Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-28

28. országos ülés 1901 deczember 11-én, szerdán. 431 .gesebb a rendelkezés, mint a kezelés, hanem az utóbbi nem irreleváns, és nem kell más, csakis ezen módszert néhányszor egymásután követni, elvenni a jelentéktelenebb, a lényegtelenebb részét a dolognak és akkor nem fog egyéb hátra maradni, mint a váz. (ügy van! Ugy van! a néppárton.) Rövid szavaim befejezéséül legyen szabad azt ismételnem, a mivel szavaimat kezdtem, hogy a közigazgatás, a pénzkezelés javítását óhajtom én és óhajtjuk mi is, de nem régi intézményeink, nem régi hagyományaink árán (Ugy van! Ugy van! a. néppárton és a szélsöbaloldalon.) és épen azért a vármegyei pénzkezelésről és számvitelről szóló törvényjavaslatot sem én, sem elvtársaim, sem általánosságban, sem részleteiben el nem fogadhatjuk, hanem csatlakozunk ahhoz a határozati javaslathoz, a melyet Benedek János t. képviselő ur nyújtott be. (Elénk helyeslés a a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Hellebronth Géza! Hellebrontli Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Előttünk fekszik egy törvényjavaslat, a melyről a t. miniszterelnök mint belügyminiszter ur azt mondja az indokolásában, hogy a törvényjavaslat ugyanazt a czélt szándékszik szolgálni, a melyet szolgál az 1901 : XX. t.-cz., vagyis a közigazgatás egyszerűsítését akkor, a mikor a pénzügyi kezelést és ellenőrzést óhajtja egyszerűbbé, közvetlenebbé, intenzivebbé és biztosabbá tenni. (Sálijuk! Halljuk!) Én elismerem, hogy az igen t. miniszterelnök urnak ez a czélja nagyon szép, nagyon helyes és nagyon nemes is. Hanem, azt hiszem, hogy ezt a czélt ezzel a törvényjavaslattal elérni nem fogják. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Azt is hiszem, hogy talán nem is egészen ezért a czélért volt oly szives ő ezt a törvényjavaslatot beterjeszteni, hanem talán inkább abból a másik czélból, a melyen az indokolásban ugyan csak ugy átsiklik, hanem a mely a tulajdonképeni, a valódi és szerintem a legveszedelmesebb czél is, a mely a törvényjavaslat 4. §-ában van letéve és a mely az államosítás. (Ü'jy van! Ugy van! a néppéirton és a szélsöbaloldalon!) T. ház! A mikor ugy a magam, mint annak a pártnak nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezt a törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadhatom el, méltóztassék megengedni, hogy állásfoglalásunkat röviden indokoljam i?. Becses türelmüket igénybe véve, ezen indokolásomat két részre osztom. Első sorban méltatom a törvényjavaslatot abból a nyíltan kifejezett czélból. a melyet az igen t. miniszterelnök ur és az előadó ur szívesek voltak oly nagyon hangoztatni, t. i. az egyszerűsítés szempontjából, azután pedig leszek bátor méltatni a tulajdonképeni, de elrejtett czél, az államosítás szempontjából. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én ebben a törvényjavaslatban épen azt nem látom, a mit a t. miniszterelnök ur oly nagyon hangoztatott, t. i. az egyszerűsítést, (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) mert nem látok benne egyebet, mint azt, hogy a vármegyei pénztári és ellenőrzési hivatalok, a számvevői hivatalok egy szép reggelen átsétálnak a vármegye házából a pénzügyi palotába, aktáikkal, hivatalnokaikkal és talán szolgáikkal is. Mert a mi magát az egyszerűsítést illeti, ennek a kezelésben kellene nyilvánulnia, ugy a pénztári kezelésben, mint az ellenőrzésben. De a törvényjavaslat épen erre nézve teljesen homályban hagy bennünket, mert ezt a kérdést sötét fátyollal burkolja el, mikor 8. §ában azt mondia: »a mi pedig a pénztári kezelés és ellenőrzés módozatait illeti, a belügyi és pénzügyminiszterek külön rendelettel szabályozzák.« Azt, hogy mik lesznek ezek, ők tudják. Ezt majd ugy barátságosan, atyafiságosan elintézik, nekünk pedig, a törvényhozásnak, ugy látszik, ehhez semmi közünk. De nem találom meg az egyszerűsítést az ellenőrzés lényegében sem. Eddig a törvényhatósági bizottság, az alispán és az árvaszéki elnök gyakorolták az ellenőrzést. Most ezek mellé, sőt tulajdonképen ezek tetejébe még egy ellenőrzési faktort állít fel a javaslat negyediknek: a pénzügyigazgatót. Ez által talán intenzivebb és valamivel szabatosabb lesz az ellenőrzés, mert régi közmondás, hogy több szem többet lát; de hogy egyszerűbb nem lesz, az bizonyos. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Azt sem hiszem, hogy ez által el lehessen érni a teljes biztonságot; mert hiszen az állami kezelésnél is fordulhatnak ós fordultak elő szabálytalanságok, hűtlen kezelések, sikkasztások. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) De pénzügyi szempontból sem szerencsés alkotás e törvényjavaslat. Az elszegényedéssel határos ama nyomasztó helyzetünkben, a melyet az igen tisztelt pénzügyminiszter ur is igen helyesen bevallott ós élénk színekkel ecsetelt expozéjában, oly törvényeket kell alkotnunk, a melyek nem költségszaporulatot, hanem megtakarítást eredményeznek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már pedig e javaslat határozottan költségszaporulatot jelent és terheket ró az adózó jjolgárokra. Első sorban a járási számvevői állásokban uj hivatalokat állit fel, s Magyarország 63 vármegyéjét átlag öt járással számítva, tehát 315 járást véve és a számvevői állásokat legalább is 3000 korona évi dotáczióval számítva, a mi a mai világban, aztpriszem, meg is lesz, ez maga 945.000 korona többletet jelent; hozzávéve a vármegyékhez kontemplált számvevői állásokat, ez egymaga egy millió koronánál nagyobb terhet ró az adózó polgárokra. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De meg tudjuk, hogy ilyen átalakításoknál nyugdíjazások, esetleg tömeges nyugdíjazások is