Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-28
432 28. országos ülés 1901 deczember 11-én, szerdán. szoktak előfordulni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.j Igaz. hogy a nyugdijt igénylő egyéneket a javaslat a vármegyei nyugdijalapokra utalja; de ezek annyira meg vannak terhelve, hogy ujahb terhet el nem birnak. A vármegyék tehát egy alternatíva előtt fognak állani: vagy kénytelenek lesznek a már megszavazott nyugdijösszegeket redukálni, a mi pedig, azt hiszem, a jog, törvény és igazság korszakában talán mégis sem nem jogos, sem nem törvényes, sem nem igazságos, (Ugy van! a szélsöbaloldalon) vagy pedig kénytelenek lesznek pótadót kivetni a nyugdijalap javára. Már most én nekem, mint adófizető polgárnak teljesen mindegy az, akár állami, akár községi, akár megyei adó czimén fizetek: a vers vége az, hogy fizetnem kell. De még egy harmadik szempontból is terhet ró e javaslat az adózó polgárokra. Ismerjük az állami adminisztrácziót, ismerjük annak nehézkességét, ismerjük annak költséges voltát. Az állam olcsón nem tud adminisztrálni; látjuk azt minden bransban. Már most az adóhivatalok, a melyek ma is tul vannak terhelve munkával, nem lesznek képesek az ezen javaslatok szerint hozzájuk utalt ujabb és nagy munkát elvégezni azzal a személyzettel, melyet a vármegyétől kapnak, hanem igenis rövidesen elő fog állani a személyzet szaporításának a szükségessége. Hogy ez azután milyen terhet, milyen költséget fog róni az államra, az adózó polgárokra, azt ma még kiszámítani nem lehet. (Helyesli'? a baloldalon.) De feleslegesnek tartom a javaslatnak azon intézkedését is, mely minden főszolgabirői járás mellé egy számvevői állást rendel. Ismerek én olyan járásokat, a melyek 12—14 községből állanak. Hát 14 község számadásainak ellenőrzése vegye igénybe egy ember teljes munkakéj)ességét? Ezt én nem tudom elhinni. Felállítunk tehát ezzel szinekurákat. dologtalanságban szenvedő hivatalokat. (Ugy van. 1 Élénk helyeslés a baloldalon.) Nem mondom, hogy ugy választások idején nem lesz elegendő dolguk, mert ezután a pénzügyigazgató uraknak nem lesz szükségük a választást megelőző napokban titkáraikat kiküldeni az esetleg ellenzéki érzelmű jegyző uraknak szelid nyomással meggyőződésüktől való eltántoritására, (Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) hanem ezek nagyon alkalmas eszközök lesznek erre és nagyon szívesen fogják ezt a munkát elvégezni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. miniszter ur, hogy ez a javaslat nagy időmegtakarítást és fáradságkimélést fog maga után vonni a felek, a nagyközönség, a községi elöljárók részére, a kiknek ilyen dolguk akad. Én ennek épen az ellenkezőjét látom ebben a törvényjavaslatban. Tudjuk nagyon jól, hogy a fizetés utalványozással történik. Az utalványozást gyakorolja az alispán és az árvaszéki elnök. Már most, ha valakinek ilyen dolga van, elmegy a vármegyeházára, felmegy az alispáni vagy az árvaszéki 'elnöki hivatalba, megkapja az utalványt, azzal az utalványnyal elmegy az ugyanazon házban lévő vármegyei pénztárba, a hol rövidesen kifizetik és onnan azután mehet haza. (Zaj. Halljuk!) De e szerint a javaslat szerint nem így lesz. (Halljuk! Halljuk!) Szederkényi Nándor : Ne diskuráljanak a miniszteri padokról! Hellebronth Géza: Az utalványozás megnyerése végett a feleknek ezentúl is el kell majd menniök a vármegyeházára az alispánhoz, vagy' az árvaszéki elnökhöz, de evvel az utalványnyal azután esetleg a város túlsó oldalán fekvő adóhivatalba kell menniök. Az adóhivatalokról pedig tudjuk nagyon jól, — tisztelet a kivételnek — hogy nem a legnagyobb rokonszenvvel fogadják ezeket a vidéki atyafiakat és sokszor bizony órákig megvárakoztatják őket. Időnyerésről, fáradságkimélésről tehát e javasjat szerint szó nem lehet, (Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) Azt mondja a t. miniszter ur az indokolásban, hogy az ellenőrzés elhanyagolásának, a hanyag ellenőrzésnek az eredménye az, hogy a községi pótadók oly rohamosan emelkedtek. Nos hát ebben sem vagyok vele egy nézeten, mert szerintem ezt az eredményt az okozza, hogy a t. kormány oly tulkövetélésekkel lép fel folytonosan a községekkel szemben, hogy a községek azokat kielégíteni teljesen képtelenek. Oly költséges és drága állami funkeziók elvégzését bízza a kormány a községek által fizetett tisztviselőkre, hogy a községeknek ezen óriási terhek alatt le kell roskadniok. (Ugy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Hiszen a t. kultuszminiszter ur az ő tanfelügyelőitől napról-napra ujabb és ujabb iskolákat, óvókat, menedékházakat, községi faiskolákat, földmivesiskolákat, és nem tudom még milyen — mindenesetre szép és hasznos — dolgokat követel, de pénzt soha sem ad hozzá. A t. belügyminiszter ur pedig állami funkeziók végzését bizza a jegyzőkre, pl. az anyakönyvezést, és ad annak a községi jegyzőnek 60 frtot, nekünk pedig egy második, harmadik, de lsgalább egy segédjegyzői állást kell felállítanunk, mert azok a nehézkes, czikornyás formaszerüségek és jegyzőkönyvek annyira igénybe veszik annak a jegyzőnek idejét, hogy más közigazgatási teendőit nem képes elvégezni. Ez az újítás, azt hiszem, legalább is arra nagyon alkalmas, hogy az illető jegyző azt mondja, hogy nem végezhet más dolgot, mert az anyakönyvezéssel van elfoglalva. Ezeken kívül a t. belügyminiszter ur elárasztja azokat a községeket százféle utasítással, rendelettel és parancscsal, a mi mind pénzt követel. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen ma vizipuskát, holnap fertőtlenítő kemenczét, holnapután meg hullaházat, azután járványkdrházat. meg 14—15-féle, senki által nem olvasott hivatalos lapot, iratot, nyomtatványt kivan. Hogy győzze az a község, t. miniszter ur, azt a sok kiadást? (Helyeslés halfelöl.) Elhiszem, hogy mindezt igen jó
