most pedig [jár nap alatt végeznek. Kérdem már most: mi ennek az oka? Oka ennek az, hogy az 1867 óta megalkotott törvényeink következetesen oda törekednek, hogy az önrendelkezési jog a vármegyék kezéből kivétessék. (Ugy van! a baloldalon.) Méltóztassanak csak megtekinteni a közigazgatási bizottság létrehozásáról szóló törvényt. A legfontosabb ügyek túlnyomó részben oda tétettek át, tehát a vármegye közönségétől elvonattak. Méltóztassanak megnézni a főispáni hatáskört megállapító törvényt. Vájjon a minisztérium által kinevezett főispán és a főisjDán által kinevezett számvevőség, nem nyújtanak-e elegendő biztositékot a t. kormánynak arra, hogy az esetleges szabálytalanságokat és viszszaéléseket megszüntessék ? Ha ez nem nyújtott erre elég biztositékot, akkor nincs rá eset, hogy ott a visszaélések ki legyenek zárva. Azt mindenkinek el kell ismernie, hogy visszaélés, szabálytalanság itt is, ott is egvaránt van, akár állami, akár vármegyei kezelést veszünk szemügyre. (Ugy van! a baloldalon.) Azt mondja a képviselő ur, kihalt az érdeklődés a vármegye közönségében a közügyek iránt. Igaz, de miért? Azért, mert azok a fontos, életbe vágó ügyek, a melyek azelőtt megvitatás tárgyát képezték a vármegye közgyűlésein, annál a rendszernél fogva, mely Magyarországon uralkodik, többé ott döntő, irányadó elintézésben nem részesülhetnek, hiszen foglalkozzék bár egy vármegye közönsége a legfontosabb, legéletbevágóbb kérdésekkel, fejezze ki kívánságát, óhajtását, vagy követelését, mindhiába, mert nem tudunk csak egy esetet is felmutatni arra, hogy a megyéknek törvényszerűen kifejezett akaratát a ház érvényre emelte volna. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez az oka annak, hogy az önkormányzati életerők nem működnek, de méltóztassanak csak visszahelyezni a megyét ősi jogaiba, méltóztassanak neki megadni mindazon jogokat, melyek az 1848-iki törvény és a korábbi gyakorlat szerint megillették, akkor — 57*
