Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-28
28. országos ülés 1901 deczember 11-én, szerdán* 437 nyéket az az országgyűlés hozta be, a mely a megyék küldötteiből alakult ? A megyékben pedig a mint tudjuk, abban az időben egyedül a nemesség vett részt. A nemesség 1848-ban önként, hazafias önfeláldozással és lelkesedéssel mondott le kiváltságairól, és fogadta be a nemzet millióit =az alkotmány sánczaiba. Ez mindenesetre olyan tény volt, a melyért ez az r osztály örök bálára tarthatott volna számot. És mi következett ? Hogy az abszolút kormány, a mely jogtipró rendelkezéseivel szembea mindig a vármegyét és a vármegyét alkotó nemességet találta, rendszeresen, a legnagyobb erőszakossággal igyekezett •a vármegyéket és az azokat alkotó nemességet •tönkre tenni, azt természetesnek tartom. De csodálkozom azon, hogy 1867 óta, a midőn az alkotmány állítólag visszaállíttatott, az attól kezdve mai napig működő kormányok mind ugyanezen az utón járnak. Az önkormányzat gyakorlásához független, vagyonos, azonkívül a közügyekben jártas és idejükkel szabadon rendelkező egyénekre van szükség. Ezek nélkül hatályos önkormányzat nem képzelhető. (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek az egyének főkép a középbirtokos osztályban vannak meg. Ez az osztály bir elegendő függetlenséggel ahhoz, hogy a maga meggyőződését kövesse; ez bir elegetidő vagyonnal, hogy a közügyért ingyen fáradhasson és •ennek volt elegendő jártassága a közügyek körül, hogy az ellenőrzést gyakorolni képes legyen. És épen ezt az osztályt tette tönkre következetesen a Bach-korszaktól kezdve mostanig valamennyi kormány. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Midőn 1848-ban a törvényhozás az urbériséget elvben eltörölte, ennek megváltását a nemzeti becsület védpajzsa alá helyezte; ezek a szavak. És miként lett ennek elég téve ? (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak azt tudni, hogy az úrbéri kárpótlások csak sok évi huza-vona után és akkor is csak oly nevetséges csekély összegben lettek utalványozva, hogy a földbirtokos osztály úgyszólván semmit sem kapott. A kárpótlást is papírokban adták, a melyek az .akkori viszonyok mellett 45, legföljebb 50°/o-kal voltak értékesíthetők. És a mikor 1867-ben, ugy a hogy az alkotmány helyreállíttatott, az alkotmányos kormánynak is első teendője az volt, hogy megszüntette a szőlődézsmát. Azt mondják, hogy ezt meg kellett tenni, mert hiszen ez egy régi barbár kornak a maradványa volt, a mely nem fér össze a jogegyenlőséggel. Engedelmet kérek, a szőlődózsmának semmiféle köze nem volt az urbériséghez. Ez egy privát szerződés volt. A volt földesurak egyes földeket, a melyek fekvésüknél fogva alkalmasak voltak a szőlőültetésre, szőlőültetés végett kiadták és az illetők, a kik nem is voltak ám szegény emberek, mert azok között voltak vagyonosok is, beültették ezeket és fizették a szőlő termésének egy tizedét. Ha termett, fizettek, ha nem termett, nem fizettek. Ez tehát egyáltalában még csak terhes adó/ás sem volt és ezt is eltörölték, és pedig ismét ugy, mint az urbériséget, megfelelő kárpótlás nélkül. És azután, mikor az állam pénzügyei a kormányok rossz gazdálkodása miatt zavarba jöttek és gondoskodni kellett az állampénztár rendbehozásáról, ismét egy ilyen eszközhöz nyúltak és ismét ezt az osztályt károsították meg. Megváltották a korcsmaregálét. Megváltották, de megint ugy, hogy ismét nem az egész, hanem a fél értéket adták az illetőknek. Lehet-e csodálkozni azon, ha ilyen elbánás után az a középbirtokos osztály, a mely az önkormányzatnak legerősebb képviselője volt, erejében megingott és a vármegyékben hivatását, ugy a mint kellett volna, talán teljesíteni nem képes. De nem ugy kell ezen segíteni, hogy öljük meg az önkormányzatot, hanem igenis ugy, hogy az önkormányzatnak igyekezzünk uj, erős támaszokat szerezni. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mert t. képviselőház, életerős önkormányzat nélkül, nézetem szerint, valódi szabadság nincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ott, a hol igazi parlamentarizmus van, a milyen nálunk fájdalom nincsen . . . Madarász József: Igaza van ! Bizony Ákos: ... ott a parlamentáris kormányforma igenis képes biztosítani a nemzet egészének szabadságát és függetlenségét, de nem az egyéni szabadságot, mert az egyént ép ugy elnyomhatja egy parlamentáris kormány, mint az abszolút rendszernek legerősebb hajlamai. A miniszterelnök ur a napokban egy beszéde alkalmával igen szépen, költőien fejtegette azt, hogy ahhoz, hogy a virág viruljon és a madár daloljon, napra és levegőre van szükség. Tökéletesen igaza van De nézetem szerint szükség van egyébre is. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Azt a virágot meg kell oltalmazni a tuleró's nap perzselő hatásától, meg kell oltalma/ni széltől (Felkiáltások a baloldalon: Szélitől! Derültség.) és vihartól. (Tttszés a szélsöbaloldalon.) Annak a da'os madárnak, hogy biztonságban legyen a ragadozó madarak éles körmétől, (Egy hang a a szélsöbaloldalon : A kétfejű sas körmétől!) árnyas lombokra van szüksége, a hol magát meghúzhassa és ez az árnyas lomb nézetem szerint nem lehet más, mint az önkormányzat. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondják némelyek, hogy önkormányzat kell, de nem vármegyei vagy községi önkormányzat. Engedelmet kérek, ón azt megengedem, hogy a városokban, a hol nagyobb a vagyoni és a szellemi tőke, igenis lehet erőteljes községi önkormányzat, de a falusi községekben önkormányzatról alig lehet beszélni. Azok a szükkörü viszonyok, a melyek azokban a kis falusi községekben vannak, nem is adnak elég működési tért a szereplésre vágyó egyénnek, de különben is sokkal csekélyebb az ő anyagi és szellemi erejük, hogysem a központi kormánynak ellenállhassanak.