Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-27

27. országos ülés 1901 azt erősítsük, azt fejleszszük, azt óvjuk, azt védjük. (Általános tetszés és helyeslés.) Hanem nem osztozom ám abban a tanban, a melyet hallottam és a mely ebben a kérvényben is meg van irva: hogy a fennálló állami rend keretében a munkások baján nem lehet segíteni. Ez egy veszedelmes tétel, (Igaz! TJgy van! jobbfelöl) és nem is igaz, (Igaz! Úgy van! jobbfelöl) nem is alapos, nem is helyes, de ismétlem, mindenek felett roppant veszedelmes. Az a t. képviselő' ur, a ki ezt vallja helyesnek, — és helyesnek vallja, mert azt mondta, hogy a ki egy kérvényt aláír, az annak tartalmáért erkölcsi felelőséget vállal — az a t. képviselő ur védekezik én ellenem, a ki rá bizonyítottam, hogy ő radikalizmussal van tele, s azt mondja, hogy ő nem radikális. Annak a t. képviselő urnak, a ki ezt aláirja, nincs igaza. A munkásügyet igenis szabályozni kell, a munkást óvni kell, a munkás érdekét biztosítani kell, tovább megyek, egyleti utón is. Én az ő egyesülési, az ő szakegyleti törekvéseiket nem tekintem ellenséges szemmel, és bátran merem ebben a kérdésben is indítványozni, a mit csak lehet, egy feltétel alatt: hogy bele kell illeszkedni az állami és a társadalmi rend keretébe, (Tetszés és helyeslés jobbról és a középen) bele kell illeszkedni legális és állami intézményeinkbe. Mert ha abba beleilleszkedni nem akar, akkor az bontó és rendbontó elem és törekvés és annak én segédkezet nem adok. (Tetszés és helyeslés Joliról és a középen.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az állam maga jár elől, mert az államnál is megvan a kihasználási rendszer. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igaza van a t. képviselő urnak, és ha RZ cl törekvés nem lenne, hogy az állam, a mennyire az adott viszonyok engedik, ezen segítsen, akkor ezt a vádat alaposnak ismerném el. Én magam is azt tartom, hogy az overworking ügye igen megfontolandó a mi vasúti szolgálatunkban; megfontolandó talán a postánál is; (Igaz! TJgy van!) én vagyok az első, a ki ezt elismerem. Higyjék meg nekem a t. képviselő urak, hogy a munkát jobban nem becsüli senki nálamnál, a ki a munka kenyerét ettem egész életemen át, és ezt el merem mondani magamról és nem lesz benne dicsekvés, csak tessék megnézni ennek a képviselőháznak irományait. És Yázsonyi t. képviselő urnak azt mondom: higyje meg, fogtam kezet már annyi kérges tenyérrel és becsületes munkással, mint talán ő, és tudom a munkát becsülni és azért mindenre, a mi a munkások érdeke és a mi legitimus alapon teljesithető, én kapható vagyok és arra az én fülem nem süket, (Éljenzés és tetszés a jobboldalon) és én igenis a legmelegebb érzéssel és a legjobb szándékkal vagyok, hogy a szocziálpolitikai törvényhozást ebben az irányban vigyük. (Élénk helyeslés.) De hogy a kormányban nem volna meg a törekvés az over-working bajain és veszélyein segíteni, — mert ez veszélyes, nemcsak a munzczember 10-én, kedden. 415 kasra, hanem veszélyes a közönségre, a szolgálatra is — annak a budget az ellenkezőjét mutatja. Majd a kereskedelemügyi miniszter tárczájának tárgyalásánál ki lehet mutatni, visszamenőleg is, hogy évről-évre a szolgálati nagy tehernek könnyítése czéljából állandó személyszaporítás vétetik fel. Hogy a mi forgalmunknak ugrásszerű fejlődésével szemben, a mely a forgalmat csak az utolsó évekhez képest is megkétszerezte, megháromszorozta, a 30 év előtti idővel szemben pedig megszázszorozta, nem tudtunk lépést tartani, az természetes, a törekvés azonban megvan. Azt azonban nem osztom ám, a mit Vázsonyi kéjiviselő ur mond, hogy a pályaőr is csak nyolcz óráig dolgozzék. Engedelmet kérek, ilyen végletekbe belemenni nem lehet.... Vázsonyi Vilmos: Anglia benne van ebben a végletben ! Széll Kálmán miniszterelnök ... és nem lehet mondani, hogy az illető munkás okszerűen és helyesen csak ennyi időn át teljesítheti a feladatát, mert akkor én volnék az első, a ki a pályaőrt megirigyelném, hogyha nem kellene tovább őrködnie, mint nyolcz óráig. (Derültség.) Ilyen végletektől tartózkodjunk, mert azok semmire sem vezetnek. Ilyen véglet és túlzás az, — Aasontai képviselő ur használta, mások is használták — hogy annyi munkás van elbocsátva ma Budajoesten és a nagy gyárakban, hogy az iszonyú, ezer és ezerszámra megy. Azt mondotta, hogy az államvasutak gépgyárában 15.000 munkás volt azelőtt, most pedig a felére redukálták, a Ganz-gyárban volt 12 — 14.000, most csak 6000. Összeállittattam magamnak nagy hirtelenéhen az adatokat. A Schlick-gyárét, a Danubiusét, az egyes gazdasági gyárakét nem tudtam hirtelenében megszerezni, mert azok nem állami gyárak; hanem az államvasuti gépgyáré rendelkezésemre áll, a Ganz-gyár is rögtön tudott felelni kérdésemre. A többi gyárakhoz is intéztem kérdést, ezek azonban nem feleltek. Ezen adatok szerint az államvasutak gépgyáránál a munkások száma nem 14.000-ről szállott le 10.000-re, hanem ugy áll a dolog, hogy 1891-ben dolgozott a magyar államvasutak gépgyárában 1716 munkás, — az egyes hónapokat nem sorolom fel — 1892-ben emelkedett ez a szám 2020 ra, 1893-ban 2402-re, 1894-ben 2828-ra, 1895-ben 3314-re. 1896-ban kitett 2824-et, 1897-ben 2989 et, 1898-ban 3212-őt, 1899-ben 3217-et — ez mind a deczemberi állapot — 1900-ban pedig, a mely évvel tehát összehasonlítani kell a mostani létszámot, nem 14.000 volt a munkások száma, hanem 3097 és most van összesen 2557 munkás, (Derültség a jobbóldalon) összesen tehát 500-zal van kevesebb, mint a mennyi tavaly volt. Még érdekesebb, hogy szeptember hónapban volt 2700 munkás, most pedig van 2557, tehát 150-nel kevesebb, nem pedig 6000-rel, (Derültség jobbról.)