Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-8

36 8. országos ülés 1901 november 14-én, csütörtökön. karni iparkodnánk előtte gondolatainkat és meggyőződésünket és nem mondanók meg neki a tiszta igazságot. (Ugy van! Ugy van a szélsöbalóldalon.j A magyar hazának és a magyar koronának érdekei egységesek. A mi a magyar hazának erejét és hatalmát növeli, az növeli a koronának fényét és hatalmát is. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Meggyőződésünk az, hogy a magyar haza képezi az uralkodó családnak legbiztosabb talaját. (Ugy vein! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Ausztriában a császári szék körül összecsaphatnak a nagy szláv és német áramlatok, ezen áramlatok hullámait felkorbácsolhatják a féktelen szenvedélyek; de a magyar király, a magyar hazában, hogyha esküjéhez hű és megtartja azokat a törvényeket, a melyeket ő és elődei szentesitettek, egész békében és dicsőségesen fog mindig uralkodhatni. (Ugy van! Ugy van! Éljenzés a szélsöbáloldalon.) Magyarország egy tisztán körvonalazott egészet képez, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) melyet egy ezredév története kovácsolt össze (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) és a melyet összetapasztott számtalanszor a magyar honfi-vér. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Ezen összekovácsolt, összetapasztott, egységes államban az államalkotó faj a magyar. (Ügy van! Ugy van ! a szélsöbáloldalon.) És ez az államalkotó faj nem gravitál kifelé, más góczpont felé. Ez az államalkotó faj ebben a hazában akár élni és halni, mert. mint a költő mondja: máshol »nincsen számunkra hely«. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Adná Isten, hogy érlelődjék meg végrevalahára a királynak szivében és agyában az a meggyőződés, hogy a szabadságot szerető és jogaira, törvényeire féltékeny magyarnál hűbb alattvalója a magyar királynak nem lehet és hogy a hazaszeretet s nagy történeti emlékek iránti lelkesedés nincs ellentétben a lojalitással és a király iránti hűséggel. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) A szabadságára büszke magyar olyan, a minők voltak a vitézek, a kikre Ratbor, a Habsburgok házának őse, a szűk habsburgi vár udvarán rámutatott, a mikor egy szomszédja magas és erős várfalával dicsekedett. Azt mondta Ratbor: íme, az ón vitézeimnek melle képezi az én erős váramat. A magyar nemzetnek melle számtalanszor volt a dinasztiának erős vára és valószínű, hogy lesz a jövőben is. De ha ez igy van, t. ház, a mint hogy igy is van, akkor világosan az az érdeke az uralkodóháznak, hogy kiépíttessék és megerősíttessék a magyar állam. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) A trónbeszód figyelmeztet bennünket arra, hogy a magyar állam kiépítésének és megerősítésének munkája nem enged szünetelést és nem tür megszakítást. Ez az, a mit mi is tisztelettel és hódolattal, visszamondunk a királynak. De a magyar állam kiépítése az államiság attribútumainak visszaszerzését igényli. Ezen attribútumok nélkül Magyarország nem állam csak tartomány, mert állam függetlenség és erő nélkül nem létezik. (Igaz! Ugy van! a. szélsöbáloldalon.) Harmineznégy év óta küzd a függetlenségi és 48-as párt azért, hogy visszaszerezze a magyar hazának az államiság attribútumait. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Munkálkodásunk folyton beleütközik abba a kiegyezésbe, a mely a magyar államiság attribútumait egy más állani attribútumaival csatolta és olvasztotta össze és ugy egymáshoz lánczolta a két országot, hogy egyik sem mozdulhat meg a nélkül, hogy megmozdulása a másiknak ne fájjon, egyik sem fejlesztheti erejét a nélkül, hogy az erőnek e fejlődése a másiknak kárára ne legyen. Még a gazdasági életben is igy van ez. Az egyik állani kiaknázza a másikat, Rátkay László : Ausztria Magyarországot! Kossuth Ferencz". Azt majd elmondom. A törvény azt rendeli, hogy időnként — a szokás megállapította, hogy minden tiz évben — a két államnak népe összeveszni legyen kénytelen a legfontosabb anyagi érdekek terén is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Most már világossá lett, hogy ez a folytonos, szükségszerű és — mondhatnám — a törvények által rendelt összeveszés a két állam népében ellenséges érzelmeket támasztott egymás_ iránt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) És a két állam közgazdasági fejlődése is olyanná lett, hogy érdekeik homlokegyenest ellenkezők. (Igaz! Ugy van a szélsöbáloldalon.) Vannak olyanok, a kik ezt a tételt kétségbe vonják, és a kik azt állítják, hogy nem ellentétesek a két állam érdekei, hanem kiegészítik egymást, t. i. Magyarország elfogyasztja az osztrákok iparczikkeit és Ausztria elfogyasztja a magyar nyerstermékeket. Ámde a kik igy vélekednek, Magyarországot örökös gyarmati állapotra ítélik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Mert valóságos gyarmat az és nem más, mely csak azért van itt, hogy örökösen csak nyersterményeket szolgáltasson a vele összecsatolt hatalmasabb és erősebb iparos államnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) A gyarmatok sorsa az, hogy közgazdasági helyzetüket a velük összekapcsolt iparosállamnak vámpolitikája nem képes felvirágoztatni, sőt ellenkezőleg, az igy összecsatolt gyarmat szükségszerüleg elszegényedik, tönkre megy, még pedig azért, mert az iparos államnak természetesen szüksége van arra, hogy a nyersterményeket minél olcsóbban vehesse meg, s igy vám- és kereskedelmi politikája oda irányul, hogy a nyerstermelést űző ország termékeinek árát leverje. (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbáloldalon.) A közgazdasági és közjogi folytonos súrlódásnak az a nagy hátránya is megvan, hogy folyvást előtérbe rántja az uralkodó személyét és folyvást kényszeríti az uralkodót annak a kínos helyzetnek elvállalására, hogy a két állam közt bíráskodjék, a mit nem tehet meg a nél-