Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-27

414 27. országos ülés 1901 deczember 10-én, kedden. Azt állítom tehát, hogy történt annyi, a mennyi a mi anyagi erőnkhöz kéj>est és okszerűen történhetett. De kijelentem, hogy mi még inkább fogjuk siettetni az 1902-re előirányzott munkálatokat, hogy minél hamarább és minél több embernek jusson munka. (Általános élénk helyeslés.) Ez az egyik. Másodszor pedig revízió alá veszsziik az ügyet, hogy mivel az ország a legközelebbi években, a mint a trónbeszéd is mondja, az ország anyagi és pénzügyi erejéhez képest, az államháztartás egyensúlyának megóvásával, a mi a legeminensebb és legfontosabb állami érdek, (Ugy van ! Ugy van! jobbról.) beruházásokat fog tenni, revízió alá veszszük az eddig kontemplált és a jövő esztendőre szükséges beruházásokat és a mit 1902-ben létesíthetünk, azt erőnkhöz képest, ha a pénztári készlet engedi, siettetve fogjuk megcsinálni 1902ben. (Általános élénk helyeslés.) Ezekkel szemben, t. képviselőház, méltóztassanak azoknak a képviselő uraknak, a kik oly erős és éles hangon, hanem is szavakban, de sokszor a szavakba burkolt értelemben azt a szemrehányást tették nekünk, hogy mi a munkásokért semmit sem teszünk, méltóztassanak ezen Ítéletüket ezen tények alapján kegyesen rektifikální. Mert én azt tartom, hogy itt minden tényezőnek közre kell működni: az állam óvó kezének, a társadalom érző szivének, maguknak a munkaadóknak, a vállalkozóknak, és a fővárosnak is, és ha minden tényező közrehat arra, hogy a mi munka csak adható, az adassék és a ki azután is éhezik, azt igyekezzünk eltartani szivünk sugallata szerint minden lehető módon és a társadalom is vegye ki ebben a maga részét: akkor ezt az átmeneti bajt, •—• mert én csak annak tartom — remélem, le fogjuk küzdeni. (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelölj Felemlítette ma egyik szónok, hogy a munkaközvetítés nem ér semmit. Lehet, hogy annyit nem ér, a mennyit talán egy kiterjedtebb, organizáltabb szervezettel, a melynek én nem vagyok ellensége, elérni lehetne; de mi még nem vagyunk ott, hogy a külföldön ez irányban bevált minden intézményt átültethettünk volna, pedig e téren a próbálgatás és a kísérletezés meggondolandó. De én is amellett vagyok, hogy ebben is menjünk előre. Hanem ne méltóztassék kicsinyelni azt a munkaközvetítést, a mely eddig a kormány részéről történt. Mert azonkívül, hogy az általános munkásegyletek, az egyes szakegyletek és iparágak testületei közvetítenek munkát, a czentrális közvetítésnek az volt az eredménye, hogy jelentkezett az idén 83.096 munkás, ebből 4G.346 időközileg visszavonta a jelentkezést, mert vagy talált elhelyezést, vagy talán nem akarta ezt a közvetítést igénybe venni. Elhelyeztetett 30304 és maradt volna e szerint 6—8000 munkás. Tudom, hogy a munkanélküliek száma nagyobb, — hogy mennyi, azt nem tudom, de talán az előttem felszólalt Vázsonyi vagy Visontai képviselő urak sem tudják, mert hiszen az naponkint változik — de az tény, hogy 30.000 munkást el tudott helyezni a közvetitő-intézet és ez magában véve is a mellett szól, hogy ezen a téren is valami eredményt értünk el. (Helyeslés jobbról.) És ha nézzük, hogyan történt az elhelyezés, látjuk, hogy 17.533 munkás elhelyezést talált a fővárosban, 1765 a főváros körül. 5779 a vidéken, 749 — ezek az ismeretes számok, de nem egyeznek mindig, mert ez változó — elhelyeztetett a külföldön. Azt mondják, hogy ez mind nem elég, ezt mondják maguk a kérvényezők is, hanem törvényhozási intézkedéseket kérnek a munkások számára azon az alapon, a mint a kérvény is mondja, hogy az állam különösen foglalkozzék most velük, mert nekik ezek és ezek a bajaik. Én magam is azt tartom, hogy a szocziálpolitika és a szocziális törvényhozás terén nekünk előre kell menni, és a mit az ország gazdasági viszonyainak és a gazdasági munkásoknak érdekében nagy eredménynyel megcsináltunk, azt az ipari munkásoknál a maguk viszonyai és czéljai szerint hasonlóan érvényesíteni és folytatni kell. (Helyeslés.) Azt is elismerem, hogy egy kicsit elmaradtunk ebben a részben. Vállvetve működjünk tehát azon, hogy ezeket a hiányokat pótoljuk. Én azok közül, a miket hallottam és a kérvényben olvastam, igen sokat helyes eszmének tartok. Én az éjjeli munka, a női és tanonezmunka rendezését, az iparfelügyelet szigorúbb alkalmazását, hogy a munkást ne lehessen kizsarolni, (Elénk helyeslés) azt én mind helyeslem, és ha kormányzati intézkedések körében nem lehet, a törvényhozás utján kell ezekről a kérdésekről intézkedni. (Általános tetszés és helyeslés) és én szívesen ajánlkozom, hogy az illető szakminisztert a lehető legmelegebben támogatom, hogy ezekben a kérdésekben minél hamarabb előterjesztést tehessünk. (Élénk helyeslés és tetszés.) A trónbeszéd is felvette ezt és a t. képviselő urak nem mindig hiven idézik, a maguk czéljai szerint teszik, bizonyos taktikai fogás van benne. (Mozgás a szélsőbalon.) A trónbeszód nem azt mondja, hogy a munkások baleseti ügyének rendezését akarja csak. Azt mondja a trónbeszéd: »a szocziálpolitika folytatásaképen többek között.« (Igazi Ugy van! jobbfelöl.) Tehát: többek között. És megmondom: a betegsegélyezés ügyét rendezni kell, a baleseti ügyet rendezni kell, a női munkát rendezni kell, az éjjeli munkát rendezni kell, a tanonezok munkáját rendezni kell, az ipartörvény revíziójánál pedig rendezni kell az iparfelügyeletet, (Általános helyeslés) hatályosabbá, intenzivebbé és biztosabbá kell tenni. (Elénk helyeslés.) Általában kormányzati és törvényhozási téren arra kell törekedni, hogy a szakképzettséget, hogy a testületi erőt, hogy azt a szellemet, a mely a nyugodt munkának gyümölcsét is biztosítja és a mely a legjobb támasza annak a munkásnak,