Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-28

28. országos ülés 1901 deczember 11-én, szerdán. 433 intenezióból teszi a t, miniszter ur, de nem ad hozzá pénzt.. Ez a hiba, (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldalon ) De azoknak a községi adóknak az emelkedése nemcsak ebből származik, hanem abból is,, hogy a t. kormány, a mikor ugy ajándékozó kedvében van, nem ugy tesz, mint a hogy a szentírás parancsolná, hogy »a mit a jobb kezed ad, azt ne tudja balkezed*, hanem azt az elvet tartja szem előtt, hogy »a mit jobb kézzel adsz, azt a ballal vedd vissza « (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha pl. államosítani akarja a község iskoláját, vagy törvényházat akar neki adni, avagy pénzügyi palotát akar építeni számára, a mikre tulajdonképen ő neki van szüksége, akkor oly hozzájárulási arányt követel a községektől, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy azok elmondhatják: » Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne.« (Ugy van! Ugy van! a széls "baloldalon.) Ezek okozzák a községi adók óriási emelkedését és ezen méltóztassék, t. miniszter ur, segiteni. Ha ezt megteszi, akkor higyje el: ezer meg ezer. községnek millió és millió lakosa fogja áldva emlegetni a nevét, s azt hiszem, hogy ez az áldás sokkal kedvesebb lesz a, lelkének, szivének és lelkiismeretének, mint a t. többség által mostanában rendezett mesterséges ovácziók és azoknak légbe repülő tömjénillata. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A t. ház kegyes engedelmével most áttérek a törvényjavaslat méltatásában annak azon pontjára, •— a törvényjavaslat tulajdonképeni czéljära, — a mely szerintem a legveszedelmesebb, s a mely miatt én ezen törvényjavaslatot még akkor sem fogadhatnám el, ha az oly tökéletes volna is, mint a milyen nem, és ez a törvényjavaslat 4. §-ában lefektetett államosítás elve. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! A régi görögöknek volt egy igen jeles történetirójuk, Kassiodornak hívták, ez azt mondotta: ^Forgassátok a történelem lapjait; tanulmányozzátok atyáitok viselt dolgait, ^ert rut dolog a hazában idegennek lenni.« En is olvasgattam hazánk történelmének lapjait, s azt tanultam belőle, hogy mindannyiszor, valahányszor idegen hatalom — török, tatár, de legtöbbször a német — megtámadta alkotmányunkat, megtámadta szabadságunkat és igazságunkat : mindenkor a vármegyék voltak azok, a melyek fölemelték szavukat, ha kellett: kardjukat is és megvédelmezték az alkotmányt, a szabadságot és az igazságot. (Ugy van! Ugy van! a széls! baloldalon. Egy hang jobbfel"l: Szép a páthosz!) Már akár páthosz, akár nem, de tény, hogy ezer éven keresztül azok voltak alkotmányunk védőbástyái, (£5^ van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) őrei. Most azt mondják, hogy a vármegyei rendszer ósdi, elavult, korhadt, nem illeszthető be a modern állam keretébe. Nem ósdi az a vármegyei rendszer, hanem csak ezer éves (Tetszés a szélsőbaloldalon.) és ez alatt az idő alatt ezerszer állotta ki a tüzpróbát. Nem korhadt az, hanem szárnyaszegett. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert azok a t. kormányok 34 éven keresztül egyebet nem tettek, mint mindig arra törekedtek, hogy megvonják attól a vármegyei rendszertől az életképességet, (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a prosperálás lehetőségét. Minden törvényükkel egyegy tollát vették ki ennek a szabadságszerető szép madárnak. (Ugy van! Ugy va,n! a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy a vármegyei rendszer mellett, vagyis választott tisztviselők mellett, nem lehet jó közigazgatást csinálni. Sokfélekép argumentálják ezen légbe dobott állításokat, többek között azt mondják, hogy nem jó az a vármegyei rendszer, mert az az állás bizonytalan, a családok, az apák nem adják gyermekeiket erre a bizonytalan állásra. Azt mondják továbbá, hogy a vármegyei rendszer nem jó, mert ott esetleg családi politikát visznek, egyes családok nagy népszerűségre jutnak és dominálják a helyzetet ; azt mondják, hogy a vármegyei rendszer nem jó, mert ott a sógorság, komaság, atyafiság lép előtérbe. És végül azt mondják, hogy nem jó azért, mert a pártérdekeknek szolgál. Kegyes engedelmükkel bátor leszek mindezekre röviden válaszolni. (Halljuk ! Halljuk!) A mi azt a vádat illeti, hogy az állás bizonytalan és hogy a magyar ifjak nem szívesen mennek közigazgatási pályára, hát ez nem egészen igy van. Hiszen az akadémiák, az egyetemek statisztikája azt bizonyítja, hogy a tultömöttség minden egyetemen és akadémián épen a jogi pályán van. Már pedig azt nem méltóztatik elhitetni, hogy az a sok fiatal ember mind járásbiró vagy közjegyző akar lenni, mert elmennek azok az ifjak nagyon szívesen a vármegyékhez is, hogy ott dolgozzanak. Azután nem is olyan bizonytalan az a vármegyei állás. Állításomat igazolja a tisztujitások története, mert nem volt eset arra soha, hogy egy vármegye az olyan tisztviselőjét, a ki becsülettel, szorgalommal, tisztességgel, szakképzettséggel megállotta helyét, puszta szeszélyből ellökte volna, még akkor sem, ha az illető a vármegye többségével ellenkező politikai nézetet vallott. (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Élénk ellenmondás jobbfelöl. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Hellebronth Géza: Fényes példát tudok erre felhozni. Fényes példája ennek Heves vármegye, a melyről tudva van, hogy a törvényhatósági bizottságnak többsége — hála istennek — még ma is ellenzéki érzelmű, mégsem volt rá eset soha, hogy valamelyik tisztviselőt elejtették volna ezért, mert kormánypárti elveket vallott; és én azt hiszem, hogy a mostani tiszafüredi igen t. főszolgabírónak sem fáj a feje azért, mert egy KÉPVH. HAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. 55